Rengeteg szó esik mostanában az AI veszélyeiről és hatásairól: többször utánajártunk már a témának, legutóbb például a Futurotheca fesztiválon, de beszélgettünk podcastben Dr. Bőgel Györggyel is, aki szintén könyvet írt a mesterséges intelligenciáról. Hogyan formálják a chatbotok az emberi kapcsolatainkat, és miért kellene vigyáznunk velük? Ezekre a kérdésekre keres választ Tari Annamária pszichoterapeuta legújabb kötete – ott voltunk a bemutatón.
A valódi tudás nem múlik el egy áramszünettel
Szinte teljesen megtelt a CEU előadóterme hétfő este: a huszonévesektől a nyugdíjas korú érdeklődőkig sokan kíváncsiak voltak arra, hogyan befolyásolja a mindennapjainkat a lassan 3 éves ChatGPT, és mit tehetünk, hogy megfékezzük a káros hozadékait. Tari Annamária szerint mi még képesek vagyunk tudatosan csökkenteni a technológiának való kitettségünket, de a fiatalabb generációnak már egyre nehezebb örömélményeket találni a digitális világon kívül.
A lélektani és érzelmi hatások tehát tagadhatatlanul súlyosak.
Vigyázni kell továbbá a „kihelyezett tudással”, mert ugyan ma már bármilyen kérdésünkre választ kaphatunk pillanatok alatt, a biztonságérzethez és az igazi egyensúlyhoz elengedhetetlen, hogy kapcsolódjunk a realitáshoz. „Ami elmúlik egy áramszünettel, az nem tudás” – figyelmeztetett a pszichológus.
A chatbot nem ember!
A mesterséges intelligenciának köszönhetően egyre több információt tudunk meg akár a saját testünkről vagy egyéb működéseinkről is, de ez nem párosul azzal, hogy jó viszonyt ápolunk önmagunkkal. Mit rontunk el, mire nem figyelünk oda?
Mennyit gondolkodunk magunkon, ha egyszer a ChatGPT rögtön válaszol nekünk bármire?” – kérdezett vissza Tari.
Az AI ugyanis azonnali érzelmi visszajelzést nyújt nekünk, melynek következtében leszokunk a várakozásról.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a chatbotokat emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel. „Ha egy algoritmussal társalogsz, de embernek fogod fel, az nagyon félrevezető lehet” – tette hozzá a szerző.
Nárcisztikus világot élünk
„Olyan vagy, mint John McClane a Die Hard negyedik részében” – hasonlította viccesen Horváth Gergely a szerzőt a technológiával harcoló New York-i rendőrhöz. Ezúttal azonban a veszély nagyon is valóságos: a szociális izoláció fokozatosan növekszik, és kikophatnak az igazi emberi kapcsolatok. Az AI már arra is könnyedén lehetőséget nyújt, hogy megalkossuk magunknak az álompartnert, és aztán hosszasan társalogjunk vele.
Könnyedén ki tudjuk elégíteni a chatbotok segítségével a nárcisztikus vágyainkat, de a nárcisztikus ember sohasem boldog” – szögezte le Tari.
Azt azonban kár tagadni, hogy elképesztően egocentrikus világban élünk, és ahogy a moderátor fogalmazott, „a mesterséges intelligencica még dorombol is nekünk”.
Ha belegondolunk, miért használja egyre több fiatal a ChatGPT-t, hamar eljutunk odáig, hogy majdhogynem egy ideális anyafigura szerepét veszi fel az algoritmus: sosem ítélkezik, mindig validál, jelen van, és úgy fogad el, ahogy vagy. Ez pedig nem csak azért veszélyes, mert értelemszerűen nem igaz, hanem mert általa az ember egyre kevésbé hajlandó olyan személyes viszonyokkal bajlódni, amelyekbe energiát kell fektetni.
„Ha a ChatGPT-vel beszélgetek, nem fog nőni az empátiám”
Tari Annamária szerint a tizenéveseknek már a mimikáján és a gesztusain is látszik a változás – vagy éppen azon, hogy szembetűnően nem tudnak megküzdeni bizonyos élethelyzetekkel. Nincsenek vele tisztában például, hogyan kell udvariasan lekerekíteni egy beszélgetést, hiszen az applikációkból akkor lépnek ki, amikor akarnak, és nincsenek rákényszerítve az élő reakciókra.
Pofonegyszerű szituációkat szorongatónak élnek meg, mert nem fejlődött ki az empátiájuk” – foglalta össze a terapeuta.
„Ha a szülők 21. századi gyereket akarnak nevelni, akkor ne várjanak el tőle 20. századi értékeket” – folytatta, és hozzátette, hogy ha talpraesett, határozott utódokat szeretnénk, akkor igenis muszáj helyzetbe hoznunk őket – például beküldeni a zöldségeshez almát venni, mert ez ma már nem evidens.
A kamaszok napjainkban számos olyan megéléssel találkoznak, amelyek 15-20 éve még „felnőtt érzelemnek” számítottak. Rengeteg fiatal beszél depresszióról, egyre több az öngyilkosság. Ez összefügghet a digitális hedonizmussal: az online térben ugyanis sok intenzív, pozitív tapasztalatot be lehet gyűjteni, amik aztán a reális világban nincsenek jelen.
Vigyázzunk a jövő társadalmára!
Az elmúlt egy-két év kutatásaiból határozottan látszik, hogyan szorítja ki a létfontosságú kritikus gondolkodást az AI. Ha mindenről a chatbotot kérdezzük, egyre növekszik a döntési bizonytalanságunk, és csökken a saját szaktudásunkba fektetett hitünk.
Tari szerint a ChatGPT infantilis státuszba helyet minket, hiszen tőle mindig meg lehet kérdezni, hogy „de miért?”.
Bár kissé borúlátó irányt vett a beszélgetés, az est végéhez közeledve azért leszögezték a résztvevők, hogy a pszichológia szerepét egyelőre még biztosan nem vette át a mesterséges intelligencia. De ha volna rá lehetősége, Tari Annamária biztosan azt üzenné a gyártóknak, hogy a jövő társadalma érdekében 25 éves kor alatt senkinek ne tegyék hozzáférhetővé ezeket az eszközöket.
Fotó: Pájer Kamilla