Karin Smirnoff svéd írónő (interjúnk itt) első magyarul megjelent kötete a nemzetközi bestseller, a Jana Kippo-trilógia első része. Az Elmentem öcsémhez mélyfekete színekkel festett és erőszakkal átitatott északi noir a bántalmazásról, traumákról, szerelemről, cinkosságról és a múlttal való szembenézésről. Egy otthon nélküli hazatérés és egy megbocsátás története. A regényben Jana az öccsét látogatja meg, aki még mindig a régi családi parasztházban él Svédországban, az érkezése viszont feltépi a múlt fájdalmas sebeit. Olvass bele!
Karin Smirnoff: Elmentem az öcsémhez (részlet)
Huszonöt
A temetés utáni napon korán ébredtem. A ház még mindig csendes volt. Benyitogattam a szobák ajtaján. Még a pincébe is benéztem de öcsit sehol nem találtam.
Odakint szakadt az eső. Ittam egy csésze kávét és meghallgattam a híreket. Sok minden történt. Portugália nyerte a foci-Eb-t.
Esőkabátot vettem fel és öcsi gumicsizmáját. Az eső hevesen esett de meleg volt. Nyári eső.
A tanyán állt még egy épület. A kemencésház. Mintha egy múzeumba lépett volna be az ember. Kemencés konyha sütőasztal sütőeszközök és egy kézzel fából készített mosogatópult mosogatóteknőnek és szemetesvödörnek kialakított hellyel mindemellett volt egy kis szoba ággyal és kis szekrénykével az éjjeliedénynek. Úgy nézett ki amilyen a ház építésének idején a tizenkilencedik század közepén lehetett. De öcsi nem volt ott.
A két épületre merőlegesen állt az istálló. Azóta nem jártam ott hogy az utolsó tehenet is levágták. Én vezettem ki onnan. Az én szép fehér vegámat a szeme körül fekete kontúrral mintha kajal lett volna.
Megérezhette. Sem bőgni sem ellenkezni nem akart. Még meg is nyalta a karomat amikor utoljára megvakartam a puha szőrét a füle mögött.
A csizma cuppogott a vizes fűben ahogy lépkedtem a ház és az istálló közötti úton amelyet mi csak golgotának neveztünk. Az egyik ablakot beszögelték farostlemezzel de amúgy minden úgy nézett ki mint régen.
Elfordítottam a kulcsot és beléptem. Ott állt a talicska meg a szénásszekér a rúdjával kifelé. Fent terült el a szénapadlás. Valamennyi még maradt a régi szénából. Az istálló ajtaja résnyire nyitva állt. Elkéstünk. A fater már a disznóknál volt. Egy talicskába lapátolta a trágyát. Szalmát szórt ki.
Nagyjából egy év telt el azóta hogy egy vasvillával megpróbáltam megölni sikertelenül. Mintha meg sem történt volna. Miután a lovat az emsét a bikaborjakat és a legidősebb tehenünket is levágatta nem tudta mihez kezdjen magával.
Arra számított hogy elölről kezdődik minden. Gyengének akart látni. Talán magához akarta szorítani a zokogó testemet és mondani néhány vigasztaló szót.
Ezért nem sírtam soha többé. Azt hittem hogy könnyek nélküli száraz szemem megmentheti az állatokat de a faterra munka közben mindig rátört a rosszkedv. Az állatokon töltötte ki a mérgét. Áradt az istállóból a fojtott düh.
Öcsi fogott egy talicskát és bevitte a borjakhoz. Kicsi és vézna volt még mint én de szívós és erős mint egy rozsomák.
Gyorsan járt a keze. Telerakta a talicskát és lebillentette a tartalmát a trágyadombra.
A trágyadomb az állatok bokszai alatt helyezkedett el. Oda kellett tolni a talicskát és lebillenteni hogy a trágya a halom tetejére essen.
Tajgetosznak neveztük. Azzal viccelődtünk hogy az elődeinket lelökték odafentről és megfulladtak a metángázban.
A trágyadomb gőzölgött az ürülék melegétől.
Újabb és újabb talicskányi hullott rá.
Én fejtem. A fejés az én dolgom volt. A teheneink bokszai fölötti táblákon nem álltak nevek de számomra volt nevük. Csillagokról neveztem el őket. Vega rigel capella pollux szíriusz bellatrix.
Amikor a fater nem látta megkeféltem a hátukat. Vakargattam a fülük tövét és hagytam hogy hosszú durva nyelvükkel nyalogassák a sót az alkaromról.
Amikor az utolsó tehenet is megfejtem elmosogattam a szeparátort és a kannákat majd mindent feltettem a polcra. Már akkor is tudtam értékelni a rendet.
Ekkor hangokat hallottam. A fater és öcsi veszekedett. Öcsi már elkezdett mutálni és amikor kiabálni akart elcsuklott a hangja. A mi családunkban nem volt szokás veszekedni. Mi engedelmeskedtünk.
Kisiettem a fejőszobából és először nem láttam őket. A hang után mentem. Az egyik bokszban a földön hemperegtek. Öcsi ütötte a fatert ahol érte ő pedig a fölényéről meggyőződve vágott vissza. Na gyerünk mondta. Gyerünk te kis szaros. Attól a naptól kezdve hogy meg tudsz verni én fogok engedelmeskedni neked mondta. Aztán felemelte öcsit és mint egy szalmabálát a tajgetoszhoz cipelte. Először csak hagyta hogy kalimpáljon a nyílás fölött. Megismételte az iménti szavait.
Attól a naptól kezdve hogy meg tudsz verni én fogok engedelmeskedni neked. De addig én vagyok a főnök.
Azzal beleengedte öcsit egyenesen a gőzölgő bűzölgő trágyadombba hogy megfulladjon. Amikor pedig megfordult észrevett engem.
Á szóval más is van itt aki megkérdőjelezi az igazságos uralmát. Elindult felém én meg hátrálni kezdtem. Már régen feltérképeztem minden menekülési útvonalat de mivel egy év telt el veszély nélkül éberségem lankadt.
Megfordultam és futásnak eredtem. A fater utánam futott. Ki is értem volna ha nem botlom bele a vasvillába. Ugyanabba mint annak idején.
Rázuhantam a betonra és a kezemmel tompítottam az ütést. Egy másodperccel később ott termett fölöttem. Erős gazdakezével lerántotta a nadrágomat és négykézlábra ereszkedett hogy hozzám férjen és közben kinyitotta a sliccét. A hasán lógó tasak ott dudorodott az overall alatt. A fejőkötény a testem köré tekeredett. Rúgkapáltam és vergődtem mint giliszta a horgászboton de már elkapott. Határozottan lökdösött és a fülembe üvöltve elélvezett.
Feladtam. Nem bírtam harcolni. Amikor megláttam öcsit nem akartam tovább élni.
Előosont a tehenek mögül. Csurom trágyásan mint egy rémmocsárból előtűnő szörnyeteg egy ásóval a kezében.
A fater közben térdre emelkedett. Az egyik oldalról a másikra átfésült zsíros tincsei a homlokába lógtak. Rám nézett mintha mondani akarna valamit.
Addig soha nem is gondoltam rá. Hogy a szeme ugyanolyan színű mint a miénk.
Ekkor öcsi a feje fölé emelte az ásót mint egy hóhér és kettéhasította a fater fejét.
A teste legördült rólam bele a trágyaléelvezető csatornába. Capella a kezére taposott.
Öcsi eldobta az ásót.
A takarmányos zsákot mondtam.
Öcsi leült. A hátát egy gerendának támasztotta.
Mintha háborúban lettünk volna és hirtelen rádöbbentünk volna hogy életben maradtunk. Az ellenség élettelenül hevert a trágyaléelvezető csatornában egy takarmányos zsákkal a fején. A bokszok és ólak között kellemes nyugalom áradt szét. Magamra tekertem a fejőkötényt és az öcsémhez hajoltam. Átkarolt szarszaga volt. Nagyon hosszú ideig aznap láttuk egymást utoljára.
Nyitókép forrása: Kállai Márta / Scolar kiadó
