Immár magyarul is olvasható Nicholas Mazza, a nemzetközi irodalomterápiás színtér egyik legfontosabb alakjának Irodalomterápia. Elmélet és gyakorlat című kötete. Ez fontos lépés még úgy is, hogy az utóbbi években megszaporodtak a területet ismertető szakmai és népszerűsítő könyvek.
A pszichológus végzettségű amerikai szakember évtizedeken át a Floridai Egyetemen tanított, jelenleg professor emeritus, kutató, nagy tapasztalattal rendelkezik a klinikai szociális munka és a pszichológiai tanácsadás területén. Több mint 40 éve foglalkozik irodalomterápiával, annak kutatásával és oktatásával. Emellett a krízisintervenció, a halál és a traumák, a családterápia, a csoportmunka, a klinikai elméletek és modellek, valamint a művészetek közösségi gyakorlatban való alkalmazásának területén is gyakorló szakember és oktató. Az irodalomterápia területének legnevesebb folyóirata, a Journal of Poetry Therapy alapító főszerkesztője, és költőként is aktív.
Egy újfajta szemlélet
A könyv egyik érdeme, hogy nagyon sokféle célcsoport irodalomterápiájára mutat gyakorlati példákat, tudjuk meg a kötet fodítójától, dr. Béres Judittól, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnökétől, a Pécsi Tudományegyetem docensétől, irodalomterápiás képzésének szakfelelősétől.
Ezek a célcsoportok elsősorban azok, amelyekkel a szociális munka, a pszichológiai tanácsadás és a klinikum területén dolgoznak, de megjelennek az egyéni, valamint a család- és párterápiás folyamatok is, és kisebb hangsúllyal ugyan, de találkozunk a fejlesztő, oktatási terepen szerzett tapasztalatokkal is.
Az arányok tehát mások, mint a magyar irodalomterápiás gyakorlatban, ahol többségben vannak az egészséges emberekből álló, önkéntes alapon szerveződő irodalomterápiás csoportok, és emellett alkalmazzák az irodalomterápia eszközeit klinikai és szociális munkás területen is.
Béres Judit úgy folytatja, Mazza irodalomterápiás szemléletét alapvetően meghatározza a szociális munkás háttér, jellemző rá a nagyfokú szociális érzékenység, a befogadás és a demokratikus szemlélet.
Mivel gyakran dolgozik hátrányos helyzetűekkel és nem magasan iskolázott egyénekkel, társadalmi rétegekkel, hiányzik felfogásából az a magasirodalom orientáltság, ami például a klasszikus magyar biblioterápiának a hetvenes évek óta egyértelmű sajátja. Fontos számára, hogy az egyének és a csoporttagok megértsék a szövegeket és személyesen is tudjanak hozzájuk kapcsolódni, függetlenül az iskolázottságuktól vagy intellektusuktól, ezért például gyakran dolgozik versekkel és dalszövegekkel.
„Nem az a cél, hogy az elit irodalmat vagy kultúrát közvetítse, vagy az olvasást és a szövegértelmezést vezesse, hanem hogy az irodalom és az írás eszközeivel bárkinek használható fogódzókat kínáljon a személyes problémái átdolgozásához”
– magyarázza a hazai szakember.
Olvasásterápiától az irodalomterápiáig
Az olvasás terápiás használata már a 19. században megjelent az Egyesült Államokban: először az orvosok kezdték el terápiás céllal használni az olvasást, majd a 20. század közepén már voltak pszichiáterek (pl. Jack Leedy), akik versekkel és írással is dolgoztak, de költők is mentek be kórházakba irodalomterápiás foglalkozásokat tartani. A klinikai terepen kívül a könyvtárosok kezdték el alkalmazni a klasszikus biblioterápiát, hasonlóan ahhoz, ami itthon, Magyarországon is elterjedt az 1970-es években, Bartos Évának és köreinek köszönhetően.
Ekkor volt népszerű a Mérei Ferenc-féle lélektani megközelítés az irodalmi szövegek szereplőinek és helyzeteinek pszichológiája esetében, magyarázza Béres. Az erre épülő klasszikus biblioterápiában hangsúlyos a szöveg jelentésrétegeinek az értelmezése, egyfajta vezetett olvasás, amely során a résztvevő a saját problémáira is ráismerhet. A könyvtárosok meghatározott problémákra is ajánlottak köteteket tematikus listákkal, bibliográfiákkal, illetve a különböző irodalmi szövegek, többnyire klasszikus, magas esztétikai értékű novellák, versek lélektani motívumait és jelentésrétegeit vizsgálták.
Bármivel lehet dolgozni, ami szövegként értelmezhető
Nicholas Mazza megközelítése ehhez képest a személyközpontú hagyományra épül. Ezt a fogalmat Carl Rogers amerikai pszichológustól ismerhetjük: arra utal, hogy az irodalomterápiás munkát nem az adott szöveg esztétikai, irodalmi értéke alapján mérjük és nem is a résztvevők olvasottsága vagy értelmezői tehetsége határozza meg.
Mazza gyakorlatában az egyszerűbb szövegek, akár dalok is beleférnek a változatos, olykor alacsony iskolázottságú egyénekkel és csoportokkal végzett munkába.
Ennek megfelelően az általa leírt irodalomterápiában slam poetryvel, rap szövegekkel, Word Arttal, szöveges improvizációval, narratív módszerekkel, terápiás önéletírással, filmekkel és szinte mindennel lehet dolgozni, ami szövegként értelmezhető, ilyen módon ezek az anyagok segítik a lélektani munkát.
Hosszabb munkával és kezdetben egyszerű, strukturált írásgyakorlatokkal fel lehet építeni az ilyen feladatokhoz nem szokott vagy a teljesítménykényszertől lefagyott résztvevők önbizalmát is. Képesek lesznek egyre jobban kifejezni magukat az olvasott művek és a kreatív írás segítségével, részletezi Béres Judit.
A fókuszban: az egyén
A könyvben olvashatunk az úgynevezett RES modellről is, ami a meglévő irodalomterápiás tudást rendszerezi. A betűszó a következőket fedi: Receptív – a befogadáson alapuló, az olvasottakat személyes síkon értelmező módszer; Expresszív, kreatív – ide tartoznak a résztvevőket az alkotási folyamatba bevonó kreatív és terápiás írás módszerek; Szimbolikus – ami szimbólumok és rituális cselekedetek, valamint a metaforák alkalmazását jelenti.
Ezek alkothatják – akár együttesen, akár külön is az irodalomterápiát, de más művészetterápiás módszerekre is érvényesek.
A személyközpontúság tehát azt is jelenti, hogy mindennek a középpontjában az egyén vagy csoportban a csoporttag áll.
Az ő képességeihez és problémáihoz kell igazítani a választott szöveget és a módszert, ahogy a téma is az lesz, amit ő behoz az ülésre a szövegek és a többiek megosztásai alapján, azzal együtt, hogy ezek sok esetben új perspektívákat is megnyitnak a számára.
Béres Judit a demokratizáló és személyközpontú elemet is hangsúlyozza Mazza munkásságában, aki az irodalmat nem egy elit szűk réteg által hozzáférhető közegnek látja, hanem azt gondolja, hogy ki kell tágítani és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni.
„Olyan közeget biztosítunk mindenkinek, ahol őt elfogadják, bármit megoszthat, önmaga lehet.
Ahol azzá tud fejlődni, aki valójában lenne, ha ki tudná bontakoztatni belső erőforrásait, potenciáljait” – sorolja az alapelveket Béres.
Bár azt gondolnánk, az irodalmi szövegek keveset tudnak lendíteni a társadalom és a világ problémáin, éppen Mazza csoportjai mutatják meg, milyen fontos, hogy például empatikusabban forduljunk egymáshoz és egy közös alapra tudjunk helyezkedni. Az emberek tapasztalatai, vágyai ugyanis sok szempontból hasonlóak egymáshoz, teszi hozzá Béres Judit.
Szakkönyv, többféle szakembernek
A magyarul idén megjelent Mazza-kötet a 25 éve a piacon lévő könyv legújabb, javított, bővített kiadásának fordítása. A szerző kiegészítette a korábbi kötetet a pandémia tapasztalataival foglalkozó fejezettel, de bekerült a témák közé a spiritualitás is. Emellett Mazza szenvedélyének, a maratonfutás és az irodalomterápia ötvözésével is foglalkozik egy fejezet. A sport mint gyakorlatilag minden folyamatos kitartást és önvizsgálatot igénylő tevékenység tekinthető úgy, mint egy önismereti munka.
„Jelen pillanatban a Mazza-könyv az egyetlen, ami ennyire széleskörűen áttekinti ilyen sokféle célcsoporttal, sokféle munkamodalitásban azt, hogy hol lehet alkalmazni és mit lehet elérni az irodalomterápiával” – fogalmaz Béres Judit, ugyanakkor leszögezi, hogy ez nem egy népszerűsítő kiadvány, hanem szakkönyv, amely a szakirodalmi utalások, az esetleírások, az alkalmazható módszertan, az oktatás és a kutatás tekintetében is kincsesbánya az olvasóknak.
„Mazza tapasztalatai olyanok számára a legértékesebbek, akik vagy tanulják ezt a módszert, vagy már alkalmaznak szövegeket segítő szakemberként, esetleg komolyabban érdekli őket a művészetterápiás munka.
Ők számos, saját alkalmazható ötletet is találhatnak a könyvben.”
A könyvet Péczely Dóra irodalmi szerkesztő és gyakorló irodalomterapeuta szerkesztette. A kötet részét képezi egy szépirodalmi melléklet, amely magyar fordításban eddig meg nem jelent verseket is tartalmaz. A kötet végén szereplő műfordításokat Elekes Dóra műfordító készítette. Berta Bea a kötet főszövegén belül Mazza és a csoportok verseinek lefordításában közreműködött.
Nicholas Mazza, Béres Judit - fotó: Csortos Szabolcs
