Szűcs Teri: Visszatért hozzám az emlékezet - Demencia és Óperencia
Bárkit érinthet, mégis minden történet másmilyen: ez a könyv a demenciáról és az otthonápolás mindennapjairól, a felejtésről és az emlékezésről szól. Szűcs Teri akkor kezdte írni feljegyzéseit, amikor az édesanyjánál demenciát diagnosztizáltak. A naplójegyzetek és esszék azonban soha nem csak magántermészetű vallomások, hanem egy közös emlékezet megteremtésére tett kísérletek is. Ez a könyv újraírja a demenciával élő ember emlékeit: a leningrádi fiatalkor, a zsidó, szovjet és magyar identitások határain kibomló élettörténet megejtő szépséggel rajzolódik ki, miközben a könyv érzékeny látlelet az otthonápolás jelenlegi nehézségeiről és lehetőségeiről, embert próbáló és felemelő napjairól, törékeny egyensúlyáról is. (Magvető)
Oravecz Imre: Alkonynapló
Oravecz Imre Alkonynaplója (itt bele is olvashatsz) a létezés teljességének katalógusa, az időskor mindennapjainak megörökítése. Hangoltságában és kíméletlen őszinteségében Márai Sándor és Kertész Imre naplóit idézi. Nem feltétlenül az a fontos, hogy az adott napon milyen külső események történtek, a hangsúly a belső tükröződéseken van. Ahogy az Őszi kérdés című naplójegyzetben áll: „Elment a sárgarigó, a kakukk, a gólya, a fecske. Megvárod, míg visszajönnek?” Oravecz Imre most is mindent pontosan rögzít, a létezést elemeire bontja, ugyanakkor nem vész el a részletekben, a lényeges dolgokra összpontosít. Az elmúlásra és az életre, a személyét körülvevő világ állandóságaira és változásaira, a test és a tudat folyamatos párbeszédére. Az egymással szervesen összefüggő emlékekre és álmokra. Arra, ami vele együtt távozik, és azokra, akik utána is itt maradnak. A határban járunk: líra és epika peremén. Az Alkonynapló mintha az időskori remekmű, a Távozó fa továbbírása lenne más modalitásban. (Magvető)
Szöllősi Mátyás: Fóbia
A Fóbia főszereplője egy – a nemzetközi kutatói világban is tevékeny – fizikusnő, aki a történet folyamán az elméletek világából alászáll a hétköznapok valóságába. Egy világjárvány kibontakozásának első napjaiban rokonlátogatás céljából vidékre utazik, ahol aztán egy olyan összetett, egyszerre félelmetes és megfejtésre váró helyzetben találja magát, amely a családjáról és az önmagáról való tudását alapjaiban rengeti meg. Szöllősi Mátyás új regényének első része a család-, a bűnügyi és a lélektani regény emlékezetes ötvözete. Mindamellett, hogy érzékeny portré egy magas intelligenciájú, de terhelt családból származó fiatal nőről, a sztereotípiákat messziről elkerülő látlelet a vidéki Magyarországról, a generációk kapcsolódásának mélyáramáról, avagy az egymásból következő – sokszor véletlenszerűnek látszó, ám mégiscsak logikus – események láncolatáról. (Helikon)
Láng Zsolt: Az emberek meséje
A 2020-ban a Bolyai című kötetével a Libri irodalmi díját elnyerő Láng Zsolt új regényének főhőse André Tavasz szüleivel kisgyermekként került Párizsba ’56-ban, jogi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott, s a kommunikáció professzora lett. Fiát, Zsombort egyedül nevelte, miután felesége a gyermek születése után nem sokkal eltűnt az életükből. Miután a fiút André Budapestre küldi gimnáziumba, apa és fia nagyon eltávolodnak egymástól, s hosszú évekig mit sem tudnak a másikról. Mígnem a távolinak tűnő, szörnyű chevaline-i mészárlás kapcsán váratlanul újra össze nem ér a sorsuk. (Jelenkor)
Légrádi Gergely: Falaink
Légrádi Gergely új regénye egy anya és fia elbeszélésén keresztül enged betekintést egy csonka család történetébe. A kétszólamú regényben az anyát és a fiát kísérhetjük el az úton, amely során puzzle-szerűen derülnek ki a traumák, vágyak, a miértek és a semmiségnek tűnő részletek, amelyek hol más megvilágításba helyezik, hol ellenpontozzák, hol elgondolkodtatnak minket, olvasókat arról, ami számtalanszor megtörtént már velünk gyerekként, majd felnőttként. A Falaink a másság megélése és a másságra adott válaszok és alternatívák mellett azt mutatja meg, hogy valóságérzékelésünk relativitása és annak felfedezése, megélése milyen felelősséggel jár. (Kalligram)
Vámos Miklós: Ki vinné haza?
Akiket megöltek a vészkorszakban, azoknak leszármazottjaik sincsenek, tehát nemcsak a nagynénik, nagybácsik hiányoznak a családi láncolatból, hanem az unokahúgok és -nővérek, az unokaöcsök és -bátyok is, szóval, gyakorlatilag mindenki, akivel távolabbi rokonként - kortársként? - tarthatnám a kapcsolatot. A Jaj az égető hiány első földolgozási - talán elfogadási? - kísérlete volt. A Múmiák egy másik megközelítés. (Athenaeum)
Kukorelly Endre: Ház, háború, halott (Kalligram)
A megjelenés előtt álló regényről egyelőre annyi tudható, hogy három fejezete 3-3 egymásba áttűnő, egymást játékba hozó, egymással játszó kilenc történet, kilenc év körül szerveződik: 2000, 1936, 1964, 1972, 2021, 1944, 1914, 1956, 1988. Az 1936-os történet szereplője egy 15 év körüli lány. A Jelenkor folyóiratban már olvasható részlet a készülő szövegből.
Berta Ádám: Gyerekkorunk legszebb nyara
Berta Ádám 1974-ben született Szegeden. Első prózakötete 37 éves korában jelent meg. Azóta írt öt regényt, tavaly jelent meg első meséje Agócs Írisz illusztrációival. Ez a harmadik novellagyűjteménye. Rövidtörténeteiben ismerősség és elvágyódás, párkapcsolatok és remények kérdései foglalkoztatják. 2020-ban e kötet nyitódarabjáért Hévíz Irodalmi Díjat, 2021-ben Baumgarten-jutalmat kapott. (Cser)
Görcsi Péter: Várni a 29-esre
Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódó autofikciós fejlődésregény, tele generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal. Főszereplője megszenvedi az elveszett illúziókat, és végigjárja az érzelmek iskoláját. Sehol sincs igazán otthon, de sehol nem teljesen idegen, legyen épp közösségjobbító vidéki egyetemista, London könyvtáraiban és éjszakáiban elmerülő színházkutató vagy a jóléti társadalomra közép-európai tekintettel rácsodálkozó oslói raktáros. „A Várni a 29-esre lendületes és töprengő, erotikus és intellektuális, költői és dokumentarista, sziporkázóan humoros és metszően fájdalmas, spontán és szisztematikus könyv, amelyről egyszerre juthat eszünkbe Knausgård, Nádas és az amerikai minimalizmus. Sodró erejű szöveg sodródásról és önalakításról, arról, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek-e, és vajon mennyi elég a boldogsághoz. A 2010-es években eszmélkedő kritikus értelmiségi nemzedék közérzetrajza, ám elsősorban mégis egy kiváló fiatal férfi felszabadult és felszabadító regénye, amelynek minden mondatát áthatja az autonóm létezés vágya.” (Görföl Balázs) Görcsi Péter 1988-ban született Nagykanizsán. Martin McDonagh drámáiról és filmjeiről írt monográfiája A megtévesztés dramaturgiája címmel jelent meg 2017-ben. (Jelenkor)
Fábián Janka: Márciusi napló
A Cholera-naplóból megismert Gruber Georgina lánya és az Árvízi napló főszereplőjének, Gruber Vilmának az unokahúga, Mosonyi Karolina 1848 tavaszán egy tipikus tizenéves lány életét éli. Iskolába jár, rajong a színházért, az irodalomért, pletykál a barátnőivel, és olykor emiatt bajba is kerül. Karolina naplót is ír, akárcsak annak idején édesanyja és nagynénje. Az első szerelem is megérinti ezekben a mozgalmas, lázas napokban, amikor a nagyvilágban és hazánkban sorra érkeznek a hihetetlen és egy fiatal lány számára rendkívül izgalmas hírek. Mindenki az újabb párizsi revolúcióról, a pozsonyi diétáról, majd az addig elképzelhetetlen bécsi forradalomról beszél, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a Pest-Budán sem kell sok a forradalmi szikra kipattanásához.
Márpedig ebből Mosonyi Karolina sem akar kimaradni! Ezért hallatlan dologra szánja el magát; megszökik otthonról, és elindul a Pilvax kávéházba, mert tudja, hogy a forradalmi ifjúság ott gyülekezik, és a szerelmét is megtalálhatja ott. Ami ezután következik, az a fiatal lány életének legnagyobb kalandja és egyúttal az ország történelmének egyik legjelentősebb napja lesz. (Libri)
Kemény Lili: Nem
Kemény Lili kötete a su/curesale kiadónál jelenik meg, egyelőre a Műútban olvasható belőle egy hosszabb részlet Népünnepély címen. (su/curesale)
Mártonffy András: 11 éjszaka
A rendszerváltás elbizonytalanító időszakában a Tanácstól kijáró gondozó, Győző elrabolja a kilencvenéves Kamillát, mivel mindennél jobban vágyik egy biztonságot jelentő, „igazi” nagymamára. A sokat látott öregasszony gyorsan alkalmazkodik a különös helyzethez, hiszen nemcsak saját életének pusztító traumáit és a század nagy háborúit vészelte át, hanem a tragikus sorsú Brenner Józseffel (Csáth Géza) való ismeretsége is egy teljesen új világot nyitott meg előtte. Kamilla tíz éjszakán keresztül kénytelen mesélni a mentális problémákkal küzdő Győzőnek, akit lassan maguk alá gyűrnek az egyre riasztóbbá váló történetek. Mártonffy András második regényében a csáthi világot megidézve, hétköznapi emberek tragédiáin keresztül mutatja be a 20. század első felének sorsfordító eseményeit és Budapest kevésbé ismert, sötét arcát. (Trend)
Magyary Ágnes: Az örök székely
Magyary Ágnes fantasztikus fordulatokban gazdag regényében egy székelyföldi faluban furcsa biciklis idegenre figyelnek fel a helyiek, aki cilinderben, napszemüvegben, biciklisnadrágban és frakkban ül a drótszamáron, azonban a frakk alatt nem visel semmit. És ha ez nem lenne elég, még megáll az idő is, amely az 1700-as évek óta amúgy is csak araszolgatott errefelé. A falusiak megrémülnek, azt hiszik, az ördöggel van megint dolguk, aki már korábban is járt ezen a vidéken. Magyary Ágnes karneváli regényében helyben és időben vagyunk, pontosabban szabadon utazunk korok, tájak és figurák között a történelmi Magyarország kulisszái és legendáriumai között. Az egyik pillanatban még a 18. században járunk, aztán 1849 után, majd pedig Ady Endre korában. A szerző a történelem állandóságaival és variációival ugyanúgy játszik, mint az olvasó kíváncsiságával és fantáziájával; vagy éppen az archaikussal és a posztmodernnel. Az irodalmi utaláshálókban is gazdag szöveg mögül pedig kirajzolódik Közép-Európa jellegzetes, groteszk, mágikusan realista életvilága, sorsközössége. Mintha Gabriel García Márquez és Esterházy Péter írásművészete találkozna valahol Csíkban. (Magvető)
Kovács Dominik - Kovács Viktor: Lesz majd minden
„Úgy van az, hogy az ember gyereke spórul, törekszik, spórul, törekszik, spórul, törekszik, amíg csak bele nem vénül ebbe, ki nem hullik a haja meg a foga, s akkor hirtelen valami könnyebbséget érez a bal bordája alatt” - vallják generációk óta a Nádor vármegyei Égetthalmon tősgyökeres Balogh család tagjai, akiknek annyira a vérükbe ivódik a gyarapodási kényszer, hogy számukra az élet örömeire már csak gondolni is pazarlás. Világháború, forradalom, tanácsköztársaság vagy gazdasági válság sem tántoríthatja el őket - még a rozsdás boronaszögekből krampácsolt fogsorú fölszegi Hétkórság átka sem! Az évenkénti kikísérés ünnepén az elhalt rokonságukat vendégül látva csak úgy dagad a keblük az előbbre jutásuk felett érzett büszkeségtől; nem számít, ha ketten osztoznak is egy szemen és egy fogon, ha csonka kezűek, netán ténylegesen kígyót melengettek azon a dülledő keblen. A holtak pedig nemcsak falhatnak, vedelhetnek és mulathatnak kedvükre, de a halál némaságából szabadulva a nyelvük is megered: beteljesült vagy csalfa szerelmi kalandozásaikról mesélnek, egykori sérelmeket, vitákat hánytorgatnak fel, de még az is előfordul, hogy békejobbot nyújtanak régi haragosaiknak, vagy nászra kelnek az élőkkel. Igen ám, de minden nemzedékben akadnak renitensek, akik nemcsak többre, de főleg másra vágynak: hagynák a kapálást, a kazal- és ganyérakást, mernek egyéb életről álmodni, és a pletykás vénasszony-koalíció uralta falu határait is maguk mögött hagynák. Csakhogy képesek-e kezükbe venni a sorsukat és sikeresen kiszakadni az évszázados paraszti földhözragadtságból? A Kovács ikrek szerzőpárosának hallatlanul eleven, szárnyaló képzeletű, sziporkázóan szellemes, mesésen mágikus és a lélek mélységeibe hatoló realista regénye erre a kérdésre is választ kínál. A Lesz majd mindenre Gabriel García Márquez is elismerően kacsintana. (Európa)
Tóth-Zsiga Borbála: Macskakaparás
Anna bizonytalan személyiségű, társfüggő késő harmincas nő, hétköznapjainak folyását naplójából ismerjük meg, melyet terapeutája javaslatára kezd el írni. Életvitele hektikus, színházi öltöztetőként dolgozik, általában a sorsán és a munkahelyén látott darabokon elmélkedik. Markhoz, könyvkiadó-tulajdonos férjéhez ambivalens módon kötődik, a férfi ugyanakkor kitart mellette, mert házasságuk kezdetén a nő odaadta neki a veséjét. A hősnő rosszul érzi magát ebben a kettős kötésben, nem kedveli az érintést és a másik ember közelségét, de vágyik is rá. Anna terapeutája segítségével végül úgy dönt: elválik, új életet kezd. Alíz, a pszichiáter látva Anna labilitását, újító ötlettel áll elő: Annának, mint társfüggőnek, jót tenne egy háziállat, melynek gondozása és szeretése az első lépés lehet a férjétől való elszakadás felé vezető úton. A főhős úgy dönt, hogy örökbe fogad egy macskát, ám a közös mindennapok során hamar kiderül, hogy ez mégsem volt jó ötlet. Élete hamarosan rémálommá válik. (Cser)
