Miért falazhatott évekig a francia kulturális elit a pedofil írónak?

Miért falazhatott évekig a francia kulturális elit a pedofil írónak?

Amikor tavaly januárban megjelent Vanessa Springora Beleegyezés című könyve, azt a hazájában a francia irodalom #metoo-pillanataként értékelték. A jelenleg a könyvkiadásban dolgozó Springora ugyanis egy olyan traumát tárt olvasói és így a szélesebb közvélemény elé, amelyet a maga idejében a saját környezete is hallgatólagosan tudomásul vett és ezzel szentesített. Springora ugyanis 14 éves volt mindössze, amikor az akkor közel 50 éves író, Gabriel Matzneff szeretője lett. Önmagában már ez a tény is sokkoló, az pedig nem kevésbé, ahogyan a családja, a szűkebb közege és a hatóságok reagáltak erre. Az idei év egyik legnyomasztóbb könyve a Beleegyezés, amely több kérdést vet fel, mint amennyire érintettként Springora válaszolni tudna – és nem azért, mintha erre nem tenne számtalan kísérletet. Ez a hét könyve.

Ruff Orsolya | 2021. augusztus 09. |

Képzeljük el, hogy tizenhárom évesek vagyunk. Képzeljük el, hogy az apánk lelépett, és nem is nagyon érdeklődik utánunk, és ha mégis, abban sincs sok köszönet. Képzeljük el, hogy az anyánkkal kettesben élünk, akinek szintén megvan a maga kis buborékélete, munkával, nagy társasággal, alkalmilag egy-egy szeretővel. Képzeljük el, hogy ebbe az érzelmi vákuumba egyszer csak belép egy felnőtt, aki azt érezteti velünk, hogy igenis szerethetőek és értékesek vagyunk, és tőle aztán mindent megkaphatunk, amit addig úgy hiányoltunk a mindennapokból. Nagyon leegyszerűsítve ez történt a 14 éves Vanessa Springorával, a Beleegyezés című regény V.-jével, amikor egy társasági vacsorán megismerkedett az akkor 49 éves Gabriel Matzneff-fel (a könyvben csak G.), a híres íróval, aki szellemességével, fellépésével rögtön elbűvölte a lányt („Soha, egyetlen férfi sem nézett még rám így.”).

Vanessa Springora
Beleegyezés
Ford.: Tótfalusi Ágnes, Helikon, 2021, 184 oldal
-

A férfi hamarosan levélben kért találkát a lánytól, és nem is vesztegette az idejét, rögtön a lakására vitte. Egy nem is annyira titkos viszony vette ezzel kezdetét, a lány pedig fülig szerelmesnek gondolta magát, egy olyan kapcsolat részesének, amelyet a külvilág nem érthet meg. Bár az anyja először felháborodott („Nem tudtad, hogy pedofil?”), végül tudomásul vette, hogy kamaszkorú lánya egy nála harmincöt évvel idősebb férfival találkozgat; a cinkosa lett, sőt, egyenesen azt tanácsolta neki, hogy a nagyszülőknek ne meséljenek a dologról, mert ők „nem tudnák megérteni”. De nemcsak az anya nyugtázta V. és G. viszonyát, hanem az asszony barátai is, akikkel megbeszélte a dolgot és tanácsot kért tőlük. Mindhiába: „Úgy tűnik, senkit sem nyugtalanított különösebben a kapcsolatunk”.

A regénybeli G. klasszikus szexuális és érzelmi predátor,

aki a sebezhető, magányos, zilált családi hátterű kiskorúakra vadászott. A lányt levelekkel bombázta, rendszeresen megvárta az iskola közelében, és a lakásában – később egy hotelszobában – találkozgatott vele. De nem V. volt az egyetlen kamasz szeretője, habár váltig állította, hogy kettejük viszonya „egyedülálló” és „fenséges”. Önmagában már ez a tény is egészen felkavaró, ezen túlmenően viszont felfoghatatlan az őket körülvevő szűkebb és tágabb közeg reakciója is. G.-t például többször beidézték a rendőrségre, miután valaki névtelen levelekben feljelentette, de a hatóságok legfeljebb ímmel-ámmal, vagy sehogy sem nyomoztak. Később V.-ben még az is felmerült, hogy – akár a börtönt is kockáztatva – esetleg G. saját maga írta a leveleket, így erősítve kettejük között egy olyan véd- és dacszövetséget, amelyben csak ők vannak, és amelyből mindenki mást kizártak.

Maga az irodalmi-művészi közeg is végtelenül elnéző és megértő volt

(„Ráadásul G. híres író, ami nem megvetendő részlet”), pedig akkor már több olyan könyve is megjelent, amelyekben Fülöp-szigeteki pedofil útjairól írt gyomorforgató részletességgel:

„Ha G. tényleg az a perverz, akinek már olyan sokszor lefestették előttem, az abszolút mocsadék, aki egy Fülöp-szigeteki repülőjegy áráért orgiákat rendez magának tizenegy éves kisfiúk testének kihasználásával, és mindezt egy-egy, a fiúknak ajándékozott iskolatáskával kompenzálja, az belőlem szörnyeteget csinál?” Akkoriban kevesek tettek fel hasonlóan nyugtalanító kérdéseket. Közéjük tartozott Denise Bombardier kanadai író, aki a híres Apostrophes című televíziós műsorban – amelyben együtt szerepelt Gabriel Matzneff-fel – felháborítónak nevezte, hogy egy olyan perverz szerepelhet a tévében, aki – és itt idézet a regényből – „arról ismert, hogy hirdeti és gyakorolja a pedofíliát”. Mindez 1990-ben történt, az esetből pedig Bombardier jött ki rosszul – hogy mennyire rosszul, arról sok-sok évvel később ebben az interjúban beszélt (az irodalmi közeg lényegében leírta, bojkottálták, francia irodalmi díjra a későbbiekben nem jelölték). Springora is azt írja, hogy csak utólag értette meg, hogy „milyen nagy bátorságra volt szüksége a kanadai írónőnek, hogy egyes-egyedül szembeszálljon egy egész korszak engedékenységével”.

A regénybeli V. többszörös abúzus áldozata, hiszen szexuálisan és érzelmileg is kihasználták, ehhez pedig a passzivitásával – közvetetten – rengeteg felnőtt asszisztált. És ha ez még nem lenne elég, G. íróként is visszaélt a helyzetével, amikor a viszonyt beleírta egyik regényébe, V. alakja pedig később felbukkant a Gallimard-nál publikált naplókban is.

A férfi tehát minden létező fronton visszaélt a hatalmával,

egy nagybetűs manipulátor, és a lány teljesen tehetetlen: nincs, aki segítene neki, tanácsokkal látná el, és olyan sem, aki felvilágosítaná őt arról, hogy akár be is perelhetné a kiadót. Már felnőttként tűnődik el azon, hogy a könyvkiadásban dolgozók vajon miért adták ki olyan készségesen G. naplóit. Nem érti, mi volt az oka annak a nagyfokú toleranciának, amellyel a társadalom a kulturális elit egyes tagjait kezelte – mintha a művészet minden bűncselekmény alól felmentést adna. Bár ebben a közegben is akadtak olyanok, akik szót emeltek G. ellen (közéjük tartozott ritka kivételként a Denisként emlegetett kiadóigazgató), mások ugyanakkor azt mondták, vegye megtiszteltetésnek, hogy G. éppen belészeretett (ez a mondat konkrétan Emil Cioran filozófus szájából hangzott el). Springora ezzel a könyvvel tehát

egy olyan elit felett is ítéletet mond, amelynek tagjai évtizedekig abban a hitben éltek, hogy rájuk más (erkölcsi) szabályok érvényesek,

mint a hétköznapi emberekre.

Bár Vanessa Springora több helyütt is elmondta, könyvét elsősorban irodalmi műnek tekinti, a fentiekből is látszik, hogy nagyon nehéz nem egyfajta tanúságtételként, egy sok évig lappangó trauma feldolgozásaként tekinteni a műre. Springora a könyvében legtöbbször szikár mondatokban, távolságtartóan idézi fel a múltat, és indulata főként a kötet második felében, a „gonosz varázslat”szertefoszlásával bukkan a felszínre. Ugyanakkor már a regény fejezetcímei is árulkodóak: A gyermek, A zsákmány, A kisajátítás, Az elszakadás, A billog, Írni. Springorát egy életre traumatizálta Matzneff, de tudta azt is, hogy ha szabadulni akar az emlékétől, ha újra kontroll alatt akarja tudni a saját életét („birtokomba akarom venni életemnek ezt a szeletét”), akkor nem marad más hátra, minthogy

megírja a saját történetét.

Vanessa Springora így lesz a saját élete főszereplője megint, és kap hangot egy olyan közegben, amelynek szereplőiben sok-sok évig még csak fel sem merült, hogy egy közel 50 éves férfi és egy 14 éves lány viszonya semmiféle szempontból nincs rendben.

A művészet semmiféle abúzusra nem lehet mentség, hirdeti Springora, és a hangját a jelek szerint végre meghallották. Könyve ugyanis nem maradt következmények nélkül: Matzneff kulturális számkivetett lett, a párizsi ügyészség pedig vizsgálatot indított ellene. Az író a könyvkiadásban dolgozó barátainak köszönhetően már a megjelenés előtt tudomást szerzett Springora könyvéről, és jobbnak látta, ha villámgyorsan az olasz Riviérára teszi át a székhelyét. Matzneffnek várhatóan idén ősszel áll majd bíróság elé, a könyv hatása pedig valószínűleg jóval túlmutat majd a konkrét ügyön.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

De Sade márki eredeti kéziratát a francia állam vette meg

A francia állam több mint ötmillió dollárért szerezte meg De Sade márki Szodoma százhúsz napja című művének eredeti kéziratát.

...
Hírek

Egy francia háborús regény nyerte a 2021-es Nemzetközi Bookert

At Night All Blood is Black című regényével a francia David Diop és fordítója, Anna Moschovakis nyerte el az idei Nemzetközi Booker Díjat. Az elismeréssel járó pénzösszeg ennél a díjnál egyenlően oszlik meg a két alkotó között.

...
Nagy

Franciaországban egész ősszel az olvasók figyelméért és a díjakért versengenek a könyvek

SZÓRAKOZÁS
...
Kritika

A Szürke Ember szuperhősként menekül és száguld országokon át

Courtland Gentry bérgyilkos, a CIA szebb napokat látott árnyékügynökségének, a Sierra alakulatnak egyik utolsó tagja, akit csak a „Szürke Ember”-ként ismernek és emlegetnek. 

...
Szórakozás

Karafiáth Orsolya: Simán belefér, hogy dalszövegíróként az árnyékban maradok

Karafiáth Orsolya szeret helyzetbe hozni másokat. Életművét át- meg átszövik a médium-, illetve műnemváltások, és izgalmas projektek keretében alakulnak dallá a sorai. Az íróként, költőként, fordítóként és publicistaként is aktív szerzőt ezúttal a megzenésített szövegeiről kérdeztük.

...
Szórakozás

Nyugaton a helyzet változatlan - Remarque háborúellenessége nem is lehetne aktuálisabb

A megjelenését követően közel száz év kellett, hogy a németek feldolgozzák az egyik legnagyobb bestsellerüknek számító Erich Maria Remarque-regényt. A végeredmény egy látványos, naturális film lett, de nem emiatt fogunk rá emlékezni.

...

Az Abigél a háború, a veszteség és a konspiráció regénye is [A Szabó Magda-titok 1.]

...

Tíz példamutató nő, tíz kiváló szakmai életút - Ezeket tanultam a Túl a plafonon beszélgetéseiből

...

Harry Potter vs. Jókai: a kötelezőkről szóló vitát nem lehet ennyire leegyszerűsíteni

...

Miért nem kapnak díjakat a női írók?

Hírek
...
Zöld

David Attenborough és Vilmos herceg megalapította a “Zöld Nobelt”, ezek a projektek kapták idén

...
Nagy

80 éves lett Peter Handke, akinek botrányt kavart a Nobel-díja

...
Hírek

Megnyílt a 2023-as Zsoldos Péter-díj jelölési időszaka

...
Könyves Advent

A Szöszi Marilyn Monroe legintimebb portréja

...
Szórakozás

Regényzene készült az Utas és holdvilághoz

...
Zöld

Öt nap, több ezer halott - 70 éve lepte el Londont a gyilkos szmog

...
Hírek

Márciusban magyarul is megjelenik a Malfoyt játszó Tom Felton memoárja

...
Szórakozás

Neil Gaiman beszélő mongúz lesz a Fodor Nándorról szóló filmben

...
Gyerekirodalom

A barátság lényegéről mesél a kisnyúl és a sün párosa

...
Hírek

Polgár Juditot beiktatták a sakk Hírességek Csarnokába

...
Promóció

Egy nélkülözhetetlen kiegészítő, ha sokat időzöl a gép előtt – Kékfény szűrő szemüveg

...
Promóció

A kulturális feltöltődéshez minőségi élelmiszerek járnak

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.