A Margó Könyvek podcastsorozatban a Helikon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával megjelentetett 18 Margó Könyv apropóján beszélget a két házigazda, Szeder Kata vagy Valuska László a vendégeikkel. A legújabb epizódban Valuska László újságíró, a Könyves Magazin lapigazgatója, a Margó Irodalmi Fesztivál igazgatója mesél meghatározó olvasmányélményeiről, a gyerekkori álmok és a hősök hiányáról és arról, hogy a kultúrában mindig van választás (a korábbi adásokat itt tudjátok meghallgatni: Rainer-Micsinyei Nóra, Szél Dávid, Nyáry Luca, Ott Anna, Marton Krisztián, Reisz Gábor, Pető Péter, Székely Kriszta, Mérő Vera, Szentesi Éva, Milanovich Domi).
Gerard Donovan ír szerző könyvében – amihez Fehér Renátó írta az utószót – a Maine állambeli Ross Point városka függőhídján Luke Roy a korláton ül, és ugrani készül. Egész életében az öngyilkosság gondolatával viaskodott. Ahogy azonban szertefoszlik a köd, kiáltásokat hall a folyó felől.
Egy felborult kirándulóhajóról egy fiút sodor az ár a sziklák és a tenger felé.
Luke nem tétovázik: utánaveti magát. Az örök kívülálló ezzel akaratlanul is hőssé válik, és olyan fordulatot vesz az élete, amire álmában sem gondolt volna.
Indiánoktól a friss megjelenésekig
Ahogy a korábbi adásokban, Szeder Kata ezúttal is legmeghatározóbb olvasmányairól kérdezte először a vendégét. Valuska László életrajzi szempontból állította össze a saját személyes olvasmánylistáját, amely így több tételből is állt, mint a szokásos öt. Az indiánregényekkel érkezett meg az irodalomhoz, Cooper és „May Károly” munkáival. A csak férfiakról szóló, a konfliktusokat erőszakkal és elnyomással megoldó regények rejtett tartalmai később nyertek értelmet számára, illetve a kisebbség nézőpontját is megismertették vele.
Ezt követte a Robin Cook-, illetve Frederick Forsyth-időszak 13-14 éves korában. Ezekből sok volt az édesanyjáék könyvespolcán, és tetszett neki, hogy annyira izgalmasak, hogy benneragad a történetben. Azt is elárulta, hogy nem otthon olvasott, hanem edzésre menet és edzésről hazafelé, mert messze volt a tréning.
Már többször megfogalmaztam magamnak, hogy a BKV-nak köszönhetek a legtöbbet” – jelentette ki a rendszeres olvasásról.
Később egy Kundera-Hrabal korszak következett, majd egy Vonnegut-időszak, ami nagyon meghatározó volt számára a világlátás szempontjából. Ezek után érkezett meg számára a kortárs irodalom. 16 éves korában kezdték el érdekelni azok a könyvek, amik frissen jelentek meg, és nagyon keveset lehetett még tudni a szerzőikről. Izgalmasnak találta, hogy nincs még kialakult vélemény a könyvről, és azt is, hogy az író arról beszél, ami körülöttünk van, azon a nyelven, ami körülötttünk van.
Álmok és hősök nélkül?
Nem voltak nagy gyerekkori álmai. Nem álmodozott arról, hogy mit szeretne csinálni, milyen lesz a jövője. Fontosabb volt számára, hogy közösségek része legyen, például a kosárlabdázás által. Profi sportoló azonban nem akart lenni.
Az egyetemen kezdett el körvonalazódni, hogy írni szeretne, illetve az igény, hogy megszólaljon bizonyos témákban.
Arról, hogy neki ma ki számít hősnek, inkább a sport jut eszébe, mint a kultúra. Utóbbiban inkább a főszereplő szót használná a főhős helyett.
A kultúrában inkább azt szereti, ha nem hősökről beszélünk, hanem olyan karakterekről, akiknek vannak történeteik, és tudnak társadalmilag nagyszerű dolgokat létrehozni.
Nekem nem hősöm Krasznahorkai László, Esterházy Péter, Nádas Péter, Tompa Andrea, mert nem ezt keresem bennük.
Azért nem, mert amint elkezdünk építeni egy szobrot ezeknek a szerzőknek, onnantól megszólíthatatlanná válnak, csak csodálni lehet őket. Ezt egyik alkotónak sem kívánom. Az a jó, ha valamilyen párbeszéd mindig megmarad” – szögezi le.
Az adásból továbbá kiderül, hogy:
- Mikor talált rá a női szerzőkre?
- Hogy lehet „belakni” a magyar irodalmat?
- Miért fontos, hogy a saját életünk is elmesélhető „a hős útjaként”?
- Mit tesz velünk a technológia? Hogy hat ránk az olvasás?
- Mit jelent számára a választás lehetősége?
