Kedd éjszaka az ENSZ Közgyűlése nagy többséggel elfogadta azt a határozatot, amely azonnali humanitárius tűzszünetre szólít fel a Gázai övezetben. A tagállamok közül 153 szavazott igennel, 10 nemmel, 23 tartózkodott (Magyarország az utóbbiak közt volt). A határozat súlyos aggodalmát fejezte ki a térségben kialakult katasztrofális humanitárius helyzet és a palesztin polgári lakosság szenvedése miatt, követeli valamennyi túsz azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, és felszólítja a harcoló feleket, hogy tartsák be a nemzetközi jogot, különös tekintettel a polgári személyek védelmére, akár izraeliek, akár palesztinok. A háborúban eddig több, mint 18 ezer palesztin embert öltek meg a bombázások és egyéb támadások során, és több mint 1300 izraeli vesztette életét.
A becslések szerint az áldozatok közel 70 százaléka nő és gyerek.
A közgyűlés határozata szimbolikus, tehát nem kötelező erejű, de politikai súlya van. A legutóbbi szavazáson még 120-14-45 volt az arány, azóta érezhetően változott a háborúval kapcsolatos általános kép, miközben Izrael és az Egyesült Államok egyre inkább elszigetelődik álláspontjával. A közgyűlésben az Egyesült Államoknak nincs vétójoga, mint a Biztonsági Tanácsban, ahol múlt héten megvétóztak egy hasonló határozatot.
Linda Thomas-Greenfield amerikai ENSZ-nagykövet a közgyűlési szavazás előtt kijelentette, hogy a határozat több aspektusával – így a rettenetes gázai humanitárus helyzet sürgős megoldásának szükségességével, a polgári személyek védelmével és a túszok szabadon engedésével – országa egyetért, ugyanakkor a tűzszünet álláspontjuk szerint „veszélyes lenne az izraeliek számára, akik szüntelen támadások alanyai lennének, és veszélyes lenne a palesztinok számára is, akik megérdemlik az esélyt, hogy jobb jövőt építsenek maguknak, a Hamásztól szabadon”.
Gilad Erdan, Izrael állandó ENSZ-képviselője a szavazás előtt azt mondta: „A tűzszünet csak egy dolgot jelentene: a Hamász, az Izrael és a zsidók megsemmisítésére esküdött népirtó terroristák túlélésének biztosítását.” A határozatot elítélte.
Az ENSZ palesztin megbízottja, Rijád Manszúr szerint azonban a közgyűlési szavazás eredménye a közhangulatot fejezi ki, amelyet az USA nem hagyhat figyelmen kívül. „Közös kötelességünk, hogy ezen az úton haladjunk tovább, amíg véget nem vetünk ennek a népünk elleni agressziónak, amíg meg nem szüntetjük ezt a háborút a népünk ellen. A mi kötelességünk, hogy életeket mentsünk”, nyilatkozta a szavazás után a sajtónak.
Mivel ez a konfliktus régóta tart és nagyon összetett, hét könyvet ajánljuk a hírek és a helyzet alaposabb megértéséhez:
Tim Marshall: Falak
Minden történetnek két oldala van – ahogyan minden falnak is. Napjainkban, a törzsiség új korában egymás után emelkednek az újabb és újabb barikádok. Pénz, rassz, vallás, politika: alapvetően ezek választanak el bennünket egymástól. Donald Trumpnak a mexikói határra tervezett fala legalább annyit árul el Amerika megosztott múltjáról, mint az ország jövőjéről. A kínai nagy tűzfal elválaszt „minket” „tőlük”, Európában pedig a politika és a migráció lobbanékony elegye már magát a liberális demokráciát sodorja veszélybe. Tim Marshall érdekfeszítő könyvében azt kutatja, mi osztott meg bennünket a múltban, feltérképezi a jövőt, és rávilágít a világunkat még sokáig meghatározó törésvonalakra. A könyvről itt írtunk, itt pedig bele is olvashatsz.
Colum McCann: Apeirogon
Egy izraeli és egy palesztin férfi. Népeik ellentéte életük minden részletét meghatározza: hol lakhatnak, milyen utakat használhatnak, gyermekeik milyen iskolába járhatnak. Mindkettejüket feldolgozhatatlan sorscsapás éri – Rámí tizenhárom éves lánya öngyilkos merénylők áldozatává válik, egy évtizeddel később pedig Basszám tízéves lányát öli meg egy gumilövedék. Mindkét férfi úgy nevelkedett, hogy gyűlölniük kell a másikat, mégis felismerik egymás történetében az őket összekötő veszteséget, és együtt kísérlik meg gyászukat és barátságukat a béke fegyverévé kovácsolni – és kiszabadulni a generációkat megnyomorító erőszak ördögi köréből. Mint a címében szereplő síkidom, Colum McCann valós történeten alapuló mesterműve is végtelenül sokoldalú; földrészeken, történelmi korokon és kultúrákon átívelő nagyregény, amely ezeregy töredékében tényeket vegyít fikcióval, irodalmat történelemmel és filozófiát pszichológiával, hogy megmutassa a meghaladhatatlannak tűnő ellentétek és a megbékélésért zajló küzdelem számtalan arcát.
Adania Shibli: Egy apró részlet
1949-ben, a palesztinok nemzeti gyásznapja, a Nakba után egy évvel izraeli katonák lemészárolják egy beduin tábor lakóit, és foglyul ejtenek egy fiatal palesztin lányt. Rövid raboskodás után megerőszakolják és megölik, majd a Negev-sivatag homokjába temetik. Évtizedekkel később egy fiatal palesztin nő olvas egy újsághírt az esetről, és megakad a szeme egy apró részleten: a gyilkosságot éppen huszonöt évvel a születése előtt követték el. A nő kutatni kezd az áldozat után, és megszállottsága egyre veszélyesebb helyekre sodorja. Adania Shibli regénye a háború, a generációkon átívelő történelmi traumák és a palesztin nők hétköznapjainak érzékeny és felkavaró krónikája. Megmutatja, hogy néha egyetlen apróság is elég ahhoz, hogy megváltoztassa az egész életünket.
Ámosz Oz: Kedves fanatikusok! - Levelek egy megosztott földről
Ámosz Oz izraeli író kötetében három nagyszerű esszén keresztül járja körül a fanatizmus témakörét, mely messze nem csak Izrael problémája: a világnak szinte nincs olyan szeglete, melyben a szélsőségek felemelkedése, az eszmék polarizáltsága és a párbeszéd hiánya ne fenyegetne. A címadó írás a Hogyan gyógyítsuk a fanatikust című, 2006-os esszéjének bővített, aktualizált változata, mely a fanatizmus természetrajzát, a nagyon is szükségesnek tűnő, ám sajnos még egy intézményben sem létező összehasonlító fanatizmus tantárgy alapvetéseit mutatja be. A Sok-sok fény, nem egy fény a zsidó kultúráról, erről a „sok ezer éves értelmezési, átértelmezési és ellenértelmezési játék”-ról szól szeretettel, de egyúttal kíméletlenül őszinte kritikával is. A kötetet záró, Álmok, melyeket Izraelnek hamarosan el kell engedni című írás pedig szenvedélyes hangvételű érvelés az önálló palesztin állam szükségességéről. Ámosz Oz, a legismertebb és legnépszerűbb izraeli szerző briliáns humorral, mély bölcsességgel, szenvedélyes humanizmussal járja körül választott témáját.
Michael Chabon, Ayelet Waldman: Olajfák és hamu - Írók Palesztina megszállása ellen
A megjelenésekor úttörő jelentőségű esszékötet Ciszjordánia (a Nyugati part) és a Gázai övezet több mint öt évtizede tartó megszállását mutatja be a hétköznapok perspektívájából. Érzékeny és megrendítő esszék révén az olvasók egyedülálló betekintést kapnak arról, hogyan élik meg mindennapjaikat az érintettek a különböző megszállási zónákban. Az olvasók a napi híreken túlmutató, árnyalt képet kapnak arról, milyen áldozatokat követel a megszállás.
Moszab Hasszán Juszef: A Hamasz fia
Egy Hamasz-bennfentes megrázó igaz története a Közel-Kelet valóságáról. Moszab Hasszán Juszef az iszlám ideológiára épült Hamasz egyik alapítója fiaként 1978-ban látta meg a napvilágot. Az apja, Hasszán Juszef sejk a szervezet egyik kulcsfigurája, aki a könyv megjelenésével egy időben kitagadta a fiát. Moszab mégis úgy döntött, hogy megosztja a világgal mindazt, amit felettébb sok veszéllyel együtt járó tevékenységei során átélt, megismert és megértett. Származása, és apjának a szervezetben betöltött pozíciója miatt bennfentesnek, sőt egyfajta „trónörökösnek” számított. Sok-sok olyan dolgot és híres/hírhedt politikai vezetőt láthatott és hallhatott, amire rajta kívül csak nagyon kevés embernek volt módja.
Noam Chomsky, Ilan Pappé: On Palestine
A szerzőpáros ebben az angol nyelvű kötetben azt vitatja meg, milyen lehetőségek állnak a nemzetközi közösség előtt, hogy a palesztinok elleni emberi jogi visszaélések miatt nyomást gyakoroljon Izraelre.
(Forrás: Guardian, MTI)
