Három évvel ezelőtt, a zalai Margófeszten kezdődtek a Sántakutya-beszélgetések, ősszel pedig a Szabó Dominika vezette sztorikoktél-estek a Ferencvárosba költöztek. Novemberben Bezerics Dániel vendéglátós, Nagy József újságíró és Gerzsenyi Bettika improvizációs színész, januárban Berecz Dénes, Kaszás Gergő és Juhász Tomi voltak a Tompa17 vendégei, ezúttal pedig Bősze Ádám, Fullajtár Andrea és Vágvölgyi B. András történeteit hallgathattuk meg, melyekben IX. kerületen túl a születés meg a halál voltak a közös motívumok.
Szalonpunk és pszeudoparaszt
„Soha nem láttam még olyan tapétát, amin gyűrűs taplógomba lenne” – csodálkozott rá az enteriőrre az első vendég, Bősze Ádám. Mint elárulta, ő kint is van meg bent is, ha a fővárosról, illetve még közelebbről a Ferencvárosról van szó. Budapesti, polgári családból származik, azonban, mint megtudtuk, Balatonaligán töltötte a gyermekéveit. Hogy miért? Az édesapja volt a Traubi-gyár főmérnöke, neki köszönhetjük a mustsűrítményből készített szőlőízű szénsavas ital meghonosítását idehaza. Amint Bősze fogalmazott, a hetvenes években
a pártüdülő mellett ez az üdítő tartotta életben Aligát.
A Traubi megéneklése után a zenetörténész felidézte a Balaton-parti település folklórjának színes alakját, Sörös Pista bácsit, aki gyakran meglátogatta őket, és olyankor a következő fordulattal köszöntötte Bősze édesanyját: „baszom alássan, meghoztam a tojást!”
Ebből sejthető, hogy alighanem a tyúk lehetett előbb Aligán. Akkor viszont, amikor egy tojóval ajándékozta meg őket Sörös Pista bá’, Bősze-anyuka pedig úgy akarta ártalmatlanná tenni a szárnyast, hogy a terasz betonból készült oldalához ütögette a fejét, a kis Ádámban megfogalmazódott, hogy hiába élnek már jó néhány éve itt,
az ő családja valamiképp mégiscsak fővárosi.
Azt a kérdést mindenesetre, hogy végső soron hova való, Bősze Ádám máig nem tudja minden kétséget kizáróan megmondani, az édesapja halála (László kórház), illetve a gyermekei születése (István kórház) viszont mindenképpen a IX. kerülethez köti őt.
Mesélt a Nagyvárad tértől csak pár megállónyira található egykori Felszab térről (ma: Ferenciek tere) is. Kiskamaszként sokat időzött ugyanis az aluljárójában a hozzá hasonlóan színes hajú cimborák, valamint némi cseresznyepálinka társaságában. Rolls Frakció-, Ramones- és Sex Pistols-kitűzőket viselt, a Fradinak drukkolt,
a középiskolás kori szerelme pedig a Ráday utcában lakott.
Bár már réges-rég maga mögött hagyta ezt az időszakot, de annyi szent, hogy nem sok szalonpunk mondhatja el magáról, hogy hosszú időn át a Bartók Rádión volt önálló műsora és azóta is a komolyzene tematizálja a napjait.
Két ceruzacsonk
Az est második vendége, a Jászai Mari-díjas Fullajtár Andrea nem jött messziről, hiszen már három évtizede ferencvárosi. Jelenleg abban a lakásban él, ahol a nagyszülei laktak valamikor. A nagymamája megjárta Dachaut és Auschwitzot, de hazatért a haláltáborokból, és a világháborút követően
egy énekesnővel együtt utalták ki neki a IX. kerületi társbérletet.
Fullajtár gyerekként sok időt töltött a nagyszüleivel, és birizgálta a fantáziáját a könyvespolc szélére tett két ceruzacsonk. Szívesen rajzolgatott volna velük, de ezt sosem engedte meg neki a nagymama. Évek múlva kiderült: ezekkel a ceruzákkal írta a naplóját Birkenauban. A feljegyzésekből Tíz hónap Babilon címmel korábban napvilágot látott egy kötet, és ez hamarosan lengyelül is olvasható lesz.
Fullajtár történetének ez a kézirat volt a központi motívuma, és beszámolt arról is, hogy ha írógép hangját hallja, máig eszébe jut a nagymama, aki lassan, egy ujjal gépelte azokat a szörnyűségeket, amiket a koncentrációs táborban kellett átélnie.
117 vágány
Vágvölgyi B. András már mindegyik belpesti kerületben lakott ‒ kivéve a kilencediket. 2021 óta viszont roppant szoros a viszonya Ferencvárossal, hiszen az itt megjelenő és az itt élők ügyes-bajos dolgaival foglalkozó 9 Magazin főszerkesztőjeként dolgozik. (Ennek a lapnak az újságírója egy korábbi Sántakutya-vendég, Juhász Tomi.)
Vágvölgyi először a társadalomtudomány felől közelítette meg a beszélgetésnek helyszínt adó kerületet. A chicagói városszociológiai iskolához köthető koncentrikus körök elméletét idézte, és hozzátette: imádja, hogy Ferencváros ennyire sokszínű. Megtudtuk tőle, hogy Csepel után a IX. kerületnek a legnagyobb a budapesti körzetek közül a rozsdaöve. Sőt, kitért arra is, hogy a ferencvárosi pályaudvarnak összesen 117 sínpárja van ‒ melyek közül nem használnak, csak hetet.
És bár a komplexum elbontásával rengeteg terület szabadulna fel, Vágvölgyi szerint nem lenne kockázat nélküli ezt a részt beépíteni,
hiszen a 2. világháború alatt alaposan megbombázták a britek.
Amikor a házigazda arról kérdezte a Kolorado Kid című filmet (Fullajtár Andrea is szerepel benne) jegyző vendégétől, hogy milyen mozgóképes zsáner állna jól a kerületnek, Vágvölgyi úgy válaszolt: simán el tudja képzelni, hogy egy lovagkori történetnek szolgáljon díszletül a Tompa és Liliom sarok.
Hogy a Tompa17-ben is terítékre kerül-e egy trubadúrsztori? A legközelebbi Sántakutya-esten kiderül!
Fotók: Fekete Celesztina
