Az eső miatt beltérben rendezték meg az anekdotázásra épülő Sántakutyát a Tavaszi Margó harmadik napján. Mivel idén tizedszerre adják át a Margó-díjat, Szabó Dominika, a Sántakutya szervezője és házigazdája meghívott három szerzőt, akik korábban elnyerték az elismerést: Mécs Annát, Fehér Boldizsárt és Halász Ritát. Szóba került többek között az, milyen út vezetett a díjig és onnan tovább, milyen tanulságokat vontak le és dolgoznak-e jelenleg valamin. Így három egészen eltérő élethelyzetbe nyerhettünk betekintést. (A Sántakutya korábbi alkalmairól szóló beszámolóinkat itt találod.)
Mécs Anna és az elhagyott díj
Mécs Annával indult a sor, aki 2018-ban Gyerekzár című novelláskötetetével nyerte el a díjat. És ha Mécs és Margó, kiderült, hogy az ‘m’ betűnek igencsak komoly szerep jutott az életében.
Az egyetemen matematikát tanult, abban képzelte el a jövőjét, noha az írás nagy szerelme volt. M mint major: a Városmajori Gimnázium tanulója volt; és m mint mondanivaló: mindig is úgy érezte, hogy le kell írnia gondolatait. M mint Mito: ez a korábbi munkahelye, ahol kreatív szövegíróként dolgozott, és amelynek csapatépítő programján egy papírtasakban ottfelejtette a frissen kapott Margó-díját.
A Margó-díj elnyeréséről azt mondta, egyfajta tudathasadásos állapot okozott neki, hiszen úgy érezte, az ember inkább magának ír és nem számít rá, hogy egy csapásra mennyi olvasóhoz jutnak el a gondolatai. Miután édesanya lett, sikerült az írásra is időt szakítania, legújabb szövegében pedig az anyaság témáját dolgozza fel.
A kérdésre, hogy Margó-díjasként vajon milyen felelőssége van az írónak, azt a kis ellentmondást emelte ki, hogy attól, hogy nyert egy díjat, szerinte még kezdő írónak számított. Díjazottként viszont mégis másként tekintettek rá. Saját bevallása szerint hajlamos a kishitűségre, ebben segített neki a Margó-díj:
„A díj azt jelenti számomra, hogy van itt keresnivalóm, folytatnom kell az írást”.
A megfelelési kényszer viszont megnehezíti számára az alkotást: a reklámszövegírásban, ha valami nagy dobásra törekedett, rosszabbul sikerültek a szövegei. Ugyanígy gondolkodik írásról is: szerinte ne akarjunk nagyot alkotni, ne nyomás alatt írjunk, mert akkor nem fog sikerülni. Azért is hagyta félbe a tavaly elhunyt édesapjáról, Mécs Imréről szóló könyvét, mert úgy érezte, túl nagy falat. Új kötete viszont jövő tavasszal jelenik meg.
Fehér Boldizsár és a titkos könyv
A 2019-ben Vak majom című kötetéért díjazott Fehér Boldizsár a kanapéról felállva, szó szerint standup stílusban mesélt a jelenlévőknek.
„Mindig író akartam lenni, ez volt az egyetlen célom. Tudtam, hogy ha ez nem sikerül, nincs mellette B-terv.“
Filozófiát tanult az egyetemen, majd fél évet Párizsban töltött az Erasmus programmal, amely szerinte „az egyetemisták utazási irodája oktatás címszó alatt.”
A félév végén haza kellett volna jönnie, ami nem tűnt jó cserének, ezért úgy döntött, ott marad és szerencsét próbál. Piacon és bárban dolgozott, illetve itthon a rádiónak kezdett írni Fábry Sándor csapatában. Ekkor kezdte el Vak majom című regényét is.
Nem árulta el senkinek, hogy könyvet ír, hogy ne kérdezgessék, így amikor megjelent a kötet, az volt az érzése, mintha a titkos naplóját adták volna ki.
„Két félelmem volt: hogy senki sem olvassa el a könyvemet, és hogy mindenki el fogja olvasni.”
A könyvre a gyerekeként tekintett, a díj pedig azt jelentette neki, hogy van jövője ebben a szakmában. Viszont úgy érzi, a díjjal együtt jár egyfajta frusztráció, hogy mi lesz a következő, amiről ír. Számára a Margó-díj tanulsága így foglalható össze: ne foglalkozz vele, ha sikeres vagy, csak írj tovább, és ugyanez vonatkozik a sikertelenségre is, folytatni kell az alkotást.
Hogy min dolgozik jelenleg, azt most sem árulta el.
Halász Rita és a harmadik kiadás
Halász Rita a 2021-es év Margó-díjasa, aki Mély levegő című regényével nyerte el a zsűri elismerését. A kötet megjelenése után nagyon izgult, hogy milyen lesz a fogadtatása.
„A díj az első igazi boldog pillanat volt a könyvem megjelenése után, ugyanis az első évet végigszorongtam.”
Fel kellett dolgoznia, hogy a könyv sikeres lett, hogy egy hónapon belül elfogyott az első kiadás, és öt hónapon belül megjelent a harmadik kiadás is.
A díj elnyerése után számos felkérést kapott, de az írás nem ment, ez lelkileg nagyon megterhelő időszak volt számára. A Libri-díjra is jelölt szerző személyes vallomásában további részleteket osztott meg a jelenlévőkkel a díj után érkező kihívásokról, például, hogy egy másfél éves baba édesanyjaként hogyan sikerült időt szakítania az írásra, valamint azt is, hogy új könyve jövő nyáron jelenik meg.
