30. Neige Sinno: Nyomorult tigris
„Nem tudom elviselni a gondolatát annak, hogy valaki kinyitja ezt a könyvet, és elkezdi keresni, mit csináltak velem pontosan, a mostohaapám hová rakta a farkát; majd becsukja a könyvet, mert ezen a bizarr ténymegállapításon kívül semmi ilyesmit nem talált benne” – írja autofikciós kötetében Neige Sinno, akit gyerekkorában a mostohaapja éveken át megerőszakolt. A Nyomorult tigrisben úgy számol be minderről, hogy sosem a megbotránkoztató részletek ismertetése a célja, sokkal inkább a traumafeldolgozás.
A francia szerző úgy beszéli el ezeket a szinte leírhatatlan élményeket, ahogy a traumát átélt áldozatok el tudják: a szöveg szikár és fragmentált, az emlékek nem időrendben törnek fel benne. A tét, hogy megértse, mi zajlik egy erőszaktevő fejében. A Femina-díjas irodalmi szenzáció hazai bemutatójáról itt írtunk.
29. Bognár Péter: Elmész, visszajössz, sose halsz meg
Mit tehet egy író, ha egy nap ráébred, hogy a krimiregényei talán tényleges gyilkosságokat idéznek elő? Abbahagyja az írást, amire korábban az egész életét feltette? Vagy megpróbál más történeteket írni? Ez bizony nem olyan könnyű, ha az író családja és német kiadója is beleszól a következő könyv alakulásába. Arról nem is beszélve, hogy regényes módon hirtelen nyoma vész civil polgárőrként dolgozó barátjának.
Ez a polgárőr pedig nem más, mint a Bognár Péter korábbi két regényében megismert esetlen, de mégis szeretnivaló figura, aki a magyar vidék egyfajta kulcsfigurájaként járja a maga pikareszk-világát. A költőként induló Bognár még 2022-ben indította a sorozatot a Margó-díjra is jelölt Hajózni kell, élni nem kell című regénnyel, amit egy évre rá követett a Minél kevesebb karácsonyt. Utóbbi még tárcasorozatként kezdődött pont itt a Könyvesen. Az Elmész,visszajössz, sose halsz meg a trilógia barvúros záródarabja.
28. Karin Smirnoff: Azután hazamentem
Karin Smirnoff borús hangulatú, különleges nyelvezetű Jana Kippo-sorozatába világszerte hamar beleszerettek a skandináv irodalom rajongói. Az idén napvilágot látott harmadik részben (olvass bele!) a főhős egyedül marad, de a családi traumák és a holtak szellemei továbbra sem eresztik. Kiutat talán csak a művészet biztosíthat: a rossz élményekből maradandó alkotások születhetnek.
A trilógia összes darabjában múltbeli sérelmek kísértenek, a szereplőket az erőszak fojtó légköre lengi körbe, és bonyolult kapcsolatokba keverednek. „Ezért írok: hogy rájöjjek dolgokra. Hogy feltegyem magamnak a szükséges kérdéseket. Miért válik valaki bántalmazóvá? Miért üti meg egy szülő a gyerekét, vagy létesít szexuális kapcsolatot vele? Egyáltalán miért vannak ilyen dolgok a világunkban?” – fogalmazott interjúnkban a szerző. Smirnoff nem mellesleg jelenleg Stieg Larsson világhírű Millennium-sorozatát folytatja.
27. Inkeri Markkula: A soha fel nem engedő föld
Inkeri Markkula számunkra a 2025-ös PesText egyik legjobban várt vendége volt: a finn szerző nemcsak a szépirodalom területén mozog, hanem biológus is, aki régóta kutatja az ember és a természet kapcsolatát. Ez a téma A soha fel nem engedő föld (olvass bele!) lapjain is kulcsfontosságú szerepet tölt be, de mindenekelőtt egy gyönyörű tájakon játszódó szerelmi történetről van szó, amely betekintést nyújt a kanadai, illetve a finnországi őslakosok kevéssé ismert traumáiba is.
„A lélegzetelállító fehér tájban, az állandó fagypont alatt, a soha fel nem olvadó földön élő emberek ellen elkövetett igazságtalanságok hangosan visszhangoznak a regényben” – írtuk kritikánkban. Sok információval találkozunk itt a gleccserekről, a klímaválságról vagy éppen az élővilágról, de közben mégis végig szépirodalmi, néhol már-már lírai szöveget olvasunk. „Ez a könyv tulajdonképpen az én szerelmes levelem az északi természethez” – foglalta össze Markkula interjúnkban.
26. Halász Rita: Betonba hímezve
Halász Rita 2020-as sikerkönyvét, a Margó-díjas Mély levegőt méltatta a New York Times, és a francia kritikusok is elismerően írtak róla. Új regénye, a Betonba hímezve hősnője Fruzsina, egy kádban ázó, elhagyott menyasszony, aki napjaink Budapestjén él, de a Szent Család tagjaihoz is izgalmas szálak fűzik. Halász Rita a Könyves Magazin Margó-díjasokról szóló különszámában mesélt tavaly a készülő történetről: „Fruzsinából akkor még hiányzott a vágy, és vágy nélkül nincs regény. Sok időt kellett vele töltenem, hogy rájöjjek, ki ő és mit akar.”
Az azóta már „készre gyúrt” főszereplő egy középkori lélek, aki szinte alig hagyja el művészlakását, hisz megfogadta, hogy nem mozdul a kádból, amíg a Fiú vissza nem tér hozzá, hogy a fürdőkád lesz a koporsója, és meghal a világ számára: „Amióta elmentél, anyád ideköltözött. Reggel az első, amit meglátok, az ő kék ruhája” – mondja. „Anyuka, még itt van?, kérdezem ilyenkor, és ő mosolyog, persze, Fruzsina, én mindig itt vagyok.”
25. Miranda July: Négykézláb
Ez a könyv szinte az összes amerikai könyves toplista tetején végzett, különösen szerették az olvasók a progresszív gondolatai és a humoros stílusa miatt. A Négykézláb egy izgalmas problémával szembesít minket: milyen szerepe van az elvakult technofília és a végletekig pörgetett kapitalizmus világában az intimitásnak? És olyan égető témákat is érint, mint a kizsákmányoló karrier, a heteronormatív családmodell és a menopauza hatása egy nő életére (a könyvbe itt beleolvashatsz).
„A kötet szépsége, hogy nem kínál megoldást. (...) Felszabadító, hogy az érzékiség (újra)felfedezése az elbeszélő történetében nem a megcsalás végkifejletébe torkollik, hanem egy önismereti, személyes utazásba. Ugyanígy a házasság is árnyaltan jelenik meg a kötetben, a sztereotípiával ellentétben nincs erőszakos és gyors válás, hanem beszélgetések és kompromisszumok vannak. Ez a fajta árnyaltság pedig az egész kötetre igaz” – írtuk a kritikánkban a filmrendezőként és forgatókönyvíróként is aktív szerző regényéről.
24. Peer Krisztián: Pazarlás
Peer Krisztián legfrissebb kötete olyan, mint egy remix album: minél többször játsszuk újra, annál több részlet kerül a helyére. Az alkotás folyamata ebben a pillanatban is zajlik: a közel 200 oldalas anyagba belekerültek a költő korábbi verseinek újraírt verziói is, így lett a „metareflexiók, átemlékezések, szövegélveboncolások” kötete, utóbbiban a kiadó (Okapi Press) szerint Peer Krisztián korábban sosem tapasztalt mélységekig jut. A Philoktétész című vers több változatban is belénk ég. Ami közös, hogy az írás „soha be nem gyógyuló seb, a vers egy befejezhetetlen gesztus, lezárhatatlan mondat, örökre bennszakadó nagylevegő”.
Rendhagyó megoldásokból nincs hiány: a kötet többféle papírból, rendhagyó tipográfiai megoldásokkal készült, és érkezik egy „javított kiadás” is, amelyben az egyik vers, Az újraírás akadályai remixelésére kérik az olvasókat. A költővel készült margós beszélgetést itt hallgathatod meg, a költő ebben a videóban olvas fel az új kötetből.
23. Sybille Grimbert: Az utolsó egyed
Ebben a könyvben jó benne lenni: tömör, magával ragadó olvasmány az ember-állat barátságról, miközben olyan univerzális kérdésekről is elgondolkodtatja az olvasót, hogy milyen visszafordíthatatlan eseménysorozatot indított el maga után az, amikor az ember úgy döntött, hogy uralkodni fog egy másik faj felett. Az óriásalka ugyanis az ember hibájából pusztult ki. Sybille Grimbert francia szerző (interjú itt) elképzelte, milyen lett volna, ha egy példány megmenekült volna és megpróbált volna háziasított életet élni egy ember mellett.
Az utolsó egyedet (olvass bele itt) valós események ihlették, de nem a fajok kihalásának történelmi tényeit akarta bemutatni, hanem az érdekelte, hogy mi történik, ha az ember megszeret egy olyan állatot, amilyen már nem lesz többé.
22. Kiss Tibor Noé: Olvadás
„Az erőszak, a halál vagy éppen a magány témáiról érzelgősség nélkül, sallangmentesen írni nem kockázatmentes kihívás, Kiss Tibor Noénak azonban sikerül” – írtuk az Olvadásról (olvass bele!), ami számunkra a 2025-ös Könyvhét egyik legizgalmasabb megjelenése volt. Erős atmoszférájú és izgalmas szerkezetű kötetről van szó, amely egyszerre áraszt nyugalmat és feszültséget, illetve beszél agresszióról és szeretetről.
Egy Baranya megyei faluban járunk, ahol a harmincas elbeszélő saját múltjában bolyong, miközben a férje Szibériában kutat, és számol be naplóbejegyzésekben a terepmunkájáról. Nemcsak témáit tekintve különleges ez a karcsú regény, hanem nyelve miatt is: a szerző jó érzékkel váltogatja a finom, már-már lírai és a kifejezetten nyers részeket. „A könyvnek a magány az egyik fő témája, és ez is passzol az én személyes utamhoz” – mondta Kiss Tibor Noé interjúnkban, melyben a korábbi műveiről és az írói útjáról beszélgettünk, de nem kerültük ki a transzneműség kérdését sem.
21. Olga Tokarczuk: Empuszion
1913-ban egy látszólag békés szanatóriumba érkezik egy fiatal férfi, aki sok más sorstársával együtt azon van, hogy minél hamarabb kigyógyuljon a tüdőbajból. A háttérben magasodó hegyek és ködös erdők viszont megannyi rejtéllyel szolgálnak. Titkos kaparászás hallatszik a padlásról, érthetetlen jelekkel társalognak az emberek, váratlan módon meghal egy asszony, és az is kiderül, hogy itt minden férfi novemberben veszti életét. A titokzatos természet mellett viszont az erőszak és az elnyomás is felüti a fejét.
Az irodalmi Nobel-díjas és Nemzetközi Booker-díjas lengyel szerző legújabb könyvében egy Thomas Mann Varázshegy című regényére emlékeztető történettel jelentkezett, ami egyszerre elmélyült, olvasmányos és történelmileg árnyalt sztorit nyújt. A bizarr és horrorisztikus történetek nem újdonságok az életműben, korábban már írtunk a Bizarr történetek című novelláskötetéről. Az Empuszion ennek egyfajta továbbgondolásaként is értelmezhető.
