Jókai Mórnak a magyar irodalomban helye van, ez nem lehet vita tárgya - szögezte le az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában csütörtök reggel, olvastuk az MTI tudósításában. Maruzsa Zoltán szerint helyes, ha szakmai viták folynak arról, hogy mely írók kerüljenek a tananyagba, de nem írók véleménye fog dönteni. 

Tóth Krisztina február 11-én válaszolt a Tizenegyes rovatban feltett kérdéseinkre, napokkal később felkapta a Hvg.hu, majd a teljes médián végigsöpört a hír. Az elmúlt napokban az írót az interneten meglincselték, kutyaszarral tömték tele a postaládáját, egyáltalán nem szakmai vita indult el, hanem mocskolódás (cikkünk A Jókai-rajongók, a kutyaszar és az elnémítás kultúrájáról itt olvasható). 

Maruzsa Zoltán felelős államtitkár állításait vegyük sorra:

1. Jókai Mórnak a magyar irodalomban helye van: ezzel senki nem vitatkozik, Tóth Krisztina sem állította ennek az ellenkezőjét, ő csak arra hívta fel a figyelmet, hogy 2021-ben nehezen olvasható, amit egyébként az is bizonyít, hogy már 2009-ben egy felmérésben a legnépszerűtlenebb, nehezen olvasható könyvek közé tartozott a szerző regénye, A kőszívű ember fiai, mert nem a megfelelő célcsoportot szólítja meg. A diákok ekkor mást olvasnak, például a Harry Pottert, és kifejezetten fontos, hogy az olvasást megszeressék. A másik szempont számunkra érdekes: a nemi szerepek megjelenése Az arany emberben. Folyamatosan változik a világ, és bizony fontos szempont, hogy a diákok hogyan tudnak azonosulni irodalmi művekkel. Hogyan azonosulhatnak történetekkel, szereplőkkel lányok, akik csak férfi elbeszélőkkel, férfi főszereplőkkel találkoznak? Olyan történetekkel, amelyekben a nő csak vágyott cél, de nem aktív szereplő? Hogyan segíti egy diáklány felnövését, ha képtelen azonosulni a kötelező olvasmányokkal, és az azonosulást segítő olvasmányokkal csak iskolán kívül találkozhat? 
2. helyes, ha szakmai viták folynak: megírtuk, hogy hatvan éve ugyanazon a témákon vitatkozunk a kötelezőkkel kapcsolatban, most a Magyartanárok Egyesülete jelezte, hogy szerintünk az új Nemzeti Alaptanterv 80 évvel ezelőtti szemlélelet jelenít meg. A Natot a Nemzeti Pedagógus Kar véleményezi jelenleg. Egyébként miért ne lenne szakmai vita, ha egy, az olvasók, a kritikusok és a nemzetközi könyvszakma által is elismert szerző mondja el a véleményét, aki nem mellesleg korábban maga is társszerzőként részt vett tankönyvírásban? Egyáltalán miért probléma, ha valakinek véleménye van?
3. nem az írók véleménye fog dönteni: azt megtanultuk, hogy szakértők, így írók véleménye nem számít a vitákban. Itt újra feltesszük a kérdést: miért baj, ha valakinek véleménye van? Egyébként miért lenne ördögtől való bevonni írókat, akiknek könyveit egyébként az általános és középiskolások a tanításon kívül is olvassák? Lehet érvényes véleménye egy írónak, hiszen nemcsak ismerheti az irodalmi hagyományt, mivel minden író elsősorban olvasó, hanem sokszor kicsiknek, tinédzsereknek vagy felnőtteknek írnak, így pontosabb képük lehet az olvasókról (mert ez egy összetett nyelvi, kulturális és társadalmi kérdés is). Az irodalmat egyébként is nehéz elképzelni a saját hagyománya nélkül, hiszen a kortárs íróink is ugyanabból a hagyományból dolgoznak, mint a pedagógusok, és bizony valamikor Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, máskor meg Ottlik Géza vagy Mészöly Miklós lesz generációkra hatással. Ez a visszahatás azért is kiemelendő, mert segít a kortárs irodalom és a klasszikusok között megtalálni a kapcsolódási pontokat.