Vidéki ballada az Amerikai Álomról [zsebró]

Vidéki ballada az Amerikai Álomról [zsebró]

Január 20-án letette a hivatali esküt az Egyesült Államok 46. elnöke. Míg az aktus egyeseknek Amerika legdicsőbb kormányzati ciklusának tragikus végét jelenti, mások egy négyéves ámokfutás lezárását, illetve a Joe Biden mellett színre lépő Kamala Harrisnek köszönhetően egy új korszak hajnalát látják benne. Az elmúlt hetek, hónapok, sőt évek amerikai eseményei sorra azt mutatják, hogy szinte forráspontig jutott a sok szép és fontos eszméből felépített államok rendszerének olvasztótégelye. A számszerűsíthető gazdasági különbségeken túl az igazi kihívás a társadalmi feszültségek és az egymás mellett megélt párhuzamos valóságok elismerése, kezelése és orvoslása. Mert addig, amíg az ország egyik fele nem érti a másikat – félelmeit, mozgatórugóit, lehetőségeit és kudarcait –, és viszont, addig esélytelen a sorok rendezése, a közös építkezés. Erről mesél J. D Vance könyve, a Vidéki ballada az Amerikai Álomról, ami a saját családjának történetén keresztül mutatja be a fehér munkás középosztály széthullását és reményvesztettségét. Hogy több ezer kilométer távolságból mégis mi közünk mindehhez? Igazából sokkalta több, mint elsőre gondolnánk.

Szeder Kata | 2021. január 21. |

A ‘90-es évek legeslegelejének egyik nagy slágere volt az Álmaimban Amerika visszainteget / álmaimban Amerika nem mondhat nemet” refrénnel dübörgő AD Studió szám. Bő három perc időutazás, rendszerváltós életérzés, Calippo jégkrém, susogós melegítő és Dallas.

J. D. VANCE
Vidéki ballada az Amerikai Álomról
Ford.: Varró Attila, Gabo, 2020, 318 oldal
-

Épp csak túlvoltunk a Vasfüggöny lebontásán, és mindaz, ami után évtizedeken át ácsingóztunk a vadiúj illatú, csillogó és szabad Nyugat , egyszeriben elérhetővé vált. (Legalábbis, ezt akartuk hinni.) Az álmok netovábbja persze Amerika maradt továbbra is, ami évszázadok óta kecsegtetett a lehetőségek, siker, pénz és csillogás országának illúziójával.

Azóta eltelt pár évtized, én is, és Amerika-képem is sokat változott. Bár sosem voltam egy rajongó alkat, és egyre inkább képes vagyok összefüggéseiben nézni a világra, azért biztonságot adott a tudat, hogy van egy nagy testvér, aki figyel, és ha kell, segít, aki menedékül szolgál, harcba száll a jóért és igazságért. Elvégre mi mást is várnánk egy olyan országtól, ami a szabadság és egyenlőség szellemiségében fogant?! Aminek lakossága ennyire színes és ezer gyökerű, ahova szinte mindenki, aki önszántából jött, a szabadság és jobb élet reményében érkezett. Olvasmány- és filmélményeim persze sorra cáfolták elképzelésemet, amit aztán csak tetéztek tanulmányaim. Obama 2008-as megválasztása után azért picit bizakodni kezdtem.

Elhittem, hogy az emberi hangnem mégiscsak népszerűbb, mint a folytonos ellenségképzés és harci készültség.

Aztán jött 2016 és vele nyáron a Brexit-szavazás, novemberben a Trump-győzelem, amit a világ egy része hatalmas revansként élt meg, a másik fele viszont értetlenül kapkodta fejét, mert ami történt, az a nyilvános arculköpése volt a mindaddig piedesztálra emelt értékeknek és céloknak.

Hogy mi történt 2016-ban, illetve azóta, hogy hol siklott ki kezünkből a valóság valós érzékelése és vele a józan ítélőképesség megléte, számos kutatás, vagy épp film, irodalmi mű témája azóta is. 2020-as ÉV KÖNYVE listánk első és nyolcadik helyezettje, Ali Smith és Nick Hornby regénye is a Brexithez vezető, illetve a döntést követő társadalmi feszültségeknek, a begyöpösödött elvek és elméletek abszurditásának kortárs lenyomata, míg Ben Lerner Az iskola Topekában című könyve a mai Amerikai identitás-válságá(i)t boncolgatja. Ebbe a sorba illeszkedik J. D. Vance itthon tavaly év végén megjelent életrajza is, a Vidéki ballada az Amerikai Álomról, ami az amerikai fehér munkásosztály hanyatlásáról és annak szociokulturális hátteréről mesél. A Yale-en jogi diplomát szerző Vance írása az Államokban 2016 nyarán jelent meg, de igazán Trump megválasztását követően robbant be a köztudatba, mint kvázi kézikönyv a történtek megértéséhez. A memoárból Ron Howard rendezésében film is készült, november végén mutatta be a Netflix, Amy Adamsszel és Glenn Close-sal a főszerepben. (Itt írtunk róla.) Bár a könyvet a New York Timestól Bill Gatesig rengetegen méltatták érzékenysége és a felvetett kérdések empatikus megközelítése miatt, a filmet már annál kevésbé, mondván pont az hiányzik belőle, amitől a könyv működik.

Vance ugyanis szókimondó őszinteséggel mutatja be ennek a társadalmi rétegnek a gyökereit, kulturális identitását, napi gondjainak komplexitását. Ügyelt arra, hogy ne csak a munka helyett inkább segélyen élő, sokszor alkohol- vagy drogproblémákkal küzdő emberek személytelen tömegét lássuk bennük, hanem megértsük azt is, mi vezetett idáig, és miért nem lehet és szabad egy egyszerű vállrándítással átlépni felettük. Pontosan arról a lecsúszóban lévő fehér középosztályról mesél, akik Trumpot a győzelemhez segítették, és ahonnan a szerző maga is származik.

Az én klubom az a sok millió munkásosztálybeli fehér, akik eredetileg Skóciából vagy Írországból származnak, és sosem végeztek főiskolát.

Ezeknél az embereknél a nyomor családi hagyomány:

őseik idénymunkások voltak a déli rabszolgatartó gazdaságban, utána részes bérlők, majd szénbányászok, végül gépkezelők és gyári munkások a közelmúltban. Honfitársaik hegyvidéki tahóknak, fehér szemétnek hívják őket. Én szomszédoknak, barátoknak és családtagoknak.” 

A velem szinte egyidős Vance a saját és családja életén át mutatja be az Appalache-vidék és a Közép-Nyugat fehér munkás középosztályának megerősödését és évtizedek óta tartó bukdácsolását. Nem a messzi és varázslatos Amerikába visz, hanem egy nagyon is ismerős, magára hagyott régióba, ami mára teljesen belesüppedt az apátiába, ahol a minek törjem magam, úgysincs értelme” és a minek legyen rangos állásom, ha úgysem fogadnak be maguk közé” életérzés dominál. A vertikális mobilitás lehetősége szinte zéró, a társadalmi tőke ismeretlen fogalom, éppen ezért nem is meglepő, hogy az itt élők mindenütt összeesküvést látnak és kimondottan fogékonyak a konspirációs elméletekre.

Ez volt az én világom: a totálisan értelmetlen viselkedés melegágya.

Királyi úton tartunk a szegényházba. Nagy képernyős tévéket és iPadeket veszünk. A gyerekeink menő cuccokban rohangálnak, hála a magas kamatú hitelkártyáknak és az uzsorakölcsönöknek. (...) Az otthonaink kész disznóólak. Úgy üvöltözünk egymással, mintha a balközépben ülnénk. Legalább egy ember a családból kábítószeres: hol az apa, hol az anya, hol felváltva, hol egyszerre. Amikor már teljesen szétvet az ideg, ellátjuk a másik baját, többnyire az egész család előtt, akár a kisgyerekeink szeme láttára, és a szomszédok általában végighallgatják az egészet. (...) Gyerekfejjel kerüljük az iskolát, és szülőként sem ösztönözzük a gyerekeinket tanulásra. (...) Nem fűlik a fogunk a munkához, amikor már állás után kellene néznünk. Ha pedig beállunk valahová, nem bírjuk sokáig. (...) Fennen hirdetjük a kemény munka fontosságát, miközben szentül hisszük, hogy mások hibájából nincs munkánk: mert Obama bezáratta a szénbányákat, vagy mert mindent Kínában gyártanak. Efféle hazugságokkal próbáljuk feldolgozni a kognitív disszonanciákat: a feloldhatatlan ellentmondásokat a naponta látott világ és a teli torokból harsogott eszméink között.”

A ‘70-es években elindult zuhanást sem a különböző gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő-, sem pedig a segélyprogramok nem tudták megállítani, mert a probléma gyökere mára már nem a munkanélküliség, hanem a jövőből való kiábrándultság: nem számít, ha szorgalmas vagy, ha jól dolgozol, mert úgysem lesz eredménye. Generációk szocializálódtak ebben a hiszemben, így aztán nem is annyira a lustaság, hanem a tanult tehetetlenség köti őket gúzsba. Aminek aztán az alkohol- és drogproblémák, családon belüli erőszak és a nemzedékről nemzedékre örökített traumák a hozománya.  

A szitkozódó, üvöltöző, sőt, akár verekedő párok hozzátartoztak a mindennapi életünkhöz.

Egy idő után szinte fel sem tűnt az egész. Sokáig azt hittem, a felnőttek egyszerűen így beszélnek egymással.”

Hogy bántalmazó házasságból újabb és újabb katasztrofális kapcsolatokba menekülő, drogproblémákkal küzdő anya mellett az állandó költözködéseknek és traumáknak kitett J. D-ből hogyan lett mégis Yale-diák? Ezt csakis annak köszönheti, hogy volt egy vérbeli hillbilly, vidéki tahó” nagymamája, aki minden nehézség és kudarc dacára is vallásosan hitt az igazi munkában és az amerikai álomban. Elvégre a nagyszülők a ‘40-es, ‘50-es években maguk is ennek köszönhették egzisztenciájukat.  A nyomorgó hegyvidékről a városokba menekülve és az acéliparban munkát vállalva nem csak házat és biztos megélhetést szereztek, de társadalmi megbecsülést is: ők voltak azok a munkások, akik naggyá tették Amerika gazdaságát. 

Úgy gondolták, hogy ha nekik sikerült eljutni egy egytermes tanyasi iskolából egy kétszintes kertvárosi otthonig a középosztályban, akkor a gyerekeik (és unokáik) könnyűszerrel bekerülnek egy főiskolára, és kivehetik a maguk részét az Amerikai Álomból.”

Ettől lehetett Vance a ritka kivételek egyike, akinek sikerült kitörnie az elszigeteltségből. Először az Ohiói Állami Egyetemen, majd pedig a Yale-n tanult, de előtte még teljesített pár év katonai szolgálatot, hogy finanszírozni tudja tanulmányait. Elmondása szerint a tengerészgyalogságnál eltöltött időszak vitt rendszert az életébe és mutatott rá arra: nem szabad mindent kapásból készpénznek venni. Mert legyen szó hiteligénylésről, ösztöndíjakról vagy pályaválasztásról, számtalan lehetőség közül választhat. Tudatosult benne az információk értéke, és annak fontossága, ne elégedjen meg a legkényelmesebb, legkézenfekvőbb magyarázatokkal, minél több forrásból tájékozódjon, hogy a saját kezében tartsa döntéseit, életét. 

A hegylakókat kisgyermek koruktól arra nevelik, szembenézés helyett kerüljék a kellemetlen igazságokat, vagy tegyenek úgy, mintha lenne jobb igazság.”

Bár kemények a megfogalmazásai, igazából nem ítélkezik, de nem is ment fel senkit a saját balsorsa miatti felelősség alól. Könyvét érték olyan vádak, hogy sztereotipizál, de ez nem jelenti azt, hogy a jelenség ne létezne, amire Trump színre lépése és hangzatos ígéreteinek és elméleteinek hatalmas ovációval kísért fogadtatása az egyik legfőbb bizonyíték. Vance részletesen, és belülről mutatja meg egy széles és önérzetében önmagát is romboló társadalmi réteg évtizedek óta görgetett és halmozott problémáit, betegségeit. A tünetek egyre nyilvánvalóbbak, de az okok kezelése nélkül nem lesz rá gyógyír. Sőt, minden jószándék ellenére csak rosszabbodni fog a helyzet, amíg emberek tömege születik bele és szocializálódik abban a hiszemben, hogy bármit csinálsz, úgysem lesz jobb, kár a strapáért" és hogy mindig lesz valaki, akit ezért okolni lehet. Azt, hogy ennek milyen kisülései lehetnek, láthattuk az elmúlt évek már-már polgárháborús zavargásaiból. 

Akár elfogadjuk, akár nem, az Egyesült Államok nagyhatalom, a világ rendjének máig legmeghatározóbb játékosa. Hol jól, hol rosszul, de pédát mutat, trendet diktál, ami ott történik, az közvetve a mi életünkre is hatással van. Arról nem is beszélve, hogy Vance memoárját olvasva rá kellett jönnöm, hogy igazából nincs is tőlünk olyan messze ez az Amerika. 

Címlapkép: Grant Wood - American Gothic (1930)

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Presser memoárja egy korszak tablója [zsebró]

John Lennon zongorája, Abbey Road, tokiói telefonok, világhírű zenészek, NDK-s lányok – ugyanakkor disszidáló barátok, meg- és kihallgatások, elmismásolt gázsik, Lee farmerek, tűrések, tiltások. Megjelent Presser Gábor önéletírása a Helikon Kiadónál.

...
Nagy

„A legnagyobb katasztrófák gyakran apró léptekkel lopakodnak felénk." [zsebró]

A szemfényvesztés, terelés, blöffölés évszázadok óta fontos és szerves része hétköznapjainknak. Éric Vuillard Napirend  című fekete komédiája a politikai ámítás egyik iskolapéldáját meséli el:  hogyan sodorta az 1930-as években egy maroknyi nagyhatalmú férfiú a háború küszöbére a világot. 

...
Nagy

Mi leszel, ha nagy leszel? - Maradj otthon #31

Az érettségi komoly vízválasztó. De nem azért, mert ilyenkor dől el a jövőnk - nem itt szokott, dől az folyamatosan -, hanem azért, mert ez életünk első és talán egyetelen kiváltságos, össznépi generációs összetartozás-élménye. Ettől fosztja meg a járvány az idei végzősöket, mert a jövőt bármikor újra lehet tervezni, a vizsgákat pótolni, de ezt nem.

Hírek
...
Nagy

Milbacher Róbert jobb sorsot ír nagymamájának az új regénye lapjain

...
Nagy

Picasso átka nem fogott: Francoise Gilot a kortárs festészet nagyasszonyaként halt meg

...
Hírek

Melyik lesz 2023 legjobb első könyve? Már lehet nevezni a Margó-díjra

...
Gyerekirodalom

A Szoba kilátással hősnője egy olyan lázadó, aki nem privilégiumot, hanem egyenlőséget kíván

...
Szórakozás

Dokusorozat készült a gyilkosról, aki a Psychót és A bárányok hallgatnakot ihlette

...
Podcast

Lugosi Viktória: A trauma felelősséget ró arra is, akivel történt

...
Könyvtavasz

A Fő utcában Sinclair Lewis szatirikus tükröt mutat a kisvárosi Amerikának

...
Nagy

Bipoláris depresszió, tatárjárás és a gulyáskommunizmus utolsó évei - magyar próza a Könyvhéten

...
Podcast

Hetényi Zsuzsa: Harcolok azért, hogy ne szokjak hozzá a háború gondolatához

...
Kritika

A Felemelkedés rejtélyes hegyén a haragot valaki más plántálja belénk

A feszült, jó tempójú sci-fi bátran keveri egymással a természettudományos tudást, a filozófiai és a hitről szóló kérdéseket, nálunk ráadásul tragikusan aktuális is.

Szerzőink

...
Kolozsi Orsolya

Petri György rögeszmésen különbözni akart, radikálisan autonóm személyiség volt

...
Vass Norbert

A háború bennünk lakik, és túl fog élni mindannyiunkat

...
Sándor Anna

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

Polc

A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké

...

Csak a dzsungel van Závada Péter új verseskötetében

...

Alice Munro novelláiban a takaros előkertek mögött mindig ott a titok, a temetetlen múlt

...

Elveszve, mégis megtartva – Tompa Andrea új regényében a történelem fehér foltokkal büntet

...
Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

A Szoba kilátással hősnője egy olyan lázadó, aki nem privilégiumot, hanem egyenlőséget kíván

E. M. Forster 1908-as regénye egy igazi angolszász klasszikus, ami a popkultúrában is megtalálta a maga helyét, és bár a Szoba kilátással első ránézésre hamisítatlan romantikus regény, a társadalomkritikai szálat nem lehet figyelmen kívül hagyni.

...
Gyerekirodalom

Minden idők száz legjobb gyerekkönyve a BBC listáján

A BBC Kultúra rovata 56 ország 177 könyvszakértőjét kérdezte, hogy megtalálja minden idők legjobb gyerekkönyveit. A szakértők között magyarok is voltak: Szekeres Nikoletta és Cseri Anna Flóra. 

...
Gyerekirodalom

Berta Ádám: A Szöszmösz történetszövésében nem ütköztem korlátokba

Berta Ádám első gyerekkönyvének hőse egy süni, aki a zöld mohavirágot kutatva nagy utazásra indul. Szerencsére nem egyedül, hiszen útitársa egy Szöszmösz nevű tündéregér. Ketten vágnak neki az ismeretlennek, kalandjaik során pedig fura és emlékezetes szerzetek egész sorával találkoznak. A mesét Agócs Írisz illusztrálta, a szerzőt, Berta Ádámot pedig most inspirációról, meseírásról és a mélyből felbukkanó fontos témákról is kérdeztük.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Tóth Krisztina: A mesterséges intelligencia soha nem helyettesítheti az emberi alkotást

Bemutatták Tóth Krisztina új, Ahonnan látni az eget című kötetét. A novellák az elmúlt öt év lenyomatai, olyan aktualitásokra reflektálnak, mint hogy milyen helyzetben vannak a melegek, hogyan írnak majd az írók a jövőben, vagy elveheti-e a művészek munkáját a mesterséges intelligencia. 

...
Nagy

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség

Franz Kafka az idegenség írója, aki a létezésben nem talál semmiféle otthonosságot – az ember létét a világban kiúttalan, elidegenedett, szorongással és félelemmel teli állapotként jeleníti meg, elsősorban a groteszk és az irónia segítségével, egy szürreális, mégis ismerős világ megteremtésével. Újraolvasó rovatunk májusi könyve Kafka talán leghíresebb műve, A per

...
Nagy

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról. 

...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Kőr Dáma

Gurubi Ágnes a Szív utca című regényével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozatának ez a harmadik része.

...

Lugosi Viktória: A trauma felelősséget ró arra is, akivel történt

...

Hetényi Zsuzsa: Harcolok azért, hogy ne szokjak hozzá a háború gondolatához

...

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

...

Szabó Magda egész életében hitt a nagy történetekben

A hét könyve
Kritika
A háború bennünk lakik, és túl fog élni mindannyiunkat
...
Nagy

Milbacher Róbert jobb sorsot ír nagymamájának az új regénye lapjain

Milbacher Róbert negyedik prózakötetének, a Keserű víznek az emlékezés a mestermotívuma, és a Magvető Caféban megtudhattuk, kit neveztek cseláknak a nagybajomiak, de az is kiderült, hogyan tárult fel a szerző számára a felmenői mindennapjainak Atlantisza.

Olvass!
...
Könyvtavasz

A Fő utcában Sinclair Lewis szatirikus tükröt mutat a kisvárosi Amerikának

Az 1910-es években játszódó történet középpontjában Carol Milford, a fiatal, tanult, haladó szellemű nő áll, aki nagy terveket dédelgetve, világjobbító szándékkal vág bele az életbe. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

A családi pokolból Petőfi verse mutatja meg a kiutat

A Petőfi bicentenáriumi évhez kapcsolódva jelent meg a Költővel nem járnék, melynek novellái nem a megszokott módon beszélnek Petőfi Sándorról, a minket körülvevő világról és rólunk, emberekről.

...
Könyvtavasz

A rejtélyes amulett szabad utat nyit egy párhuzamos valóságba

A Lapozz és Parázz!-sorozat legújabb kötetének története ezúttal párhuzamos világokban játszódik. Olvass bele Holden Rose regényébe!