A lengyel Olga Tokarczuk lett 2018 irodalmi Nobel-díjasa, a 2019-es elismerést az osztrák Peter Handke kapta. Az idei év Nobel-szempontból egészen különlegesnek számít, hiszen a botrányok miatt ebben az évben osztották ki a tavaly elmaradt díjat is.
Olga Tokarczuk lett 2018 Nobel-díjasa, aki annak idején pszichológusként kezdte a pályáját, de ma már a lengyelek egyik leghíresebb és legnépszerűbb írója: a rangos hazai díjak bezsebelése után tavaly A begunok című könyvével nyerte meg a Nemzetközi Man Bookert. Magyarul Bizarr történetek című kötete jelent meg legutóbb, ez a hét könyve is volt nálunk, akkor ezt írtuk róla:
A Bizarr történetek a bekorlátozott jövő, a kihagyott lehetőségek és a veszteségek felől megírt életek könyve, amelyben a létre vonatkozó legfontosabb filozófiai kérdések hol tudományos-fantasztikus, hol pedig thrillerbe illő, horrorisztikus vagy szürreális elemekkel keverednek.
Bár a találgatásokra általában nem lehet alapozni, Tokarczukot az elmúlt években elnyert díjai után idén egyértelműen a Nobel egyik esélyeseként emlegették, a Nicerodds fogadóiroda listáján például a negyedik volt. A napokban a Litera írt portrécikket róla, amelyben felvázolták pályájának indulását is: eleinte nem írónak készült, hanem pszichológiát hallgatott, majd terapeutaként helyezkedett el, első műveit pedig nem fogadták egyértelműen elismeréssel a kritikusok. "Első regénye, Az Őskönyv nyomában 1993-ban jelent meg magyarul az Európa Könyvkiadó gondozásában és Mihályi Zsuzsa fordításában. (...) A filozofikus kalandregényt az ÉS hasábjain Balogh Magdolna örök emberi kérdéseken töprengő filozofikus lektűrnek nevezte, ezzel pontosan reprodukálta a lengyel kritikusok aggályait, ugyanis Tokarczuk korai könyveit nem szerették a kritikusok Lengyelországban, egyesek ponyvának titulálták őket, mások úgy sajnálták le nemcsak Tokarczuk, hanem a vele egy időben induló írónők prózáját, hogy menstruációs irodalom, mivel azokban nagy teret kapott a női test és testi folyamatok ábrázolása. A kritikai elismerést először a harmadik, az Őskor és más idők című regényével vívta ki, melyben egy fiktív lengyel falu történetét mutatja be egymáshoz lazán kapcsolódó rövid fejezetekben az első világháború végétől a Szolidaritás mozgalom felfutásáig. Ez a regénye is megjelent magyarul Körner Gábor fordításában."
A Nobel-bizottság indoklása szerint Olga Tokarczuk most azért a narratív képzelőerőért kapta a díjat, amely enciklopédikus szenvedéllyel képviseli a határok átlépését.
2019 Nobel-díjasa a karintiai születésű Peter Handke lett, akinek sajátos nyelvezetű és változatos formájú művei - a filmarchívum oldalán olvasható életrajza szerint - megosztják az olvasókat és kritikusokat. Az évek óta Franciaországban élő Handkének több műve is megjelent magyarul, köztük A kapus félelme tizenegyesnél, a Gyerektörténet, a Kaspar, a Vágy nélkül, boldogtalan, a Végre egy kínai és Az ismétlés. Handke a film világa iránt is élénk érdeklődést mutatott, tucatnyi film forgatókönyvét írta, ezek közül a legismertebb a Wim Wenders rendezte Berlin fölött az ég (1987), és ennek tíz évvel későbbi amerikai változata, az Angyalok városa. Számos hangjáték és dráma is fűződik Handke nevéhez, továbbá a világ leghosszabb némajátéka. Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról című darab száz perce alatt csak hangok, zörejek, zenetöredékek hangzanak fel, és igazi cselekménye sincs.
Handke az 1990-es évek elején, a délszláv válság idején nemcsak irodalmi tevékenységével vonta magára a figyelmet. Ellenezte Szlovénia függetlenségi törekvéseit, a boszniai háború kirobbanása után pedig azt állította: a szerbeket csak a szenzációéhes sajtó tünteti fel agresszorként, valójában ők az áldozatok. Nézetei mellett rendületlenül kitartott,2006-ban beszédet mondott a háborús bűnök miatt perbe fogott, de a tárgyalás során elhunyt Slobodan Milosevic volt szerb, majd jugoszláv elnök temetésén. Szereplése óriási vihart kavart, Párizsban letiltották egy bemutatás előtt álló darabját, Düsseldorf városa pedig megtagadta, hogy folyósítsa a független zsűri által az írónak ítélt Heine-díjjal járó pénzösszeget. Ezután Handke le is mondott a kitüntetésről.
A szerző körüli viharok a 2010-es évek elejére lassan elcsitultak, 2014-ben például megkapta a Nemzetközi Ibsen Díjat, az indoklás szerint „ötvenéves írói pályája során a drámairodalmat olyan gyakran, meglepően és radikálisan definiálta újra, mint egyetlen más élő költő sem”. Sok éven át emlegették Nobel-esélyesként, bár az utóbbi években kevésbé került elő a neve. A Nobel-díjat odaítélő bizottság indoklása szerint mindenesetre most nagyhatású munkásságáért kapta az elismerést, amely nyelvi találékonysággal fedezte fel az emberi tapasztalat perifériáját és sajátosságát.
Dupla Nobel
Az idei bejelentés mindenképp különlegesnek tekinthető, hiszen egyszerre két irodalmi Nobel-díjas nevét hirdették ki. Ez a helyzet azért alakulhatott ki, mert a Svéd Királyi Akadémiát megrázó sorozatos botrányok miatt elmaradt a tavalyi díjkiosztás.
Arra számítani lehetett, hogy idén az egyik díjazott mindenképp nő lesz, hiszen Anders Olsson, a díjról döntő bizottság feje korábban azt mondta, hogy az odaítélés túlságosan "férfi-orientációjú" volt a múltban, és ezen változtatni akarnak. Az viszont nem jött be, amit korábban ígért, mégpedig, hogy a díj odaítélésénél kevésbé lesznek "eurocentrikusak" - emiatt többen is arra számítottak, hogy legalább az egyik díjat Európán kívüli szerző kapja meg. Talán majd jövőre.
