Karin Smirnoff svéd írónő (interjú itt) Jana Kippo-trilógiája egy sötét színekkel festett és erőszakkal átitatott skandináv noir a régi sebek feltépéséről, bántalmazásról, traumákról, szerelemről, cinkosságról és a múlttal való szembenézésről. Az Elmentem az öcsémhez (itt beleolvashatsz) és az Elvittük anyát északra (itt beleolvashatsz) után a következő, befejező részben Jana Kippo egyedül marad, és elhagyja Smalangert, hogy részt vegyen egy stockholmi kiállításon. Úgy dönt, hogy a fővárosba költözik, de az erőszak ide is követi, és a múltja ismét utoléri.
Amikor úgy tűnik, végre megszabadul a toxikus kapcsolatoktól, a haldoklók és a holtak visszahívják északra, gyerekkora színhelyére. A halál biztossága és biztonsága, egy új kapcsolat ígérete segít-e abban, hogy végleg le tudja zárni a múltat?
Karin Smirnoff: Azután hazamentem (részlet)
Hatvankettő
A ház kihűlt. Együtt hordtunk be tűzifát.
Ugyanolyan volt a tűzhely mint johnnál.
Az esőkabátról a padlóra csöpögött a víz. A nadrágom a lábamra tapadt.
Vedd le a ruhádat mondta. Mindjárt meleg lesz.
Odadobott nekem egy jégeralsót meg egy atlétatrikót.
Ránéztem a mobilomra. Nem fogadott hívások stigtől. És több üzenet. Próbáltam felhívni de az üzenetrögzítő kapcsolt be.
Stig nem veszi fel mondtam.
Néha elfújja a szél a térerőt felelte mikkel. Ma nem fog tudni érted jönni. Sajnos nincs vendégszobám. A kanapén kell aludnod.
Az összehányt kanapén amit hideg vízzel csutakoltunk le amennyire lehetett.
A vécé hol van kérdeztem.
Odakint az akol mögött felelte mikkel. Leghátul.
Nem volt kedvem kimenni. Nem volt kedvem bent maradni. Vissza akartam menni a partra. Leülni stig kandallója elé és portóit inni.
Vedd fel az esőkabátot mondta mikkel.
Kiszaladtam az akol mögé.
Igyekeztem nem lenézni a lyukba.
A kígyók szeretnek lemászni a szaroshordókba mondta a fater.
Visszafojtottam a lélegzetemet. Elvégeztem a dolgomat és visszafutottam. De még mielőtt visszafutottam volna felhívtam nikkit. Volt térerő. Kicsengett de aztán az üzenetrögzítő kapcsolt be. Újra hívtam. Ezúttal felvette. Valaki nevetett a háttérben.
Várj egy kicsit mondta.
Mit csinálsz kérdeztem amikor visszajött.
Bulizok egy barátommal felelte. Éppen most indulunk. És te.
Szerettem volna leírni a budit. A szétrepedezett styroporgyűrűt amelynek az egyik fele szétmállva a padlón hevert. A szelet áteresztő falakat. Az esővizet amely lyukat vájt a padlóba ahol a növények megtelepedhettek. A budinaplót amely a megsárgult oldalaival egy szögre akasztva lógott. A nyolcvanhármas magazinokat. A csipkefüggönyt amely cafatokban lógott egy nejlonzsinóron. Azt a gondosságot amelyben valaki valamikor régen rendes fürdőszoba híján ezt a klotyót részesítette.
Mesélni akartam volna a barlangról. Az oda vezető ösvényről és a mai és a régi alakokkal teli barlangról. És mesélni akartam valamit mikkelről.
Ehelyett némán álltam ott és csak lélegeztem be a budiszagot.
Ott vagy még kiabálta nikki. Halló. Ha nem válaszolsz leteszem.
A telefonban felhangosodott a zene. Nikki azt kiabálta hogy beszéljünk egy másik nap és megszakította a hívást. Csak álltam ott a huzatos padlón és emlékeztettem magamat hogy nem nikki miatt vagyok itt. Hogy ő csak egy mellékhatás.
Mikkel időközben átment a nappaliba.
Egy pohár volt előtte.
Kérsz valamit kérdezte. Egy grogot esetleg.
Köszönöm nem. Nem iszom mondta a kis csúnyaság.
Mikkel nem vette a fáradságot hogy üdítővel kínáljon.
A műanyag kanna a padlón állt a fotel mellett ahol ült.
Remélem nem bánod ha iszom egy pohárkával mondta mintha egy előkelő szalonból szólt volna. Hörpölgette az italt. A poharat az állólámpa felé tartotta mintha a színét vizsgálná.
Ott vagy még apámnál írta andreas.
Igen válaszoltam. Vissza kellett volna mennem stiggel de feltámadt a szél.
Hogy van kérdezte.
Nem tudom írtam vissza. Egy ideje még józan volt.
Kinek írogatsz kérdezte mikkel.
Stignek feleltem. Tudni akarta.
Mit kérdezte mikkel.
Hogy nem bánom-e hogy itt alszom.
Akkor miért tűnsz annyira zavartnak.
Egyszerűen ilyen vagyok feleltem.
Igyál egy kortyot mondta. És jobban fogod érezni magad.
Hozott egy poharat.
Már nem lehetett nemet mondani.
Összekoccintottuk a poharunkat és a fater leheletét ittuk folyékony formában.
Hol van kérdezte mikkel.
Kicsoda kérdeztem vissza.
Nikki felelte. Tudom hogy kapcsolatban vagytok. Andreas mondta hogy ismeritek egymást.
Stockholmban válaszoltam. Egy kiállításon ismerkedtünk meg. Mutatott nekem egy képet egy szoborról. Azt mondta az apja készítette.
Te meg már rohantál is ide mondta. Ezt nem hiszem el.
Azt hisz amit akar mondtam. Agyaggal dolgozom. Nikki úgy gondolta hogy tetszenének nekem a maga munkái.
Sima agyag kérdezte. Milyen egyszerű.
Keresgéltem a képek között. Megmutattam egy johnról készült agyagfigurát. Görbe lábbal támolygott és a kezét koccintásra emelte.
Ez én vagyok kérdezte mikkel.
Maga is lehetne feleltem de nem. Egy falunkbeli.
Azt hittem városi lány vagy felelte.
Smalångerben lakom és a házi betegápolóknál dolgozom mondtam. Az agyagfigurák csak időtöltés.
Mikkel belenagyított a képbe. Sokáig nézte de nem szólt semmit. Visszaadta a mobilomat és kidörzsölte a fáradtságot a szeméből.
Nikkiről nincs képed kérdezte.
Volt egy. Nikkinél kattintottam el. Felülről. Az ágyán fekve a kezünket hasonlítgattuk. Az alsó ajkán a tél első herpesze éktelenkedett.
Ő meg én.
Öcsi meg én.
Öcsi meg ő.
És még valami ami fel akart törni a felszínre.
Jól értettem hogy van valami üdítője kérdeztem.
Egy kis pommacot tudok adni felelte.
Miközben kiment érte szemügyre vettem a képet. Nikki a kamerába nevetett. A szája eltitkolt dolgokat. Mégis rájöttem.
Meg tudlak védeni mondtam.
Mintha szükségem lenne rá felelte nikki.
Elküldöm magának a képet mondtam mikkelnek amikor visszaért. Mi a száma.
A mobilja megpittyent. A kannáért nyúlt. Töltött a poharunkba és megnyitotta az sms-t.
Gyerekként nagy lókötő volt mondta mikkel. De soha nem mogorva mint andreas. Nagyon igyekeztem. Néha jókat nevettünk. Mégis elment. Tizenhat évesen. A címét sem adta meg. Soha nem írt egy képeslapot. Nem hívott fel. Azt sem tudtuk él-e még.
Ez ismerősen hangzott.
Mikkel kitett egy tál mogyorót.
Ne haragudj de üres minden szekrény. Andreas hétfőnként vásárol be.
Ropogtattam a mogyorót és a pommacot kortyolgattam.
Tehetünk egy próbát a kőfaragással mondta. Ha nincs hozzá tehetséged az hamar kiderül. De egy feltétellel tette hozzá.
Mi lenne az kérdeztem.
Hogy megkapom nikki telefonszámát.
Ezt nem tudom megígérni feleltem.
Akkor nem fog menni válaszolta mikkel.
Mikkel a számodat kéri írtam nikkinek amikor mikkel félretette a kannát és felment a szobájába. Ez a feltétele hogy megtanítson szobrászkodni. Fél hatkor nikki válaszára ébredtem.
Ne add meg neki írta.
Nyitókép: Kállai Márta, Scolar
