Augusztus végén jelenik meg magyarul Gunnar Helgason Anya megkattant című regénye, ami több irodalmi díjat is elnyert: Izland gyerekolvasói a legjobb könyvnek választották, sőt még a folytatásai is hasonló elismerésben részesültek. Az ifjúsági regény egy ötfős család mindennapjait mutatja be, mígnem az anya egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik, ami aztán abszurd és mulatságos jeleneteket szül.
Gunnar Helgason 1965-ben született Izlandon, 1992 óta ír gyerekkönyveket, 2011 óta pedig változatlanul vezeti a gyerekkönyv-eladási listákat hazájában, sőt hamarosan talán nálunk is. Magyarul ez az első regénye, de könnyen lehet, hogy nem az utolsó.
Stella és a flúgos anyja
A család történetét Stella, a 12 éves tinilány szemszögéből ismerjük meg, akinek éppenséggel teljesen felfordult az élete, mert édesanyja kikotyogta, hogy megjött az első menstruációja. Stella joggal van felháborodva, ugyanis anyjának nem ez az első húzása, ami miatt azt gondolja róla, hogy teljesen „megkattant”. Az utóbbi időben kifejezetten szétszórt és kelekótya lett!
Stella fejébe veszi, hogy helyrehozza az édesanyját, amire összesen három hete van, mielőtt a 13. születésnapján totálisan leégeti a barátai előtt.
A regény tehát egy folyamatos párharc a kiskamasz lány és az édesanyja között, aki látszólag semmilyen határt nem tart meg, mégis minden tette a túláradó szeretetről tanúskodik.
De a család többi tagját sem kell félteni: ott van például az egyetemi tanárként dolgozó apa, a focibolond kisöccs és a már jóval érettebb, felnőttes 16 éves báty. Mégis a kisebb operaénekesi szerepekért küzdő anya és a zavaros életű Stella kapcsolata a legizgalmasabb.
A kötetben mindvégig ott működnek a kérdések: ki a normális? Hogyan fogadhatjuk el magunkat? Meg kell-e egyáltalán változtatni a másikat?
Minden díjat bezsebelt
A regény eredetileg 2015-ben jelent meg, és azonnali siker is lett. A helyi gyerekolvasók mellett a szakma is bőséges elismerésben részesítette, ugyanis a kötet elnyerte az Izlandi Könyvkereskedők Gyerekkönyvdíját, az Izlandi Irodalmi Díjat, jelölve volt a Nyugat-skandináv Irodalmi Díjra, és az IBBY (ami nálunk HUBBY néven működik, és évente oszt díjakat) beválogatta a „Legjobb könyvek hátrányos helyzetű gyerekek számára” kategóriájába.
Abban tehát biztosak lehetünk, hogy a szakma szerint hibátlan könyvről van szó.
Részlet a regényből
Anya, a kattant
– Még mindig a konfirmációs vacsoráról beszéltek? – kérdezte Palli. Felkapcsolta a lámpát a konyhában, majd a hűtőszekrény hez lépett, hogy tejet vegyen elő. Félmeztelenül, mint mindig.
– Jaj, Palli, egyszer az életben vegyél fel valamit! – szólt rá Anya fáradtan, és felállt. Palli nem válaszolt. Anya nyugodtan odajött hozzám, a fejemet finoman a két kezébe vette, és azt mondta:
– Drága Stella, ne haragudj. Csak nagyon büszke vagyok a kislányomra. Nem magától értetődő, hogy ez problémamentes, és nagyon boldog vagyok. Érted?
– Mi a gond? – kérdezte Palli tejbajuszosan. Amint hazaért az iskolából vagy a kézilabdaedzésről, mindig rövidnadrágot vett fel. CSAK rövidnadrágot. Aztán kifosztotta a hűtőt.
– Tulajdonképpen mi történt azon a konfirmációs vacsorán? Mert hát, Stella, már három hete emiatt őrjöngsz!
– Mindenkinek elmondta, hogy… hogy… á, semmi!
– Mélt oldibálsz mindig Anyával? – kérdezte Siggi, aki egy barna, barcelonás pólóban szintén megjelent a konyhában. Ugyanolyan koszos volt, mint mindig. Mintha minden nap sárban hemperegne iskola után. Vagy talán az iskolában? Néha azt is nehéz volt észrevenni, hogy szőke a haja. Amikor Siggi reggel felvette a barcelonás pólót, az még rendesen kék és vörös volt, mostanra viszont barna lett. Odahúzott egy széket a szekrényhez, ahol a kekszet tartjuk, és felmászott rá.
– EGYÁLTALÁN NEM ORDIBÁLOK MINDIG! – ordítottam.
– Pontosan! – hümmögött Palli. Hallottam, hogy Apa lép be a bejárati ajtón.
– Most nincs keksz – közölte Anya. – És Palli, ezredszerre kérlek, vegyél fel egy pólót! Mindjárt vacsorázunk.
Megfordultam, és legszívesebben eltűntem volna, el ebből az értetlen családból, de Apába botlottam, aki éppen a konyha felé tartott.
– Csak lassan, lassan – mondta, és megdörzsölte a kordbársony nadrágja alatt a sípcsontját, ahol nekiütköztem, és közben letette a bevásárlószatyrokat a padlóra. Annyit se mondtam, hogy bocsánat, csak megpróbáltam elsuhanni mellette.
– Anya, Stella mélt ilyen mélges? – kérdezte Siggi, és becsukta a szekrényke ajtaját. Letettem arról, hogy kimenjek a konyhából, Anya felé fordultam, és keresztbe fontam a karomat.
– Na, Anya, miért vagyok ilyen mérges? – kérdeztem vádoló hangon, és szúrós tekintettel Anyára meredtem. Gondoltam, hogy most majd megtörik. Térdre rogy, és zokogva kér bocsánatot. A két fiú meg Apa mind Anyára nézett.
– Jaj, Stella drágám, már mondtam, hogy ne haragudj – sóhajtott. Oké, bocsánatot kért, de az nem elég. Nem rogyott térdre előttem.
– Nem érdekel! Egyáltalán nem lett volna szabad elmondanod, és ezt már nem lehet meg nem történtté tenni. Most már mindenki tudja!
– Nem, nem, dehogy, csak a nők. Tudod, hogy mi, nők bizalmasan kezeljük egymás titkait, és… – tiltakozott Anya, és úgy kacsintott rám, mintha valami titkos klub tagjai lennénk.
Pedig egyáltalán nem, így félbeszakítottam:
– Bizalmasan!? Haha!!! Bizalmasan elmondtam neked, te pedig… nem mindenkivel akartam közölni. Csak veled!
– Micsodát? – kérdezte Siggi és Palli kórusban.
– Megjött a vérzése! – bökte ki Anya, mielőtt még leállíthattam volna.
– ANYA!!!
– Oké! Akkor gratulálok, vagy… nem kéne? – mondta Palli bizonytalanul. A bátyám tizenhat éves, és általában az önbizalom szobra. De most nem az.
– Vélzés!? Kélsz egy tapaszt? Hozok egy tapaszt! – mondta Siggi. Leugrott a székről, és a kacatosfiók felé vette az irányt, ahol a sebtapaszokat tartjuk.
– Nem, nem kell tapasz! – mordultam Siggire.
– Nem, Siggi, nem olyan vérzés. Tudod, hogy honnan jön az a vérzés, ami Stellának most megjött? Hát a…
– ANYA! – hörögtem, hogy leállítsam, mielőtt túlságosan belelendülne. Kérdő tekintettel nézett rám. Siggi forgatta a szemét. Elege lett abból, hogy kiabálok.
– Stella drágám, ez az élet természetes része. Miért ne lehetne róla beszélni?
– Kata, szívem… – kezdte Apa, de Anya csak nyomta tovább:
– Elvégre én is szoktam vérezni. Minden nő szokott, ez természetes dolog.
– Stella most mál nő lett? – kérdezte Siggi meglepetten.
Nem is csoda. Hisz csak tizenkét éves voltam. Nála hat évvel idősebb. Illetve már majdnem tizenhárom, hogy pontos legyek.
– Kata, szívem, nyilvánvalóan kellemetlen ez neki – mondta Apa nyugodt hangon. Köszi, Apa. Apám, az egyetemi tanár megszokta, hogy akkor is higgadtan beszéljen a dolgokról, amikor mások már jól felhúzták magukat.
– Jódehát, Erlingur, muszáj, hogy… szóval muszáj, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat a családban, nem? És Stella, drágám, ne légy ennyire érzékeny és öntudatos. Te sem vagy más, mint a többi lány – mondta Anya fáradtan.
– Nem vagyok más? NEM VAGYOK MÁS? – kiabáltam, de eszembe jutott, hogy igaza van Sigginek, hogy örökké ordibálok. Dacosan a családomra pillantottam. Palli és Siggi meg sem mert szólalni.
– Hát persze, hogy ebben a tekintetben olyan vagy, mint minden más lány, és örüljünk neki. Így értettem – magyarázta Anya olyan nyugodtan és kedvesen, amennyire csak bírta. Mintha szögesdrótot húzogattak volna át a fülemen.
– Ó, máj gád!!! – mondtam, és úgy értettem: Képtelenség veled beszélni!
– Figyelj csak, szívem – szólalt meg Anya, és szavait Apához intézte. – Beszéltél a szomszéd Hannival a jakuzziról?
Hát persze, válts csak témát, mintha mi sem történt volna. Anya ebben zseniális.
– Nem, de.… holnap beszélek vele – hümmögte Apa, és felém fordult. Lehajolt, átfogta a vállamat, szürkéskék szemével a szürkéskék szemembe nézett, és nyugodtan azt mondta: – Természetesen átlagos lány vagy, Stella drágám, ugyanakkor egészen egyedi is. Ez a legjobb kombináció, nem? – Azzal megpuszilt, felállt, a hűtőhöz lépett, és azt kérdezte: – Ki kér hamburgert?
– Én! – kiáltotta Siggi. Az iménti beszélgetés nyilvánvalóan véget ért.
– Addig nincs vacsora, amíg mindenki fel nem öltözik ebben a házban! – közölte Anya. Palli a fejét csóválta, fürtjei körbetáncoltak az arca körül. Anya csüggedten nézett Apára, segítséget remélt tőle, de Apa éppen a bevásárlószatyrokból pakolt ki, és úgy tűnt, hogy nem hallja. Anya rám pillantott. Gyűlöletteli szemmel néztem rá, ő pedig olyan tekintettel nézett vissza, amit nem tudtam mire vélni. Vagy bocsánatot kért a szemével, vagy úgy nézett rám, mintha teljesen megkat tantam volna. Pedig nem én kattantam meg.
Ő volt a kattant.
A kattant Anya.
A kötet várhatóan augusztus 29-én jelenik meg.
Fotó: Figura Kiadó