Jane Austen születésének évfordulóját számos esemény, film és újraértelmezési kísérlet övezi. Tematikus kiállítások nyílnak, amelyek a levelezésére – vagy azokra a dolgokra fókuszálnak, amiket ki nem állhatott, a BBC életrajzi dokumentumsorozatot forgatott róla (magyar főszereplővel), a Büszkeség és balítéletből Netflix-sorozat, az Értelem és érzelemből filmadaptáció is készül, és ha ez nem lenne elég, Mr. Darcyról vágykeltő feromont neveztek el.
Grace Aldridge, a Literary Hub cikkének szerzője – miután válása miatt leszámolt fiatalkori Austen-élményeivel – arra kereste a választ, hogy az írónő hogyan határozná meg a „kifinomult, művelt” nő fogalmát, ha most élne.
Amikor Aldridge fiatalon Austent olvasott, azt látta, hogy a hősnőket semmilyen akadály nem tántoríthatta el attól, hogy hozzámenjenek a kiszemelt férfihoz. Ráadásul úgy tűnt, hogy a hősnők jelleme fejlődött is a szerelem felé vezető úton, és egyre inkább harmóniába kerültek önmagukkal. (Az már más kérdés, hogy az nem sosem derül ki, mi történt az esküvő után.)
„Minden leány fára fest, párnát hímez, erszényt horgol”
A cikk szerzője felfigyelt arra, hogy az Austen-regények szereplői megszállottan keresik a választ arra, hogy mit jelent egy fiatal nő számára a „kifinomultság”, vagyis a házasságra való alkalmasság.
A 18–19. századi angolszász társadalomban a nőknek sok feltételne kellett megfelelniük, hogy előnyös házasságot köthessenek (hacsak nem rendelkeztek akkora hozománnyal, hogy ez ne legyen fontos). Egy kifinomult nő jól képzett volt a „hölgyekhez illő” területeken, amelyek a zene, festészet, nyelvek, illemtan, tánc, társalgás voltak.
A Büszkeség és balítélet egyik híres jelenete sok mindent elárul arról, mit gondolt Austen a korszak nőideáljáról.
Elizabeth Bennet és Caroline Bingley tanúi lesznek, ahogy Mr. Bingley és Mr. Darcy dicsérik a kifinomult hölgyek erényeit. Bingley kijelenti, hogy minden fiatal hölgyet, akivel találkozik, nagyon műveltnek tart, mert „Minden leány fára fest, párnát hímez, erszényt horgol”.
Darcy és Caroline nem értenek egyet. Caroline kifejti: „Egy nőnek alaposan értenie kell a zenéhez, énekhez, rajzhoz, tánchoz, a modern nyelvekhez, hogy megérdemelje ezt az elnevezést; azonfelül modorában, járásában, hanghordozásában, beszédmódjában és kifejezéseiben meg kell lennie annak a bizonyos valaminek, ami nélkül csak félig érdemes a művelt jelzőre”.
Darcy hozzáteszi, hogy fontos, hogy egy művelt nő „sokoldalú olvasással művelje az elméjét”. Vagyis egy hölgynek egy sor készséggel és tulajdonsággal kell rendelkeznie, hogy műveltnek tekintsék – bár ezek egy része mai szemmel elég felszínesnek tűnik.
A mai „kifinomult” nő a házasságon kívül is létezik
De hogyan határozná meg Austen a mai kifinomult nőt? Hogyan nézne ki a követelménylista, és mi lenne a lényege egy olyan korban, amikor már nem a házasság jelenti a legfőbb jutalmat a nők számára?
Curtis Sittenfeld Eligible című, 2016-ban megjelent, a Büszkeség és balítéletet feldolgozó regénye New Yorkba helyezi a Bennet-nővéreket. Bár Liznek, aki sikeres újságíró, hosszú a listája az elért eredményeiről, úgy tűnik, hogy vonzerejének egy része abban rejlik, hogy tökéletesen boldog egyedül is.
Nem aggódik az öregedés, a termékenysége vagy a házasság miatt.
Modernkori Büszkeség és balítéletként hivatkozik a cikk szerzője Helen Fielding regényére, a Bridget Jones naplójára is. A negyedik rész (Mad About The Boy) azt a kérdést teszi fel, hogy mi történik a hősnővel, amikor Darcy meghal? A film a házasságot mint végső célkitűzést kérdőjelezi meg azzal, hogy a hősnő álmai férfijával kötött házassága utáni életét vizsgálja. Ami folytatódik: négy évvel Dracy halála után Bridget egy nála jóval fiatalabb férfivel randizik.
Nemet mondani a rossz kapcsolatokra
A tanulság több évszázad távlatából ugyanaz: ahhoz, hogy sikeresek legyünk a szerelemben, és ne csak a házasságban, hajlandónak kell lennünk nemet mondani a rossz kapcsolatokra. Készen kell állni arra, hogy a nem megfelelő társaság helyett a saját társaságunkat válasszuk.
Austen hősnői és regényei előremutatóak voltak: Elizabeth Bennet, Anne Elliott, Fanny Price mind elutasították azokat a férfiakat, akikről úgy gondolták, hogy nem illenek hozzájuk, akiket nem szerettek, nem tiszteltek vagy nem tartottak kompatibilisnek. Nem azért olvastak könyveket, mert attól teljesebbé váltak volna, hanem azért, mert akartak.
Odaadó nővérek, barátnők és nagynénik voltak, és igyekeztek a lehető legteljesebb életet élni a körülményeik által szabott korlátok között, mielőtt eljegyezték volna őket.
A cikk írója olyan fiatal nőket lát ezekben a hősnőkben, akik kitartanak az elveik mellett, akik ellenállnak a társaik, a családjuk és a társadalom nyomásának, és nem mennek hozzá a nem megfelelő emberhez. Akkor sem, ha tudják, milyen nehéz életük lesz, ha soha nem házasodnak meg.
A Büszkeség és balítélet idézetek Szenczi Miklós fordításai.
(LitHub)
