Neige Sinno alig volt nyolcéves, amikor a kamaszkoráig tartó bántalmazás és erőszak elkezdődött. A Nyomorult tigris című autófikciós könyvben úgy beszéli el ezeket a szinte leírhatatlan élményeket, ahogy a traumát átélt áldozatok ezt el tudják: a szöveg szikár és fragmentált, az emlékek nem időrendben törnek fel benne – hangzott el a könyvbemutatón, ahol Ott Anna Kiss Kornéliát, a kötet fordítóját és Terék Anna költőt, tanácsadó szakpszichológust kérdezte.
Neige Sinno már megírt néhány könyvet a 2023-ban megjelent regénye előtt, de ezzel robbant be a francia köztudatba, majd a fordításoknak hála a világban is hódítóútra indult. Pedig a francia írónő nem szerette volna, ha a könyv témája teszi őt ismertté, arra vágyott, hogy azért ismerjék el, ahogy ír. De a Park Könyvkiadó gondozásában megjelent regény bemutatóján azért az kiderült, hogy a szöveget nagyon is bravúrosan felépítő szerző könyve legalább olyan jó, mint amennyire fontos. Nem hiába nyerte el vele a rangos francia irodalmi díjakat, többek között a Femina-díjat (Szabó Magda is kapott ilyet Az ajtóért).
Letaglóz, de megtart
A tét, hogy megértse, mi zajlik egy erőszaktevő fejében, már az első oldalakon nem kíméli az olvasót a szörnyű részletektől. Ám abban a beszélgetés minden résztvevője egyetértett, hogy amennyire letaglóz és megvisel a könyv, annyira lehet érezni a szerző azon szándékát is, hogy megtartsa az olvasóját, biztonságot adjon neki, hiszen azzal sosem szembesíti, hogy ő mit élt át az erőszak alatt.
Az erőszak soha nem a szexualitásról szól, hanem a hatalomról”
– fogalmazott Terék Anna tanácsadó szakpszichológus az ilyen viszonyok dinamikájáról.
Bármit próbálnak az elkövetők elhitetni az áldozatokkal, hogy a szeretet nevében teszik, amit tesznek, vagy hogy ez a normális, a gyerekeknek van egy olyan erős belső iránytűjük, ami érezteti velük, hogy ami történik, nem jó, helytelen.
Segítséget persze így is nagyon nehéz kérni. Az, hogy a gyerek nem ellenkezik, nem kiabál, nem védekezik, nem jelent beleegyezést, sem tudatos döntést a részéről, hiszen ezt egy gyereken nem lehet számonkérni. „A gyerekek nagyon lojálisak maradnak azokhoz, akik bántják őket” – mondta a pszichológus, aki szerint evolúciós vonás, belénk van kódolva a szülők iránt érzett hűség, mert gyerekként tőlük függ a túlélésünk.
Ehhez az irodalomhoz nem lehet hozzászokni”
– jelezte Kiss Kornélia műfordító, aki bár sok ilyen történetet olvas, a hatásuktól nem tud megmenekülni.
Kiss Kornélia, Terék Anna, Ott Anna - A szerző felvétele
Úgy látja, a szerző disszociál, amikor az erőszaktevő fejébe próbál belemászni, ráadásul Sinno sosem járt terápiára azok után, ami vele történt, így szerinte ennek a könyvnek nagyon fontos terapeutikus szerepe is lehet.
A kötetben keveredik a tényirodalom és az autofikció, sokféle nézőpontról ránéz a vele történtekre, amiben egyrészt látszik, hogy az egyetemi oktatóként, fordítóként is dolgozó szerző mennyire tudatosan közelít a saját szövegéhez is, másrészt ezzel is disszociál kicsit, jelezte Kiss Kornélia.
Mi a nagyobb bűn: a félrenézés vagy az elkövetés?
Bántalmazott gyerekek esetében óhatatlanul előkerül a kérdés, hogy hol volt a másik szülő, hogyan történhettek meg ezek a borzalmak az ő tudta nélkül, vagy ha tudomást szerzett róla, miért nem volt lelkiereje közbelépni, elválni, véget vetni a bántalmazásnak.
Bűnös az anyám is, de nem ő erőszakolt meg”
– vallja be egy ponton a szerző. Az anya szerepe nem annyira világos a történetben, hogy mennyire nézett félre vagy tényleg a tudta nélkül zajlott az erőszak éveken át.
Az azonban biztos, hogy a nő nem vált el azonnal a férfitól (akivel közös gyerekeik is vannak), ahogy az eset kibukott, még évekig házasok maradtak. Neige Sinno nevelőapja hegyivezető volt a faluban, a közösség megbecsült tagja, segítőkésznek ismerték, aki azonnal ott volt, ha tűz ütött ki valahol vagy sziklaomlás volt. Ezért amikor kiderült a bántalmazás, a helyiek összezártak és a férfi pártját fogták, a lányt pedig kitagadták a faluból. Távol Franciaországtól, Mexikóban kezdett új életet.
Terék Anna szerint ez a kognitív disszonancia tipikus példája: szeretjük rózsaszín szemüvegen keresztül látni a világot, nem elhinni, hogy a világ egy gonosz hely.
Kiss Kornélia arról is beszélt, hogy a szerző különleges kapcsolatot ápol a fordítóival, egy hosszú levelet írt nekik, amiben arra kérte őket, hogy a szaggatott stílust, a furcsa szintaktikát ne bántsák, hagyják úgy, és semmit ne szépítsenek a szövegen. „Még elnézést is kért érte, hogy lehet, nem olyan sima, kerek mondatok, de szolgálja a lényeget, és hagyjuk úgy” – mesélte.
A „nyomorult” jelző is Neige Sinnóval egyeztetve került bele a címbe, hiszen a francia és az angol fordítás is a „szomorú tigris” címet kapta. De a magyar címbe került egy többletjelentés is:
Ez a veszedelmes szörnyeteg, mint amilyen tigris, a könyv végére egy szerencsétlen nyomorult lesz”
– összegzett a kötet fordítója.
Nyitókép forrása: wikipedia
