Május 23-25. között, a margitszigeti Kristály Színtéren rendezik a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivált, ahol három napon át könyvbemutatókkal, beszélgetésekkel, zenés irodalmi estekkel, rendhagyó irodalomórákkal és élő podcastfelvételekkel várják az érdeklődőket. Ezúttal a csütörtöki és pénteki nap kínálatából válogattunk a próza rajongóinak: mások mellett Zoltán Gábor, Kemény Lili és Láng Zsolt is bemutatja új regényét.
A szombati regénybemutatókat külön ajánljuk majd. A verses programokat itt, a zenés programokat pedig itt találod.
Benedek Szabolcs: Nothing Is Real – 21 Beatles-dal
„McCartney számol: »egy, két, há…« Mondom, ekkor kezdődtek a hatvanas évek” – jelenti ki Benedek Szabolcs több síkon játszódó új regényének elbeszélő-főszereplője, ironikusan meghatározva a pillanatot, amely beindította az emberiség „sokadik megkésett reneszánszát”, a fenyegető légkörű ötvenes és az unalomba fulladó, szürkésbarna hetvenes évek közti évtizedet. Amikor egy önmagát nagynak tartó (és nevező) generáció abban a meggyőződésben élt, hogy mindent másként fog csinálni, mint az elődei. A regény keretét egy meglepő befejezéssel záruló szerelmi történet adja, amelynek kapcsán huszonegy fejezeten keresztül sorjázik néhány ismert és sok-sok ismeretlen sztori a liverpooli fiúkról, egyik legnagyobb magyar rajongójuk interpretálásában – írja a Nothing Is Realről Egressy Zoltán.
Benedek Szabolcs 1973-ban született, néha regényeket, néha Beatles-életrajzokat ír, és van, amikor a kettőt egyszerre.
Tóth-Zsiga Borbála: Macskakaparás
„Pedig ez a tudás biztos: a macska képes az átváltozásra. Amikor Eliza nálam volt, Pepita úgy viselkedett, mint egy szándék nélküli, tudatlan állat. Ennek láttam, semmi többnek. Abban a helyzetben nem féltem tőle, inkább közömbös volt számomra. Nem úgy, amikor kettesben vagyunk. Az átváltozás képessége testi paramétereit is érinti, és ez még aggasztóbb volt, mert nem lehetett az egészet betudni annak, hogy megőrültem, vagyis, hogy az én képzelgésemből fakadna ez a jelenség. A macska növekszik. Először azt hittem, csak hízik a finom, szaftos nyúlhúsos koszttól, de mostanra mindene nagyobb lett, a feje és a mancsai is. Mit szólna Aliz, ha ezt elmondanám neki? Azt gondolom, jobb, ha továbbra is az átlagos pácienst játszom.”
Tóth-Zsiga Borbála 1976-ban született. Végzettsége szerint pszichológus. Lélektani ismereteit saját megfigyeléseivel ötvözve hasznosítja írásaiban. A Macskakaparás a második regénye.
Kemény Lili: Nem
„Az a jó, aminek van titka és van kockázata.”
Az évszázad negyedénél járunk. Amit zagyva átmenetnek véltünk, már önálló korszak. Fel lehet nőni a történelem hűlt helyén, lehet roskadozni tisztán huszonegyedik századi
terhek alatt – és le lehet őket rázni. A Nem forradalmi könyv. Tárgya a kortárs valóság, mint tünetegyüttes. Ellensége: a közvélekedés. Színtere: a magán- és a közélet sokféle határa. Fegyvere: az önvédelem hiánya. A zavarbaejtő regényről kritikánkban azt írtuk: letaglózó történet, ami ezernyi kérdést vet fel rólunk, akik hisznek az alkotásban, a művészetben, a szövegek erejében, vagyis a másikban, a párbeszédben. A szerzővel podcastban is beszélgettünk, melyben az is szóba került, hogy az élet fontosabb vagy az irodalom.
Zoltán Gábor: Ólomszív – Az Orgia ikerregénye
„Ólomban megképződött a gondolat, hogy a rendőrségnek és az ügyészeknek igazából nem is okoz fejtörést, hogy negyvennégy szentestéjén valaki kitalálta: Tamást és Klárát ki kell vinni a kertbe, és le kell lőni. Úgy képzelte, hogy egy angol krimiben, az angol bíróságon zajló perben, amikor a korona nevében vádolja meg az ügyész a vádlottat, a korona sértve érezné magát a Klára és Tamás nevű alattvalókat ért sérelem miatt, de itt nincs korona, és Klára szülein kívül senki, de senki nem érzi sértve magát a rajtuk esett sérelem miatt, egyáltalán, rajta, Ólom Pálon kívül senkinek föl sem tűnik ez.
Ólom azt sem érti, mi az, hogy nyolc-tíz zsidó. Nyolc és tíz között tudvalevőleg kettő a különbség. Már egyetlenegy emberi élet kioltásáért simán akasztanak Angliában, guillotine alá kerülnek elkövetők Franciaországban és villamosszékbe Amerikában. Itt meg nem kötnek bele abba, hogy Bokorék hány zsidót öltek meg szenteste!
És hogy kiket. Tessék felsorolni, kiket. Név szerint.
És akkor azt is, hogy mikor kerültek be a nyilasházba, kinek a feljelentése alapján. Mert arra mi kíváncsiak vagyunk, és maga el fogja nekünk mondani. Ráérünk. Mondhatták volna neki, Ólom szerint. De nem mondták, és nem értek rá.”
Alcíme szerint ez Zoltán Gábor korábbi, komoly elismerést kapó Orgia című kötetének ikerregénye. Itt beleolvashatsz.
Kovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd minden
„Úgy van az, hogy az ember gyereke spórul, törekszik, spórul, törekszik, spórul, törekszik, amíg csak bele nem vénül ebbe, ki nem hullik a haja meg a foga, s akkor hirtelen valami könnyebbséget érez a bal bordája alatt” - vallják generációk óta a Nádor vármegyei Égetthalmon tősgyökeres Balogh család tagjai, akiknek annyira a vérükbe ivódik a gyarapodási kényszer, hogy számukra az élet örömeire már csak gondolni is pazarlás. A nagyszabású, egyszerre mágikus, kacagtatóan és megrázó történetben (itt elolvashatsz belőle egy részletet) élők és holtak kísérgetik és segítik át egymást a 20. század buktatóin.
Kritikánkban azt írtuk róla: „Évszázados családtörténet, lélektani- és fejlődésregény, mindez egy képzeletbeli, kísértetekkel parolázó magyar paraszti környezetbe ágyazva. Az élet harc, a súlyos kérdéseket bosszantó, de nagyon szórakoztató történések sora keretezi”, miközben a szerzők mély empátiával fordulnak a legtökéletlenebb szereplők felé is.
Mártonffy András: 11 éjszaka
A rendszerváltás elbizonytalanító időszakában az önkormányzattól kijáró gondozó, Győző elrabolja a kilencvenéves Kamillát, mivel mindennél jobban vágyik egy biztonságot jelentő, „igazi” nagymamára. A sokat látott öregasszony gyorsan alkalmazkodik a helyzethez, hiszen nemcsak saját életének pusztító traumáit és a század nagy háborúit vészelte át, hanem a tragikus sorsú Brenner József (Csáth Géza) egykori tanítványaként már nagyon fiatalon szembesült az élet dermesztő oldalával. Kamilla tíz éjszakán keresztül kénytelen mesélni a mentális problémákkal küszködő Győzőnek, akit lassan maguk alá gyűrnek az egyre riasztóbbá váló történetek.
Mártonffy András második regényében (olvass bele) egy különös „párbaj” szemtanúi lehetünk gondozó és gondozottja között: csatározásuk során a 20. század tébolyult valósága összemosódik a mesék bizarr világával.
Kocsis Gergely és Tallér Edina könyvbemutatója
Kocsis Gergely A varjúszellem című krimijében (itt találsz belőle egy részletet) egy poszttraumás stressztől szenvedő próbál felderíteni egy gyilkosságot. Adler Vilmos, az első világháborút megjárt katona leszerelése után detektívként találja meg a helyét a világban. 1922 februárjában az álmos mezővárosba, Karattyánra utazik, hogy kiderítse, ki ölte meg a befolyásos államtitkár unokahúgát. A novemberi hideg ellenére a nőt kisestélyiben találták meg a templom mögötti parkban – megfojtották. Adlernek azonban nemcsak bonyolult és vérfagyasztó esetekkel kell szembenéznie, hanem háborús veteránként saját magával, múltjával és kísértő emlékeivel is.
Tallér Edina a Jóemberek című regénnyel érkezik. Egy budapesti házaspár elindul vidékre, útközben lerobbannak egy faluban, és egy ideig ott ragadnak. Szembesülniük kell azzal, hogy mit tudnak (vagy nem tudnak) kezdeni egymással. Házasságuk mögött generációjuk mulasztásai, elhallgatott, ki nem mondott hazugságai, a meg nem oldott feladatok és le nem tisztázott múlt története is láthatóvá válik. Road movie a buckaságon.
Havas Juli: Papírbabák – avagy lehet-e két hazád?
Havas Juli regényének hősei Kelet-Európa huszadik századának sűrű és sötét világából indulnak megtalálni a boldogságot, és értelmet adni az életüknek. A regény pontos látleletet ad a múlt század végének Erdélyéről és Magyarországáról, a történelmi tudatalattiban kavargó indulatokról, amelybe hősei beleszületnek. Ki lehet-e törni a kelet-európai lét szorításából, a nacionalizmusok, a diktatúrák embert nyomorító örökségéből, az árulások, a titkok és az elhallgatások körforgásából? Elegendő-e az emberség és a szeretet, hogy megváltsa az egyént? A regényben határozott válaszokat talál az olvasó – írja Péterfy Gergely.
Biró Zsombor Aurél: Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek
Nincs nehezebb dolog, mint őszintén hazudni az igazságról. Biró Zsombor Aurélnak mégis sikerül: első regényében úgy szedi magát darabjaira és rakja össze újra, hogy a végére talán ő maga sem tudja, mi a valóság. Egy huszonöt éves fiú története ez, aki szeretne végre férfivá válni, de körülötte már annyira férfiak a férfiak, hogy ő csak iszonyodni tud ettől a rengeteg szőrtől. (...) Apját csak távolról meri szeretni, óvatosan, mint az Istent, és hát akkor a nőkről még nem is beszéltünk. Ebből a regényből mégis csak úgy árad a szeretet. Zsombor olyan empátiával dédelgeti karaktereit, mintha tényleg a családtagjai lennének. Mert azok is. Vagy nem. De ez igazából mindegy, ugyanis legjobban saját magát imádja, és annak próbál a végére járni, hogy honnan ered ez a masszív önszerelem. Spoiler: nem fog kiderülni – írja a könyvről Potozky László.
Láng Zsolt: Az emberek meséje
A Párizsban élő André Tavasz professzor egyedül nevelte fiát, miután a felesége nem sokkal a gyermek születése után nyomtalanul eltűnt. Amikor a tizenkét éves fiút André Budapestre küldi iskolába, apa és fia eltávolodnak egymástól, hosszú évekig mit sem tudva a másikról. Messzire kerülnek korábbi unalmas, bár komfortos életüktől, André a tanítványa révén bekapcsolódik egy franciaországi mészárlás utáni nyomozásba, Zsombor pedig a méhek társadalmának kutatásában merül el, és mézkereskedőként járja a világot. Medárdban, a világtól távoli erdélyi falucskában aztán váratlanul újra összeér a sorsuk, előtörnek elfojtott indulataik, felcsapnak a szeretetvágy és a bűntudat, a féltés és az önzés fékezhetetlen hullámai.
A Bolyai szerzőjének új regényében Bolíviától az írói fantázia teremtette kis faluig követhetjük a maguk elől is menekülő szereplőket, akik a boldogság utáni vágytól és az elkerülhetetlen véletlenektől sodortatva igyekeznek megtalálni a helyüket a jóság és gonoszság meséjében.
Görcsi Péter: Várni a 29-esre
„Szabadságot akartam, és nem tudtam, hogy a szabadság boldogsággal vagy boldogtalansággal jár-e. Az ember mindig a szabadságot választja, nem?”
„Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódó autofikciós fejlődésregény, tele generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal. Főszereplője megszenvedi az elveszett illúziókat, és végigjárja az érzelmek iskoláját. Sehol sincs igazán otthon, de sehol nem teljesen idegen, legyen épp közösségjobbító vidéki egyetemista, London könyvtáraiban és éjszakáiban elmerülő színházkutató vagy a jóléti társadalomra közép-európai tekintettel rácsodálkozó oslói raktáros.
A Várni a 29-esre lendületes és töprengő, erotikus és intellektuális, költői és dokumentarista, sziporkázóan humoros és metszően fájdalmas, spontán és szisztematikus könyv, amelyről egyszerre juthat eszünkbe Knausgård, Nádas és az amerikai minimalizmus. (...) A 2010-es években eszmélkedő kritikus értelmiségi nemzedék közérzetrajza, ám elsősorban mégis egy kiváló fiatal férfi felszabadult és felszabadító regénye, amelynek minden mondatát áthatja az autonóm létezés vágya” – írja Görcsi Péter debütáló regényéről (olvass bele itt) Görföl Balázs kritikus, esztéta.
