Az emberek között mindig is volt és mindig is lesz egyfajta áthidalhatatlan távolság: mivel nem vagyunk gondolatolvasók, a kommunikációs képességünkre kell hagyatkoznunk, ami a gyakorlatban sajnos soha nem 100%-os. Rosszul fejezzük ki magunkat, utalgatunk, elhallgatunk, hazudunk, nem figyelünk a másikra, félreértjük egymást és máris kész a katasztrófa.

Nick Hornby új regényében elképesztően bravúrosan és rengeteg humorral mutat rá az emberi kapcsolatok sérülékenységére és arra, hogy ez hogyan függ össze a kommunikációs és beleérző képességünkkel (vagy annak hiányával).

Az Olyan, mint te ráadásul nagyban is megmutatja mindennek a következményeit, mégpedig nem más, mint a Brexit példáján.

Nick Hornby 

Olyan, mint te

Ford.: M. Nagy Miklós, Helikon, 2020, 380 oldal

Megveszem

Az Olyan, mint te főszereplői Lucy és Joseph, akik érdeklődésüket és társadalmi helyzetüket tekintve nem is állhatnának messzebb egymástól, mégis erős vonzalom alakul ki köztük. Joseph egy fiatal fekete srác, aki több állásban is dolgozik, hogy fenn tudja tartani magát: bébiszittel, fociedzéseket tart, hétvégén pedig egy hentesüzletben melózik. Továbbtanulásra nem gondol és még az anyukájával él, titokban viszont – akárcsak Rob a Pop, csajok satöbbiben – DJ szeretne lenni. Lucy ezzel szemben egy negyvenes fehér, elvált anyuka két gyerekkel, aki angoltanárként dolgozik egy helyi iskolában. A középosztálybeli nők mindennapjait éli, tanít, társaságba jár, otthon van a gyerekeivel, és történetesen épp abban a drága húsboltban vásárol minden szombaton, ahol Joseph dolgozik. Először csak szimpátia, aztán kölcsönös vonzalom alakul ki köztük. Hogy láthassák egymást, Lucy megkéri Josephet, hogy esténként vigyázzon a fiaira. Idővel tagadhatatlanul egymásba szeretnek, Joseph pedig bébiszitterből családtag lesz, csak azt nem tudják, mit kezdjenek a kor-, illetve a társadalmi különbségekkel. Miközben ez zajlik, közeleg a referendum is, 

Angliát egy igen-nem kérdés választja ketté, és egyre inkább úgy tűnik, a Brexit minden kapcsolatba beférkőzik.

„Ő úgy volt vele, hogy mindenki úgy szavaz, ahogy akar. Jó, csak két lehetőség van, az igaz, de arra gondolt, hogy, mondjuk, Cassie anyja nyugodtan szavazhat máshogy, mint Cassie apja. De most meg úgy nézett ki, hogy ez egy ilyen „mi és ők”-dolog, csak még nem értette pontosan, hogy kik alkotják az egyik, és kik a másik csapatot.”

Az Olyan, mint te tulajdonképpen az első Brexit-regények egyike. Bár emiatt nagyon erős a politika jelenléte a szövegben, Nick Hornby meg tudta oldani, hogy a témát ne szájbarágósan, hanem inkább iróniával járja a körbe. A könyv szereplőinek mind erős és határozott véleménye van arról, hogy maradni kellene-e az Európai Unióban, vagy kilépni, egyedül Joseph az, aki csak kapkodja a fejét a vélemények sűrűjében, és nem tudja eldönteni, hogy a kettészakított Anglia melyik táborába tartozzon. Hogy milyen közhangulat előzte meg a Brexit-szavazást és az azt követő időszakot, magyar olvasóként is nagyon érdekes. Sok olyan szempont és érzelem előkerül a könyvben, amibe mi eddig nem láthattunk bele. Hornby a regényben szépen kirajzolja, hogy ez a kérdés miként mélyíti a szakadékot az egyes társadalmi rétegek közt, és hogy mennyire más szempontjai vannak a középosztálybeli értelmiségieknek és a munkásosztálynak. Joseph, aki egy olyan környezetből jön, ahol szinte mindenki a kilépésre szavaz, belecsöppen Lucy világába, ahol mindenki bentmaradás-párti. Beszorul a két világ közé, és már maga sem tudja, mit gondoljon. Rájön viszont arra, amire rajta kívül senki: ez egy sokkal komplexebb kérdés, minthogy egyszerű igen vagy nem választ lehessen rá adni. 

Ahogy pedig halad a regény, úgy derül ki, hogy csak neki volt igaza, mert ezzel az egésszel végül mindenki csak veszít.

„De a Brexit mintha a részleteket lehajítva magáról ellebegett volna a levegőbe. Olyan volt már, mint egy vallás. Voltak, akik hittek benne, és voltak, akik nem, és voltak bolondok mindkét oldalon, akik vonulásztak és ordibáltak, és soha senki nem tudta bebizonyítani, hogy neki van igaza, valaki más meg téved, mert semmi sem történt úgy, ahogy az egyik vagy a másik oldal akarta.”

Nick Hornby új regényében a bonyolult párkapcsolatok és a Brexit miatt fő a britek feje - Könyves magazin

Akárcsak Rob a Pop, csajok, satöbbi ben, az új Hornby-regény főhőse, Joseph is DJ szeretne lenni. De egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban; miközben tudja, hogy semmi értelme, hiszen a nő sokkal idősebb nála.

A regény másik fő témája a rasszizmus, ami persze szorosan összekapcsolódik a Brexit-kérdéssel is.

 Hornby Joseph nézőpontján keresztül azt is nagyon sokrétűen bemutatja, milyen megkülönböztetésekkel jár ma színesbőrűnek lenni Angliában, kezdve a kisebb bosszantó sztereotípiáktól, a lekezelő bánásmódon át, egészen a gyanúsítgatásokig vagy az agresszióig bezárólag. A idegengyűlöletnek és az előítéleteknek egy másik rétege, ami előkerül a könyvben, az a bevándorlók iránti ellenszenv. Magyar perspektívából például kifejezetten érdekes, hogy milyen indulatokat keltenek a kelet-európai bevándorlók az országban:

„Az a helyzet, hogy a bevándorlókkal semmi bajom. Mi is bevándorlók vagyunk. De ezek nem azért jönnek, hogy Nagy-Britannia részévé váljanak, igaz? A sok kelet-európai meg a többiek. Mint a rajtaütéses rablók. Jönnek, kirabolják a helyieket, megszedik magukat, és húznak haza. Közben mi, akik itt ragadtunk a világ egyik legdrágább városában, nem tudunk rendesen megélni.”

A regény legizgalmasabb része Joseph és Lucy kapcsolata, amely az eltérő háttér és a korkülönbség ellenére is nagyon erős és őszinte. Azonban mindkettejüknek külön-külön és együtt is meg kell tanulniuk megküzdeni azzal, ami körbeveszi őket. Az Olyan, mint te ebből a szempontból egy komoly fejlődéstörténet is: annak a folyamatát mutatja be, ahogy ez a két ember megtanulja az indulatok sűrűjében felvállalni egymást, és ahogy ezzel hidat építenek a kettészakadt világban.

A kapcsolatuk az a fajta szerelem, amiről a legjobb olvasni: inspiráló, intenzív és mélyről jövő érzelmek vezérlik.

De ami a legütősebb Hornby regényében, az nem is a társadalmi háttér, vagy a szerelmi szál, hanem a párbeszédek, amik elképesztően jól vannak megírva, és amik tele vannak humorral. Tulajdonképpen az egész regény azt tematizálja, hogy lehetséges-e egyáltalán, hogy két ember megértse egymást, és ezt a problémát tükrözi az összes dialógus is. A könyv szereplői közt a kommunikáció jellemzően két okból csúszik félre: az egyik ok, ha az egyik félnek semmilyen beleérző képessége nincs, vagy annyira önző és annyira nem érdekli a másik, hogy szinte meg se hallja, mit mond, a másik pedig a túlérzékenység és túlkomplikálás, amikor a másik megnyilvánulásaiból valaki olyan mögöttes tartalmat olvas ki, ami nincs is jelen. Az Olyan, mint te kitapinthatóvá teszi ezeket a félreértéseket, ahogy azt is, hogy minden beszélgetés és minden egyes kapcsolat valójában lavírozás, amely csak akkor lehet sikeres, ha megpróbáljuk őszintén átérezni, hogy milyen lehet a másik bőrében lenni. Valahol pedig ez lenne a társadalom működésének is a kulcsa.