A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel

A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel

Egy kiskamasz gyermekekből álló csoport dúlja fel egy trópusi város nyugalmát. A vadnak tűnő, különös és érthetetlen nyelven kommunikáló gyerekek egyre erőszakosabbá válnak, míg végül egy bevásárlóközpont megtámadásakor végleg elszabadulnak az indulatok. Mit tudunk a gyerekekről, a gyerekkorról? Hogyan és miért válhatnak gyilkossá gyerekek, akikhez alapvetően az ártatlanság, a tisztaság képzeteit kapcsoljuk? Ki a felelős akkor, ha ezek a szörnyűségek megtörténnek? A hét könyve a spanyol Andrés Barba Fényes Köztársaság című kisregénye, melyet gyakran hasonlítanak A Legyek Urához, s melynek bizarr és meghökkentő alaptörténete a fenti kérdések mindegyikét felveti. 

Kolozsi Orsolya | 2022. május 16. |
Andrés Barba
Fényes köztársaság
Ford. Kutasy Mercédesz, Jelenkor, 2022, 218 oldal
-

„Mindössze két dolog nem nevetséges sosem: a vademberek és a gyerekek.” Ezt a Paul Gauguintől vett mondatot választja mottóul az író, és már ennek olvasásakor egyértelmű, hogy a gyerekkornak nem a szokásos megközelítésével találkozunk majd. A gyermekek világa gyakori és hálás témája az irodalomnak, a gyermek megjelenítése pedig általában pozitív asszociációkkal társul: a gyermek egyszerre az öröm, az ártatlanság, a remény, az utánunk maradó nyom szimbóluma. De a gyermekkorhoz, és főleg a kamaszodáshoz negatív és sötét képzetek is társulhatnak, még ha legtöbbször nem is annyira nyomasztóak, mint ebben a szövegben. Maga a történet nem túl bonyolult, egy fiktív latin-amerikai város, San Cristóbal az események helyszíne, ahol egy nap (a szerző történetét a kilencvenes évekbe helyezi) furcsa gyermekek jelennek meg, akik a helyi őslakosokhoz hasonlóan utcagyerekként, koldulásból élnek. Kezdetben a lakosság nem is foglalkozik velük, noha különös, hogy nem tudni, honnan kerülnek elő, hol élnek, és milyen nyelven beszélnek. A gyerekekben közös, hogy mindannyian 9-13 év közöttiek, és kis csoportokba gyülekezve egyre agresszívabbá válnak, idővel a város lakóira is veszélyt jelentenek. 

A narrátor egy névtelen tisztviselő, aki az események időpontjában szociális munkás a kétszázezer lakosú városban. A férfi visszaemlékezése maga az elbeszélés, melyben mozaikról mozaikra akarja összerakni és ezzel együtt megérteni a két évtizeddel korábban történt rejtélyes eseménysort. Az elszánt megértési kísérlet a krimi műfajához közelíti a szöveget, annak ellenére, hogy a végkimenetel az első mondattól fogva ismert: 

„Amikor arról a harminckét gyerekről kérdeznek, aki San Cristóbalban vesztette életét, a válaszom mindig beszélgetőtársam korától függ.”

Az olvasó kíváncsisága mégsem hagy alább, mert meg szeretné érteni az események belső logikáját, a miértekre keresi a választ – az elbeszélővel együtt eredménytelenül. Ennek egyik oka, hogy a narrátor maga is bizonytalan, ahogy azt a legelejétől hangsúlyozza is: „…elmesélem a saját változatomat a történtekről, mert ez az egyetlen, amit tudok…” És bár lépésről lépésre, az időrendet megtartva, az esettel kapcsolatos dokumentumokat (interjúkat, újságcikkeket, városi gyerekek naplóit, visszaemlékezéseit) is felhasználva halad, a várt katarzis elmarad, nem sikerül megértenie, kik voltak ezek a gyerekek, hogyan éltek, és miért tették, amit tettek. 

A város érthetetlen botrányát nem lehet a racionalitás mozgósításával megmagyarázni és megérteni, talán ezt is hangsúlyozza a mágikus realista elemek jelenléte a szövegben. Az elbeszélő városba érkezésekor feltűnő kutya (aki a Moira nevet kapja, utalva ezzel a végzetre és a sorsszerűségre) mint rossz előjel, a vér megjelenése, a várost övező hatalmas dzsungel („zöld, áthatolhatatlan szörnyeteg”) és monumentális folyó élőlényként való feltüntetése mind ehhez a hagyományhoz kötik a szöveget, még ha ezek az elemek nem is válnak olyan észrevehetetlenül szerves részévé a szövegnek, mint például García Márquez regényeiben. Az esőerdő úgy fogja körül a fülledt várost, mint ahogyan a gyerekek is szépen lassan uralmuk alá vonják azt. A gyerekek mintha a hatalmas víztömegű folyóból „sarjadnának”, és mintha a madarak nyelvét beszélnék. Az ember és a természet sokszor egybeolvad, felcserélhetővé válik, egyes leírásokban csodás, nem evilági, nem is emberi, hanem már-már fiktív lényekként látjuk a gyerekeket, máskor azonban egészen hétköznapi kölykök, akik maszatosan játszanak a város utcáin. 

A különös jelenség, az egyre harciasabbá váló „harminckettek” nemcsak a gyermeki ártatlanság mítoszát számolják fel,

hanem megoldhatatlan feladat elé állítják a városlakókat és a hatóságokat is, hiszen a bűntettek elkövetői mégiscsak kiskorúak, akikért felelősséggel kizárólag a felnőttek tartoznak. Hogyan lehet akkor hajtóvadászatot indítani ellenük vagy esetleg megbüntetni őket? Mindezek a dilemmák, csakúgy, ahogy a történések is, kizárólag a felnőtt perspektívájából jelennek meg, semmit nem tudunk meg a harminckét tagú gyermekcsoport értelmezéséből, arról, hogy ők hogyan látják a világot, az általuk megzavart várost és a benne élő felnőtteket. Az a kevés, ami kiderül a gyerekekről (például, hogy egy idő után a tágas csatornarendszerben éltek és fényes üvegdarabokkal dekorálták ki a tereket), az is csak ahhoz elég, hogy az értetlenséget és a tanácstalanságot fokozza. Talán épp ezért, a kizárólagos felnőtt nézőpont jelenléte miatt mondja azt a regényről a kolumbiai író, Juan Gabriel Vásquez, hogy olyan, mintha „A Legyek Urát látnánk a másik oldalról.”

A gyerekek tetteinek megértését, az eset felgöngyölítését ugyan nem segíti, de a szöveget egy bölcseleti réteggel erősíti a sok közbevetett elmélkedés, mellyel a narrátor az eset számbavétele során szembesül, s melyeket a rekonstrukció mozaikdarabjai közé ékel. Ezek nem minden esetben tartoznak a gyerekek ügyéhez, hiszen van, hogy saját házasságán, a szerelem természetén mereng, vagy éppen a zenéről, a halálról gondolkodik. Ezek a beékelések megakasztják, de egyszerre hitelesebbé is teszik a szöveget, hiszen valódi kiterjedést adnak az elbeszélőnek, aki nemcsak egy megfigyelő, egy arc nélküli hang, hanem nagyon is komplikált, különös gondolatokkal megáldott figura. Ezek a kitérők nem mindig illeszkednek tökéletesen a szövegtestbe, mégis jóleső elkalandozást jelentenek az alapvetően nyomasztó témájú történetben. A filozofikus, sokszor pszichologizáló bekezdések rendszerint rövidek, velősek, és sokszor aforizmaszerűek:

„…nem az a legnagyobb büntetés, hogy bizonyítanunk kell, kik vagyunk, hanem hogy újra meg újra be kell bizonyítanunk.”

A kortárs spanyol irodalom sokszínűségének ékes bizonyítéka a Fényes Köztársaság, mely hazájában a rangos Premio Herralde-díjat is elnyerte és képtelen, ugyanakkor rendkívül izgalmas történetével várhatóan a magyar olvasókat is meghódítja majd. Olyan különleges és eredeti szempontból vizsgálja a gyerekkort (és főként a felnőttek gyermekkorhoz és gyermekekhez való viszonyát), hogy nyilvánvalóvá teszi a sokszor elfeledett alapigazságot, mely szerint a gyerekkor nem mennyiségileg, hanem minőségileg más, mint a felnőttkor. A gyermek nem kicsi, még „kifejletlen” felnőtt, hanem egészen más értékrendszerű és más minőségű entitás, kinek az élete a felnőttétől eltérő logika alapján épül fel, épp ezért nehéz megérteni még akkor is, ha valaha minden felnőtt volt gyerek. „A gyerekkor hatalmasabb a fikciónál” – olyan territórium, ahonnan a felnőtt már örökre kiűzetett, belső szabályait, törvényszerűségeit legfeljebb saját nézőpontjából értelmezheti, a gyermekekéből soha.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Ilyen volt A Legyek Ura a valóságban

1965-ben egy csapat kisiskolás magára maradt egy lakatlan szigeten, a külvilágtól elvágva. De valami egészen más történt velük, mint amiről William Golding regényében olvashattunk.

...
Hírek

Patrick Ness írja vászonra A Legyek Urát

Patrick Ness író egyre több filmes projektben dolgozik, a legújabb hírek szerint pedig ő írja A Legyek Ura legújabb filmváltozatának forgatókönyvét.

...
Nagy

Márquez világában az a legjobb, hogy el lehet veszni benne

95 éve született a kolumbiai Gabriel García Márquez Nobel-díjas író, újságíró, politikai aktivista. Mindenkinek mást kínálnak könyvei, az évforduló pedig jó alkalmat adott arra, hogy felelevenítsük saját irodalmi Márquez-élményeinket.

Hírek
...
Gyerekirodalom

Kiss Judit Ágnes meséjében egy mentett kutya és egy kóbor cica emelkedik felül az ellentéteken

...
Zöld

Alig mozognak a magyarok, pedig tovább szeretnének élni

...
Hírek

Benedek Elek születésnapjára Király kis Miklós is emlékérmére kerül

...
Beleolvasó

Az Arizona mulató bemutatására még Örkény sem találta a szavakat

...
Hírek

Ezeréves keresztény kéziratot kapott vissza Görögország Amerikától

...
Hírek

Hét csapás sújtja jelenleg a könyvszakmát

...
Hírek

Négynapos munkahetet vezet be a Libri-Bookline

...
Hírek

A könyvtárak adnak menedéket Angliában a megélhetési válsággal küszködőknek

...
Hírek

Sally Rooney idén is felkerült a TIME legbefolyásosabb embereit összegyűjtő listájára

...
Hírek

Judith Schalansky új könyvét csak száz év múlva lehet elolvasni

...
Beleolvasó

Pető Andrea az utókorral ellentétben nem a férjek fontosságában méri a nők életét - Rajk Júliáét sem

...
Hírek

Hogyan látja egy brit történész a Habsburgokat?

Olvass!
...
Beleolvasó

Az Arizona mulató bemutatására még Örkény sem találta a szavakat

Óbudától a Várig, az Andrássy úttól a Palotanegyedig 45 különböző helyszínt és a hozzájuk tartozó igaz meséket mutatja be legújabb könyve oldalain Kordos Szabolcs. Olvasd el az Arizona mulató történetét!

...
Beleolvasó

Pető Andrea az utókorral ellentétben nem a férjek fontosságában méri a nők életét - Rajk Júliáét sem

A Delonghival közös Túl a plafonon podcastunk utolsó vendége Pető Andrea történész, egyetemi tanár, az MTA doktora, a 20. századi társadalomtörténet nemzetközileg ismert kutatója. Olvass bele Árnyékban című könyvébe!

...
Beleolvasó

A magányos élet váratlan örömeiről, kikerülhetetlen buktatóiról és hétköznapi csodáiról szól a Tó

Az utóbbi évek egyik legerősebb brit debütálásában Claire-Louise Bennett húsz összefüggő történetben keres nyelvet a magánytapasztalatnak.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Malcolm Gladwell: Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul

A csapatunk pont annyira erős, mint a leggyengébb csapattagunk, hangsúlyozta a népszerű ismeretterjesztő író, Malcolm Gladwell, a Brain Bar sztárvendége. De mi köze van a sikernek a focihoz és a kosárlabdához? És mindennek az online oktatáshoz? Gladwell a változó világról és a Z generációról beszélt - meghallgattuk.

...
Nagy

Szvetlana Alekszijevics: Az emberek akkor tudnak igazán élesen fogalmazni, amikor érzik az elmúlás közeledtét

Tóth Krisztina nyitotta meg a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, amelynek díszvendége idén Szvetlana Alekszijevics. A Nobel-díjas belarusz író a pódiumbeszélgetésen a nők történeteiről, az emlékezés természetéről és a hátrahagyott kéziratairól mesélt, de azt is elárulta,  miért nem tud jelenleg kellő harciassággal írni.

...
Nagy

Mircea Cărtărescu: A diktatúra mindig rossz ötlet

Az évek óta Nobel-díj esélyesként emlegetett román íróval, Mircea Cartarescuval beszélgettünk szabadságról és diktátorokról, a naplójáról és az álmairól, fantasztikusról és valóságosról az irodalomban és az emberi léttapasztalatban. Interjú.

SZÓRAKOZÁS
...
Podcast

Númenor az emberi civilizáció csúcsa Tolkiennél, és ezt a sorozat jól elkapja (A hatalom gyűrűi - kibeszélő 3.)

Megnéztük A hatalom gyűrűi harmadik és negyedik részét, és ismét összeültünk Barna Bálint és Füzessy Tamás Tolkien-szakértőkkel, hogy megvitassunk, mit láttunk. Podcast.

...
Szórakozás

Bereményi Géza kalapja alatt elfér a 20. század

A Bereményi kalapja nemcsak egy alkotó ember, hanem egy korszak és egy kreatív életpálya krónikája is, amelyben a személyesből kiindulva merülünk el a kollektívban. A Papp Gábor Zsigmond által rendezett filmből kiderül, hogy számít-e egyáltalán a név, mire jó „a valósághűség látszata”, hogyan lehet csajozni egy sanzonnal, miközben végigkövetjük azt is, hogyan születik meg a szemünk láttára egy dal a konyhaasztal mellett.

...
Szórakozás

Egy botrány természetrajza: jól összerakott történet, mélységek nélkül

Ritkán fordul elő, hogy a befogadó azt érezi: egy történet megfilmesített változata jobban ül, mint a könyv, amiből készült. Az Egy botrány természetrajza (Anathomy of a Scandal) című Netflix-sorozattal alighanem ez a helyzet.

...

BORDA RÉKA: Minden második ismerősöm abúzus túlélője

...

Númenor az emberi civilizáció csúcsa Tolkiennél, és ezt a sorozat jól elkapja (A hatalom gyűrűi - kibeszélő 3.)

...

Galgóczi Erzsébet nyíltan leszbikusként lett a Kádár-korszak népszerű szerzője [N/ők is írtak]

...

Sandman: jót tett a sorozatnak, hogy Gaiman sokszor nem kötött kompromisszumot