Miért falazhatott évekig a francia kulturális elit a pedofil írónak?

Miért falazhatott évekig a francia kulturális elit a pedofil írónak?

Amikor tavaly januárban megjelent Vanessa Springora Beleegyezés című könyve, azt a hazájában a francia irodalom #metoo-pillanataként értékelték. A jelenleg a könyvkiadásban dolgozó Springora ugyanis egy olyan traumát tárt olvasói és így a szélesebb közvélemény elé, amelyet a maga idejében a saját környezete is hallgatólagosan tudomásul vett és ezzel szentesített. Springora ugyanis 14 éves volt mindössze, amikor az akkor közel 50 éves író, Gabriel Matzneff szeretője lett. Önmagában már ez a tény is sokkoló, az pedig nem kevésbé, ahogyan a családja, a szűkebb közege és a hatóságok reagáltak erre. Az idei év egyik legnyomasztóbb könyve a Beleegyezés, amely több kérdést vet fel, mint amennyire érintettként Springora válaszolni tudna – és nem azért, mintha erre nem tenne számtalan kísérletet. Ez a hét könyve.

Ruff Orsolya | 2021. augusztus 09. |

Képzeljük el, hogy tizenhárom évesek vagyunk. Képzeljük el, hogy az apánk lelépett, és nem is nagyon érdeklődik utánunk, és ha mégis, abban sincs sok köszönet. Képzeljük el, hogy az anyánkkal kettesben élünk, akinek szintén megvan a maga kis buborékélete, munkával, nagy társasággal, alkalmilag egy-egy szeretővel. Képzeljük el, hogy ebbe az érzelmi vákuumba egyszer csak belép egy felnőtt, aki azt érezteti velünk, hogy igenis szerethetőek és értékesek vagyunk, és tőle aztán mindent megkaphatunk, amit addig úgy hiányoltunk a mindennapokból. Nagyon leegyszerűsítve ez történt a 14 éves Vanessa Springorával, a Beleegyezés című regény V.-jével, amikor egy társasági vacsorán megismerkedett az akkor 49 éves Gabriel Matzneff-fel (a könyvben csak G.), a híres íróval, aki szellemességével, fellépésével rögtön elbűvölte a lányt („Soha, egyetlen férfi sem nézett még rám így.”).

Vanessa Springora
Beleegyezés
Ford.: Tótfalusi Ágnes, Helikon, 2021, 184 oldal
-

A férfi hamarosan levélben kért találkát a lánytól, és nem is vesztegette az idejét, rögtön a lakására vitte. Egy nem is annyira titkos viszony vette ezzel kezdetét, a lány pedig fülig szerelmesnek gondolta magát, egy olyan kapcsolat részesének, amelyet a külvilág nem érthet meg. Bár az anyja először felháborodott („Nem tudtad, hogy pedofil?”), végül tudomásul vette, hogy kamaszkorú lánya egy nála harmincöt évvel idősebb férfival találkozgat; a cinkosa lett, sőt, egyenesen azt tanácsolta neki, hogy a nagyszülőknek ne meséljenek a dologról, mert ők „nem tudnák megérteni”. De nemcsak az anya nyugtázta V. és G. viszonyát, hanem az asszony barátai is, akikkel megbeszélte a dolgot és tanácsot kért tőlük. Mindhiába: „Úgy tűnik, senkit sem nyugtalanított különösebben a kapcsolatunk”.

A regénybeli G. klasszikus szexuális és érzelmi predátor,

aki a sebezhető, magányos, zilált családi hátterű kiskorúakra vadászott. A lányt levelekkel bombázta, rendszeresen megvárta az iskola közelében, és a lakásában – később egy hotelszobában – találkozgatott vele. De nem V. volt az egyetlen kamasz szeretője, habár váltig állította, hogy kettejük viszonya „egyedülálló” és „fenséges”. Önmagában már ez a tény is egészen felkavaró, ezen túlmenően viszont felfoghatatlan az őket körülvevő szűkebb és tágabb közeg reakciója is. G.-t például többször beidézték a rendőrségre, miután valaki névtelen levelekben feljelentette, de a hatóságok legfeljebb ímmel-ámmal, vagy sehogy sem nyomoztak. Később V.-ben még az is felmerült, hogy – akár a börtönt is kockáztatva – esetleg G. saját maga írta a leveleket, így erősítve kettejük között egy olyan véd- és dacszövetséget, amelyben csak ők vannak, és amelyből mindenki mást kizártak.

Maga az irodalmi-művészi közeg is végtelenül elnéző és megértő volt

(„Ráadásul G. híres író, ami nem megvetendő részlet”), pedig akkor már több olyan könyve is megjelent, amelyekben Fülöp-szigeteki pedofil útjairól írt gyomorforgató részletességgel:

„Ha G. tényleg az a perverz, akinek már olyan sokszor lefestették előttem, az abszolút mocsadék, aki egy Fülöp-szigeteki repülőjegy áráért orgiákat rendez magának tizenegy éves kisfiúk testének kihasználásával, és mindezt egy-egy, a fiúknak ajándékozott iskolatáskával kompenzálja, az belőlem szörnyeteget csinál?” Akkoriban kevesek tettek fel hasonlóan nyugtalanító kérdéseket. Közéjük tartozott Denise Bombardier kanadai író, aki a híres Apostrophes című televíziós műsorban – amelyben együtt szerepelt Gabriel Matzneff-fel – felháborítónak nevezte, hogy egy olyan perverz szerepelhet a tévében, aki – és itt idézet a regényből – „arról ismert, hogy hirdeti és gyakorolja a pedofíliát”. Mindez 1990-ben történt, az esetből pedig Bombardier jött ki rosszul – hogy mennyire rosszul, arról sok-sok évvel később ebben az interjúban beszélt (az irodalmi közeg lényegében leírta, bojkottálták, francia irodalmi díjra a későbbiekben nem jelölték). Springora is azt írja, hogy csak utólag értette meg, hogy „milyen nagy bátorságra volt szüksége a kanadai írónőnek, hogy egyes-egyedül szembeszálljon egy egész korszak engedékenységével”.

A regénybeli V. többszörös abúzus áldozata, hiszen szexuálisan és érzelmileg is kihasználták, ehhez pedig a passzivitásával – közvetetten – rengeteg felnőtt asszisztált. És ha ez még nem lenne elég, G. íróként is visszaélt a helyzetével, amikor a viszonyt beleírta egyik regényébe, V. alakja pedig később felbukkant a Gallimard-nál publikált naplókban is.

A férfi tehát minden létező fronton visszaélt a hatalmával,

egy nagybetűs manipulátor, és a lány teljesen tehetetlen: nincs, aki segítene neki, tanácsokkal látná el, és olyan sem, aki felvilágosítaná őt arról, hogy akár be is perelhetné a kiadót. Már felnőttként tűnődik el azon, hogy a könyvkiadásban dolgozók vajon miért adták ki olyan készségesen G. naplóit. Nem érti, mi volt az oka annak a nagyfokú toleranciának, amellyel a társadalom a kulturális elit egyes tagjait kezelte – mintha a művészet minden bűncselekmény alól felmentést adna. Bár ebben a közegben is akadtak olyanok, akik szót emeltek G. ellen (közéjük tartozott ritka kivételként a Denisként emlegetett kiadóigazgató), mások ugyanakkor azt mondták, vegye megtiszteltetésnek, hogy G. éppen belészeretett (ez a mondat konkrétan Emil Cioran filozófus szájából hangzott el). Springora ezzel a könyvvel tehát

egy olyan elit felett is ítéletet mond, amelynek tagjai évtizedekig abban a hitben éltek, hogy rájuk más (erkölcsi) szabályok érvényesek,

mint a hétköznapi emberekre.

Bár Vanessa Springora több helyütt is elmondta, könyvét elsősorban irodalmi műnek tekinti, a fentiekből is látszik, hogy nagyon nehéz nem egyfajta tanúságtételként, egy sok évig lappangó trauma feldolgozásaként tekinteni a műre. Springora a könyvében legtöbbször szikár mondatokban, távolságtartóan idézi fel a múltat, és indulata főként a kötet második felében, a „gonosz varázslat”szertefoszlásával bukkan a felszínre. Ugyanakkor már a regény fejezetcímei is árulkodóak: A gyermek, A zsákmány, A kisajátítás, Az elszakadás, A billog, Írni. Springorát egy életre traumatizálta Matzneff, de tudta azt is, hogy ha szabadulni akar az emlékétől, ha újra kontroll alatt akarja tudni a saját életét („birtokomba akarom venni életemnek ezt a szeletét”), akkor nem marad más hátra, minthogy

megírja a saját történetét.

Vanessa Springora így lesz a saját élete főszereplője megint, és kap hangot egy olyan közegben, amelynek szereplőiben sok-sok évig még csak fel sem merült, hogy egy közel 50 éves férfi és egy 14 éves lány viszonya semmiféle szempontból nincs rendben.

A művészet semmiféle abúzusra nem lehet mentség, hirdeti Springora, és a hangját a jelek szerint végre meghallották. Könyve ugyanis nem maradt következmények nélkül: Matzneff kulturális számkivetett lett, a párizsi ügyészség pedig vizsgálatot indított ellene. Az író a könyvkiadásban dolgozó barátainak köszönhetően már a megjelenés előtt tudomást szerzett Springora könyvéről, és jobbnak látta, ha villámgyorsan az olasz Riviérára teszi át a székhelyét. Matzneffnek várhatóan idén ősszel áll majd bíróság elé, a könyv hatása pedig valószínűleg jóval túlmutat majd a konkrét ügyön.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

De Sade márki eredeti kéziratát a francia állam vette meg

A francia állam több mint ötmillió dollárért szerezte meg De Sade márki Szodoma százhúsz napja című művének eredeti kéziratát.

...
Hírek

Egy francia háborús regény nyerte a 2021-es Nemzetközi Bookert

At Night All Blood is Black című regényével a francia David Diop és fordítója, Anna Moschovakis nyerte el az idei Nemzetközi Booker Díjat. Az elismeréssel járó pénzösszeg ennél a díjnál egyenlően oszlik meg a két alkotó között.

...
Nagy

Franciaországban egész ősszel az olvasók figyelméért és a díjakért versengenek a könyvek

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett A páciens!

A páciens című sorozathoz kapcsolódva most öt olyan könyvet mutatunk, amelyekben a pszichológus szemszögén keresztül beleshetünk a terápia zárt ajtaja mögé, és amelyekből kiderül, hogy a szakember is ugyanolyan esendő, mint a páciens.  

...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.

...

Hidas Judit: Nőként gyakran szapuljuk az apákat, különösen, ha elváltak 

...

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom

...

Komplett iparágak dolgoznak azért, hogy az anyák rettenetesen érezzék magukat

...

Hollywood legendagyártó gépezete Lugosi Bélát sem kímélte

Hírek
...
Hírek

Meghalt Ragályi Elemér

...
Hírek

Idén nem adják át a Libri irodalmi díjakat

...
Alkotótárs

Harmadik alkalommal hirdetik meg a Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjprogramot

...
Hírek

Tarr Béla: Arra nem vetemednék, hogy Krasznahorkai jelenlétében írjak

...
Hírek

A 23 szerző már írja a 150 éves Budapest nagyregényét

...
Hírek

García Márquez megelőzte Cervantest a legtöbbet fordított spanyol nyelvű írók sorában

...
Zöld

Kilenc állatfaj segíthet a globális felmelegedés korlátozásában

...
Hírek

Csányi Vilmos és Doszpot Péter is elárulta, mi a kedvence a 20 éves Agavétól

...
Panodyssey

Szerényi Tamás: Special Offer [Panodyssey]

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Krasznahorkai László könyvét lapozgatják a britek az angol könyvesboltokban

Nemrég annak jártam utána, hogyan fogadták a britek Harry herceg memoárját Londonban, most pedig ismét nyakamba vettem a várost, hogy kiderítsem, mit gondolnak a magyar szerzőkről. Így hát könyvesboltról könyvesboltra jártam, hogy felkutassam, mely művek alapján ismerhetnek minket a britek.

...
Nagy

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

Milyen történelmi előzményei vannak a regénynek? Mi tükröződik abban, ahogyan Cooper az őslakosokat ábrázolja? Az eredeti szöveg melyik rétegével nem találkozhattak Magyarországon azok, akik Réz Ádám átdolgozását olvasták? És mit hagytak ki korábban több magyar fordításból?

...
Nagy

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

Tar Sándorról írt monográfiát Deczki Sarolta, akit az elesettek, a kiszolgáltatottak, a periféria írójaként is emlegetett szerző életéről és műveinek erőteljes hatásáról is kérdeztünk. 

...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Kritika

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban

Magyarul is olvasható az amerikai Valancourt kiadó nemzetközi antológiája, amiben Veres Attilától is jelent meg novella. A kötet történetei úgy mesélnek az emberi félelmek és szorongások egyetemességéről, hogy közben sokféle szerző, sokféle stílusában, sokféle horrortradícióhoz kapcsolódnak eredetien. Ez a hét könyve.