Mi is valójában egy erdő? Mi a különbség egy frissen telepített és egy több száz éves erdő között? Hogyan tehetünk az erdők védelméért, ha az sem a kormány, sem a gazdaságnak nem érdeke? A Zöld könyv podcast mostani adásában az erdők sajátos életvilágáról, működéséről és jelentőségéről beszélget Litkai Gergely műsorvezető és Zelei Anna civil természetvédő, agrármérnök, Az elveszett erdő és Ha az erdő beszélni tudna című könyvek szerzője.
A beszélgetés fókusza Az elveszett erdő című könyv volt, ami egy közösségi összefogásnak hála születhetett meg. „A természetbarátoknak nincs se vagyonuk, se hatalmuk, de van véleményük. Nem túlzás kijelenteni, hogy amíg a természetvédelem nem lesz nagy üzlet, addig egy maroknyi elhivatott környezetvédő és az önkéntesek tartják életben” – olvashatjuk a könyv egy részletében.
A beszélgetés számos tévhitre és illúzióra rámutat, például, hogy egy erdőnél a kor a legfontosabb mérték, a vadászat nem az állatok leölése miatt rossz, hanem pont ellenkezőleg, a túltenyésztés miatt, illetve hogy már 15 éve nincs Magyarországon Környezetvédelmi Minisztérium, ami Európában szinte egyedüli eset.
Honnan jött az ötlet, hogy erdővédelemről írjon könyvet?
A beszélgetés egy kis felvezetővel indult, amiben Zelei Anna kifejtette, hogyan is jutott el az agrármérnöki szakmából az erdővédelemig. Zeleit már korábban is érdekelte a természet, de mivel szakmájában nem tudott elhelyezkedni, tíz évig a bankszektorban dolgozott, majd kiköltözött férjével Németországba, ahol teljesen megváltozott az élete:
Ott szembesültem azzal, hogy mennyivel más a kinti erdőknek az állapota, és mennyivel más ott a természetvédelmi aktivitás.
Ott fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy valamit tennem kellene erdővédelmi ügyben” – fogalmazott.
Ebből született aztán az az ötlet, hogy szeretne egy erdővédelemről szóló könyvet készíteni, aminek érdekében egy közösségi oldalon felhívást tett közzé, hogy aki szeretne, az csatlakozzon a projekthez. A lelkesedés pedig nem maradt el. Rengeteg vélemény, történet, vers, kép érkezett be hozzá, amiből aztán magát a könyvet megszerkesztette.
A számos beérkező anyag mellett viszont Zeleinek szüksége volt egy szakmai iránymutatásra is. Ehhez a WWF Magyarország erdőprogramjának és a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Intézetének kutatásait vette alapul, aminek köszönhetően a véleményekhez tudományos információkat is tudott csatolni. Emellett a könyv nagy erénye a fotók száma, melyeket többségében a szerző maga készített:
„Több mint 30 ezer fotóm van, és végre lett egy tér, ahol felhasználhattam ezeket a fotókat. De a többi résztvevőtől is nagyon látványos képeket kaptam, amiben azért volt tarvágás és erdőpusztítás is. Én igazából arra törekedtem, hogy az erdő szebb oldalát mutassam meg, hogy ezzel is csalogassam az olvasókat meg a természetjárókat.”
A változás az összefogással kezdődik
Litkai a közösségi összefogásról az aktív cselekvésre terelte a szót, és arról kérdezte a szerzőt, hogy szerinte a jelenlegi erdővédelemben látszik-e valamifajta közösségi fellendülés, vagy még mindig kevés emberről beszélhetünk, akik tényleg tesznek a természetért. Zelei szerint a médiában egyre nagyobb hangsúlyt kap az erdővédelem, de ennek ellenére kevés észlelhető haladás történik.
Ennek pedig az egyik égető problémája, hogy a környezetvédelem egyre kevesebb befolyással és forrással bír.
De ez a könyv mintha reményt hozna, mivel a megjelenés után felkereste őt Dr. Bükki Tamás, az Erdőszeretet Szövetség alapítója: „Azóta már több mint 180-an vagyunk ebben a szövetségben. Az összefogás lényege, hogy összefogja az összes erdőszerető civilt, a civil szervezeteket, a környezetvédelmi szervezeteket, és egy olyan aktív csapatot alkosson, ami nyomást tud gyakorolni a kormány jelenlegi romboló erdőgazdálkodási tendenciáira.”
Mit nevezünk erdőnek és miért fontos, hogy minél öregebb legyen?
A jog, a kormány és a szakmai szervezetek szempontjából viszont nem mindegy, mit is nevezünk erdőnek - Litkai itt egy korábbi adásra is utalt, amelyben Gálhidy Lászlóval beszélték ki a szentélyerdőket. Zelei szerint ez a kérdés azért nem egyszerű, mert mást jelent az erdő egy ökológusnak, egy erdésznek és a törvénykezésnek is. Hiszen az alapgondolat egészen egyszerű, de megtévesztő lehet:
Nem minden fás terület erdő, de minden erdő fákból áll”
– mondta a szerző.
Az erdőknek roppant komplex szerepük van, de a klímaváltozás és az emberi tevékenység felbolygatja az életterüket. Zöld könyv podcast Litkai Gergellyel.
Az erdő mozgó fogalmával az a probléma tehát, hogy előfordulhat, hogy törvény szerint erdőnek nevezünk valamit, de az mégsem látja el azokat az ökológiai feladatokat, amik egy valódi erdőre igazak. „Az ökológus azt mondja, hogy az az erdő, amelyik több ezer állatfajból, növényfajból alkot egy erős, ellenálló erdei ökoszisztémát, egy úgynevezett erdei szuperorganizmust. Ez a természetközeli erdő, ami képes fenntartani önmagát. Az ültetvények ezzel szemben simán csak egy gazdasági pénzforrásnak számítanak, és az állam ezeket is beszámítja az erdősített területbe” – mondta Zelei.
A hangsúly pedig az idős fák és erdők jelentőségén van. Hiszen a jelenlegi erdőgazdálkodás nem veszi figyelembe, hogy az ilyen erdők kivágása azt jelenti, hogy minimum 60-80, de inkább 100-150 év kell ahhoz, hogy ugyanazon a helyen egy életerős, ellenálló erdő alakuljon ki, saját állat- és növényvilággal. Az erdőgazdálkodás helyes célja pedig az lenne, hogy a telepített erdőket, ültetvényeket használja fel különböző ipari célokra, ahelyett hogy a természetközeli, ökológiailag fontos erdőkkel teszi ezt.
Ez olyan, mintha úgy fűtenénk, hogy fogunk egy társasházat, kivisszük a bútorokat, azokat eltüzeljük, majd az egész házat ledózeroljuk, a lakókat elpateroljuk. Majd ennek a helyére építünk egy új házat, ahova talán a lakóknak lesz pénze visszatérni és új bútort venni”
– fogalmazott Litkai.
A vadászat hasznos is lehet
Valószínűleg sokan úgy gondolunk a vadászatra, mint egy természetkárosító tevékenységre, és ez igaz is, de nem úgy, ahogy gondoljuk, derül ki az adásból. „A profitorientált vadásztársaságok olyan mértékben elszaporították a csülkös vadat, a gímszarvast, dámszarvast, őzet, muflont, vaddisznót, hogy az erdei vadkár rendre tetemes, sokszor pótolhatatlan. Lehetetlenné válik az erdő természetes vagy mesterséges megújulása egy nagyszámú vadállomány mellett” – olvasható a könyv egyik idézetében.
Zelei szerint a vadásztársaságok miatt elszaporított állatok teljesen felborították az erdők egyensúlyát.
Átlagosan egy szarvas 10-15 évig él, és napi 10-12 órát táplálkozik, étrendje pedig rendre friss erdei ágak hajtásaiból áll, az erdő pedig nem tud ennyi állatot eltartani. Fontos, hogy lássuk: a hobbivadászat és a vadgazdálkodás nem ugyanaz. „Élesen külön kell választani azt a vadászt, aki szakszerű vadgazdálkodást végez, és az erdő vadeltartó képességéhez igazítja a vadak létszámát, valamint a hobbivadászokat, akik a szórakozás egyik fajtáját űzik” – mondta Zelei.
De nemcsak a vadászati tendenciák mutatják, mennyire másként tekintünk az erdőkre, mint egykoron. Zelei a korábbi, Ha az erdő beszélni tudna című könyvénél felkereste a Szegedi Tudományegyetem egyik professzorát, hogy megtudja, milyen növényeket is használnak a gyógyászatban.
A válasz pedig meglepő volt, mivel szinte semmit, az alternatív gyógyászaton kívül mindent szintetikusan állítanak elő.
Az állami érdekekkel szemben nehéz természetet védeni
A jelenlegi magyar államnak nem érdeke a környezettudatosság, tudhatjuk meg a beszélgetésből. Zelei szerint ennek az lehet az alapvető oka, hogy hosszú távú szemléletről van szó, ami rövid távon nem jelent semmilyen nyereséget, Litkai pedig úgy fogalmazott, ez olyan, mintha egy régi gépen akarnánk egy modern programot futtatni, ha nem jó az alaprendszerünk, akkor semmi más sem fog működni.
Zelei bizakodó a változással kapcsolatban, de sok tényező van, ami az ellenkezőjére mutat: „2010-ben megszüntette a kormány a környezetvédelmi minisztériumot, tehát 15 év lemaradásban vagyunk, holott Európában ez abszolút példátlan. Összesen négy ilyen ország van Magyarországgal együtt: Szaúd-Arábia, Tanzánia és Szomália” – mondta a szerző. És jelenleg is megoszlik a természetvédelem a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és az erdészet különböző, sokszor nem összeegyeztethető szempontjai között.
Nagyon nehéz úgy természetet védeni, hogy az állam abban egyáltalán nem partner, sőt még azokat a szakmai szervezeteket sem támogatja, akiknek ez a dolga”
– mondta Zelei. Ennek ellenére, ahogyan Litkai is kihangsúlyozta az adásban, itt lépnek be azok a kezdeményezések, mint Zelei könyvei, a Zöld könyv podcast és még sok ember, szervezet és csoport, akik tesznek a zöld jövőért.
Az adásban még a következő dolgokra derül fény:
- mi Zelei Anna kedvenc könyve?
- hogyan vigyáznak a tölgyek a többi fára, mikor kidőlnek?
- mi is a helyes, önfenntartó erdőgazdálkodás?
- hogyan hat a klímaváltozás az erdőkre?
- milyen növényeket használtak régen a gyógyászatban?
- mi volt az a bogár, amit még a 20. században is szerelmi vágyfokozóként használtak?
