Nem Nádas Péter és a Nemzetközi Irodalmi Díjat övező PC-dilemma az első, amikor egy fontos elismerés heves vitákat vált ki. A hét alábbi, viszonylag nagy nyilvánosságot kapó ügyben is felháborodást okozott egy-egy kitüntetés, akár a díjazott személye és nyilatkozatai, akár a kiválasztás vagy az átadás körülményei miatt.
Bundagyanú
Az Egyesült Államok legnagyobb presztízsű irodalmi elismerése a National Book Award, azaz a Nemzeti Könyvdíj. 1962-ben olyan kötetek szerepeltek a rövidlistán, mint Joseph Hellertől A 22-es csapdája, J.D. Salingertől a Franny és Zooey vagy A szabadság útjai Richard Yatestől. A többség Heller győzelmét várta. Ehelyett azonban egy relatíve ismeretlen szerző, Walker Percy The Moviegoer című regénye kapta a kitüntetést. Ez önmagában persze még nem jelent semmit, mindig akadnak meglepetések.
A kiadója, Alfred A. Knopf, aki utálta Percy könyvét, azt sem tudta, hogyan került a jelöltek közé.
Kiderült, hogy egy sportújságíró, A.J. Liebling javasolta a művet a feleségének, Jean Staffordnak, aki a fikció kategória zsűrijében ült. Knopf és Liebling haragban voltak, mivel az újságíró szerint a kiadó évekkel korábban nem népszerűsítette eléggé a könyvét. A nagy hatalmú Knopf, amikor megtudta az összefonódást, íratott egy cikket arról a New York Timesba, hogy Stafford „meggyőzte” a többi zsűritagot arról, hogy Heller helyett Percyt válasszák. Csakhogy ez nem volt igaz, mert jóval később a két másik zsűritag elmondta, ők Stafford ajánlása nélkül is ismerték a regényt és nagyon jónak találták. A Times cikke azonban évtizedekre elhomályosított mindent az ügy körül.
Hamis eredettörténet
1995-ben Ausztrália legfontosabb irodalmi díját, a Miles Franklin Awardot Helen Demidenko kapta The Hand that Signed the Paper (A kéz, mely a papírt aláírta) című regényéért. Az író azt állította, hogy apja ukrán, anyja pedig ír emigráns, és a könyvet megtörtént események alapján írta. Ehhez saját ukrán felmenőivel, köztük a nagybátyjával készített interjúkat.
Azt is állította, hogy apai ágon a család nagy részét a Zsidó Kommunista Párt tagjai gyilkolták meg.
Rövidesen azonban nemcsak az derült ki, hogy a neve Demidenko helyett Darville, hanem az is, hogy a családjának köze sincs Ukrajnához, egyszerű angolok. A szerző bocsánatot kért, és azt mondta, hogy egy egykori iskolatársa mesélt a családja történetéről, az inspirálta.
A II. világháborúban játszódó könyvet azonban nemcsak a hazugság miatt érte kritika, hanem azért is, mert egyenlőségjelet tett a zsidók és a bolsevikok közé, és már-már legitimizálta az ukránok által a háborúban a zsidók ellen elkövetett háborús bűnöket. Ráadásul később újságok hasonlóságokat fedeztek fel Darville műve és több másik könyv között. A díjat azonban a zsűri mindezek ellenére sem vonta vissza tőle.
Köztudott pedofília
Franciaország belterjes irodalmi világáról és a szereplői által egymásnak saját érdekeik szerint osztogatott díjakról számos cikk született az utóbbi években. Az egyik legfelháborítóbb eset Gabriel Matzneff 2013-as Renaudot-díjával kapcsolatos, ami a Goncourt-díj után Franciaország második legrangosabb irodalmi elismerése.
Matzneff karrierje akkortájt leszállóágban volt, barátai és szerkesztője azonban a Renaudot zsűrijében ült, és
azért választották ki az esszékötetét, hogy „felvidítsák” vele a „leégett, beteg” írót.
Mindezt úgy, hogy köztudott volt a pedofíliája, irodalmi körökön kívül is: évtizedekig harcosan védelmezte a fiatalokhoz való vonzódását. Számtalan írásában és nyilatkozatában érvelt úgy, hogy ez nem szexuális visszaélés, azt is megírta például, nemcsak francia tinilányokkal, de szexturistaként nyolcéves ázsiai gyermekprostituált fiúkkal is volt dolga.
A díj néhány évre valóban fellendítette Matzneff ázsióját, míg aztán 2020-ban Vanessa Springora megírta Le Consentment (Beleegyezés, magyarul is megjelent) című könyvében, hogy a ‘80-as években az akkor 49 éves Matzneff „beidomította”, majd szexuális kapcsolatot kezdeményezett vele, bár tudta, hogy csak 14 éves. (Franciaországban a beleegyezési korhatár 15 év.) A megjelenés után
a párizsi ügyészség kiskorú ellen elkövetett nemi erőszak miatt nyomozást indított a férfi ellen,
de elévülés miatt perre nem került sor. Emellett azonban egy pedofília-ellenes szervezet is beperelte az írót, mivel a gyermekek szexuális bántalmazását népszerűsíti. 2023 végén pedig Matzneff egy barátjának lánya vádolta meg azzal, hogy 4 és 13 éves kora között többször megerőszakolta, ebben az ügyben még nyomoznak a hatóságok.
Népirtástagadó Nobel-díjas
Miután 2018-ban a Svéd Akadémia testületén belüli zaklatási és korrupciós vádak miatt elmaradt az irodalmi Nobel-díj átadása, 2019-ben két győztest választottak. 2018 díját Olga Tokarczuknak, 2019-ét Peter Handkének ítélték oda.
Handke kitüntetése nagy port kavart, különösen a balkáni országokban: teljesen elfogadhatatlannak tartották ugyanis azt, hogy
az osztrák író nyíltan támogatta Szerbia elnökét, a háborús bűnökkel vádolt Szlobodan Milosevicset a délszláv konfliktusban.
Még a temetésén is beszédet mondott. Sőt, Handke szerint a srebrenicai mészárlást nem szerbek követték el, hanem a bosnyákok „eljátszották” a támadásokat.
A Nobel zsűrije megvédte Handke díjazását, mondván, az írásai „radikálisan apolitikusak”, a szerbekkel kapcsolatos álláspontját pedig félreértik az emberek.
Mindenesetre a szarajevói városvezetés és Koszovó nemkívánatos személlyé nyilvánította a szerbbarátnak titulált írót, aki 2021-ben több magas szerb kitüntetést vehetett át, köztük az Ivo Andric Irodalmi Nagydíjat, valamint a legmagasabb szerb állami kitüntetést, a Karadjordje-érdemrendet is.
A nő, aki három férfi
Carmen Moláról, a sikeres spanyol thrillerszerzőről évekig mindenki elhitte, hogy egy negyvenes éveiben járó egyetemi tanár, akinek van három gyereke és álnéven ír, mert nem szeretne nyilvánosság elé állni. Erős, karakán női szereplői miatt senki sem fogott gyanút a személye miatt. Amikor azonban Mola La Bestia (A bestia) című könyve megnyerte a világ legmagasabb, egymillió eurós pénzjutalmával járó Planeta-díjat, három férfi ment fel a színpadra átvenni a szobrocskát.
A negyvenes-ötvenes éveikben járó Jorge Díaz, Agustín Martínez és Antonio Mercero mindhárman televízióműsorok forgatókönyvíróiként dolgoznak, amellett, hogy Mola álneve alatt bűnügyi regényeket írtak.
„Carmen Mola nem egyetemi tanár, ahogy a többi dolog sem igaz, amit mondtunk róla.
Három barát vagyunk, akik négy éve elhatározták, hogy egyesítik a tehetségüket annak érdekében, hogy elmeséljenek egy történetet” – mondta a ceremónián Díaz. Állítólag nem sokat foglalkoztak azzal, hogy női nevet választottak. Voltak azonban, akiket igencsak felháborított, hogy egy női név és egy hangzatos háttérsztori mögé rejtőztek a valódi szerzők. A trióval interjút is készítettünk.
Irodalmi izraeli-palesztin vita
A német állam és a Frankfurti Könyvvásár által működtetett Litprom egyesület LiBeraturpreis nevű díját minden évben egy afrikai, ázsiai, latin-amerikai vagy arab női írónak ítélik oda. 2023-ban a palesztin Adania Shiblit tüntette (volna) ki a zsűri Egy apró részlet című kisregényéért, mely 1949-ben, a nakba idején játszódik, és egy beduin lányról szól, akit izraeli katonák erőszakolnak, majd gyilkolnak meg. Az ügyet évtizedekkel később egy újságíró próbálja felderíteni. A könyv német fordításának egyébként eleinte többnyire pozitív volt a fogadtatása.
Már nyáron, a kiválasztása után tüntetőleg kilépett a zsűri egyik tagja, Ulrich Noller.
A díjat ettől függetlenül átadták volna a Frankfurti Könyvvásár alatt, októberben. A Litprom azonban utolsó pillanatban bejelentette, hogy „a Hamász által indított háború miatt” elhalasztja a ceremóniát, és lemondták az íróval tervezett beszélgetést is, Shiblivel egyetértésben. Csakhogy az író ügynöksége közölte, Adania Shiblinek valójában senki sem szólt a dologról. Ráadásul az írónő még csak nem is nyilatkozott az izraeli-palesztin konfliktusról.
Az eset után Slavoj Žižek elítélte és botrányosnak nevezte a döntést, emellett pedig több mint 350 író – köztük Cólm Tóibin, Annie Ernaux és Olga Tokarczuk – csatlakozott ahhoz a nyílt levélhez, melyben felszólították a Frankfurti Könyvvásár szervezőit, hogy felelősségük teret biztosítani palesztin íróknak ahhoz, hogy megoszthassák a gondolataikat, nem pedig az a dolguk, hogy elhallgattassák őket.
Kína még a fantasyt sem tűri
2024-ben még szinte fel sem éledtünk a téli álomból, amikor kitört az első botrány a spekulatív irodalom egyik legfontosabb elismerése, a Hugo-díj kapcsán. Kiderült ugyanis, hogy a tavalyi jelölési folyamat során több nagyon népszerű és sikeres kötet, köztük R.F. Kuang Bábelje és Neil Gaiman Sandmanje is a „nem támogatható” kategóriába került. A díjat a sci-fi világtalálkozón adják át, amit tavaly Kínában tartottak, így azonnal felmerült a gyanú, hogy a kínai kormány nyomására cenzúráztak bizonyos szerzőket:
olyanokat, akik vagy már nyugaton élő, kínai származású írók, és olyanokat is, akik kritizálták Kína politikáját.
Később nyugati szervezők kiszivárgott emailjei megerősítették a gyanút, ráadásul az is kiderült, hogy Tibet és Tajvan is tiltólistán volt. Adrian Tchaikovsky, a tavalyi győztes kijelentette, hogy a botrány miatt érvénytelennek tekinti a díját, és mások mellett rendszerszintű változásokat, illetve átláthatóságot követelt a Hugótól.
(Forrás: Slate, London Review of Books, New York Times, Le Monde, BBC, Washington Post, The Guardian)
Fotók: R.F. Kuang - HarperCollins, Peter Handke - Nobel Media / A. Mahmoud, Adania Shibli - Wiktoria Bosc / Helsinki Lit
