Izgultok? Izgultok, ugye? Én is izgultam. Ezért vágtam bele ebbe az egészbe. A vagina miatt. A vaginám miatt. Féltem attól, amit a vagináról gondolunk, és még jobban féltem attól, amit nem gondolunk róla. Izgultam a vaginámért, ahogy ő is szokott izgulni értem. Megértő társakra volt szüksége… vaginákra. A vaginák sötétségben és titokzatosságban élnek; olyanok, mint egy Bermuda-háromszög, ahonnan még senki nem tért vissza, soha.
Így kezdte Eve Ensler a New York-i HERE Arts Center-ben A vagina monológok című darabját 1996-ban. Eleinte ő egyedül adta elő, később a monológokat egy-egy színésznő mondta el, köztük olyan hírességek mint Whoopi Goldberg, Alanis Morissette, Glenn Close, Melanie Griffith, Winona Ryder, Dannii Minogue, Julianna Margulies, Cate Blanchett, Calista Flockhart. A darabról még Ensler előadásában film is készült, ez nálunk az HBO GO-n megnézhető.
Nem szeretheted igazán a vaginát, ha nem szereted a szőrt körülötte.
Sokan nem szeretik a szőrt. Első és egyetlen férjem például utálta. Azt mondta, lompos és ápolatlan. Rábeszélt arra, hogy borotváljam le. Ettől meztelen és védtelen lett a vaginám, mint egy gyereklányé. A férjemet pedig pont ez izgatta fel.
A darabban sokféle szexuális tapasztalat vagy annak hiánya szerepel. Beszél a testképről, a nemiszerv csonkításáról, reprodukciós kérdésekről, higiéniáról, menstruációról, szerelemről, prostitúcióról, párkapcsolatról, orgazmusról, szülésről, beleegyezésen alapuló aktusokról és nemi erőszakról. A monológok 200 interjú alapján készültek, amiket Ensler a legkülönbözőbb életkorú, etnikumú, foglalkozású nővel készített különböző társadalmi osztályokból. Az interjúk eleinte csupán baráti beszélgetések voltak, ebből nőtte ki magát a projekt, aminek eredménye A vagina monológok című darab. Ezt több mint 40 nyelvre fordították le, Magyarországon 2002-ben állította színpadra Bozsik Yvette a Tháliában. Hangoskönyv is készült belőle, amiben a monológokat Fullajtár Andrea, Pálmai Anna és Udvaros Dorottya olvasta fel, és kötetben is kiadták.
Ott lent? Nem jártam ott lent 1953 óta.
Persze ennek semmi köze Eisenhowerhez. Nem, nem, az, ott lent, egy sötét pince. Nyirkos és dohos. Az ember nem akar oda lemenni, nekem elhiheted. (...) Nem, nem történt semmi katasztrófa odalent. Nem robbant fel, nem fogott tüzet, semmi ilyesmi. Nem volt ennyire drámai. Úgy értem…, mindegy, hagyjuk. Inkább hagyjuk. Nem tudok én erről beszélni.
Az, hogy miről tudunk beszélni és miről nem, nemcsak nagyon árulkodó ránk nézve, hanem a gyógyulásunk vagy az elfojtásaink forrása is lehet. Igaz ez egyéni szinten, de kulturálisan és társadalmilag is. Van semleges szavunk a nemi szervünkre? Magyarul is változatos szavakkal illetjük: ezek egy része gyerekes (punci, nuni), mások trágárak vagy legalább is gyakran használjuk ugyanezeket degradáló szitokszóként (picsa, pina), megint mások költői szóvirágokkal szeretgetik, esetleg ugyanezekkel is távolítanak (tulipán, barack), és persze van a tabu (ott lent) - a sor szabadon folytatható. És vannak az orvosi szakszavak, amik a használó személyiségétől és a szövegkörnyezettől függően tűnhetnek hidegnek, távolítónak, trágárnak, szokatlannak vagy semlegesnek.
A vagina monológok Mianmarban, 2019-ben.
Esler a vaginát használja, bevallottan egy olyan szót, ami az amerikai közegben borzolja a kedélyeket. A darabban több mint 100 alkalommal hangzik el a vagina, ennek egy jelentős részében anatómiailag tévesen, mert a külső női nemi szervek (szeméremdomb, kis- és nagyajkak, szeméremrés, csikló, hüvelytornác, szűzhártya (míg megvan)) orvosi neve vulva, a vagina a hüvelyt jelenti. Ez a hiba ugyanakkor túlmutat önmagán. 1996-ban 21 évvel vagyunk a MeToo előtt, és olyan 30 évvel a hatvanas évek szexuális forradalma után, és (még mindig) nagy dolognak számít a női szexualitást ennyire direkten behozni a köztudatba, sőt, a közbeszédbe. Az előadás gyakori jelzője a “botrányos”.
Saját szememmel még sohasem láttam. Eszembe se jutott, hogy megnézzem.
A vaginám egészen eddig csak valami elvont dolog volt a számomra. Megalázóan ostoba és kínos dolognak éreztem a fényes, kék matracon görnyedve kézitükörrel keresgélni, mi van odalenn. (...) Aztán amikor először megláttam a vaginámat, megrémültem. Mint amikor először látsz felnyitott halat, bonyolult és véres belsőségeivel a bőr alatt. Olyan nyers volt, olyan vörös, olyan friss! (...) Lenyűgözött a látvány.
A darab visszatérő motívuma, hogy a vagina a női erő és tudatosság szimbólumaként és eszközeként jelenik meg. Ensler egy Women.com-nak adott interjúban le is szögezte, hogy szerinte a nők öntudatos ereje mélyen kötődik a szexualitásukhoz. Ensler a darabot így eleinte a “vagina ünneplésének” szánta, majd 1998-tól az eszmei cél megváltozott, ünneplésből a nők elleni erőszak megállításáért dolgozó mozgalom része lett. A V-Day movement azóta nemzetközileg is sikeres non-profit szervezetté növekedett, amiben az előadás bevételeit nőket segítő, jótékonysági célokra fordítják.
A kanadai Mount Allison Egyetem előadása, 2019.
A vagina monológokban megszólal olyan boszniai lány, aki háborús csoportos nemi erőszak áldozata lett, és beszél lakota nő is, akit a Pine Ridge Indián Rezervátumban erőszakolt meg és vert össze rendszeresen a férje. Ensler az évekkel további monológokat is illesztett a darabba, 2003-ban például A burka alatt című (A magyar könykiadásban A burkája alatt címmel szerepel) szöveget, ami a tálib uralom alatt élő afgán nők helyzetéről szólt.
TIZENHAT ÉVES KORI EMLÉK
A szomszédban lakik egy gyönyörű, huszonnégy éves nő, és én egész nap csak őt bámulom. Egyik nap elvisz magával kocsikázni. Megkérdezi, hogy szeretek-e fiúkkal csókolózni, mire én azt mondom, hogy nem szeretek. Aztán azt mondja, hogy mutat nekem valamit, áthajol hozzám, puhán szájon csókol, aztán a számba dugja a nyelvét. Hú!
Megkérdezi, nincs-e kedvem felmenni hozzá, és újra megcsókol.
Ensler darabját számos kritika is érte mindjárt a bemutatótól fogva, és egy kis utánajárással egyértelmű, hogy máig ellentmondásos a megítélése. Nagy felháborodást váltott ki például az a monológ, amiből a fenti részlet való. Ebben eredetileg 13 éves lány szerepelt, akinek a felnőtt nő a lakásán alkoholt ad, majd többszörösen kielégíti. A beszélő életkorát Ensler később 16 évesre módosította, és a szövegben eredetileg szereplő "If it was rape, it was a good rape" (Ha ez nemi erőszak volt, akkor jó nemi erőszak volt) mondatot kihúzta.
És érkezett kritika feministáktól is. Betty Dodson, számos, a női szexualitással foglalkozó könyv szerzője szerint a darab nagyon korlátozottan kezelte a szexualitást, és kifogásolta, hogy a darab egészéből mennyire hiányzik a klitorisz/csikló kifejezés. Mások, például Susan E. Bell szociológus és Susan M. Reverby történész azzal érveltek, hogy feministák generációi küzdöttek azért, hogy a nők többek pusztán a testüknél, többek, mint egy vagina - amihez képest a darab a vaginájukkal azonosítja a nőket.
Vádolták a darabot férfiellenességgel, és tény, hogy erőszaktevőkön, hűtleneken, önzőkön, perverzeken kívül nem nagyon találunk benne olyan férfit, aki az egyenrangú, megbízható, támogató partner pozíciójában lenne.
Az Észak-Texasi Egyetem diákjainak előadása, 2016.
Kim Hall filozófus szerint a darabban a kolonialista nézőpont érvényesül azzal, hogy a nemi erőszak a nem-fehér (őslakos) vagy távoli, elmaradottabb tájakon (Bosznia) szerepeltetve tűnik fel.
Visszatérve a testfókuszra, a darabot kritizáltak azért is, hogy a nőket azokként határozza meg, akiknek vaginája van. Ezt sértőnek találták világszerte egyfelől a Mayer Rokitansky Küster Hauser Szindrómával élő nők, akiknél magzati korban nem fejlődik ki a méh ürege, illetve a hüvely felső kétharmada. A MRKH szindróma statisztikailag 4-5 ezer lányból egyet érint, viszont jellemzően kamaszkorban derül ki, ami eleve nagyon érzékeny időszak a test- és önkép kialakulásában.
Másfelől vita alakult ki arról, hogy vajon Ensler transzellenes-e. 2004-ben így Ensler hozzáadott még egy monológot a darabhoz They Beat the Girl Out of My Boy. . .Or So They Tried (a magyar kiadásban: Kiverték a lányt a fiúból… legalább is megpróbálták), amit olyan nőkkel készített interjúk alapján állított össze, akiknek a nemi identitása különbözött a születési nemüktől. A darab címét a 2010-es években az American University's Women's Initiative tagjai Úttörő monológokra változtatta. Ezzel a gesztussal elismerték, hogy szerintük a darab forradalmi volt az 1990-es években, ám napjaink fogalma a nőről meghaladta, hogy egyenlőségjelet tegyünk a nő és a vagina között.
Persze továbbra is találunk olyanokat is, akik szerint A vagina monológok nagyon is aktuális. Ezt leginkább akkor dönthetjük el, ha beleolvasunk, megnézzük vagy meghallgatjuk, és figyeljük magunkat, hogyan reagálunk például erre:
Milyen szaga van a vaginának?
Földszaga.
Nedves hulladékszaga.
Istenszaga.
Vízszaga.
Vadonatúj reggelszaga.
Mélységszaga.
Édes gyömbérszaga.
Izzadságszaga.
Attól függ.
Pézsmaillata.
Énszaga.
Nincs szaga.
Ananászszaga.
Virágillata.
Mint a Paloma Picasso parfümnek.
Földszaga és pézsmaillata.
Fahéj- és szegfűszegillata.
Rózsaillata.
Fűszeres, pézsmaillatú jázminerdő, mély, mély erdő.
Nyirkos mohaszaga.
Fincsi cukorkaillata.
Mint a Csendes-óceánnak, délen.
Orgonaillata.
Őszibarackszaga.
Erdőillata.
Érett gyümölcs-illata.
Mint az eper-kivi teának.
Halszaga.
Mennyországszaga.
Ecet és vízszaga.
Mint a könnyű, édes likőrnek.
Sajtszaga.
Óceánszaga.
Szexi szaga.
Mint egy szivacsnak.
Mint a Kezdetnek.
