Október 19-én életének 88. évében meghalt Ágh István József Attila- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító. Nagy terjedelmű és változatos életművét a verseskötetek határozzák meg, amiből több mint 20 darab született élete során, de mesekönyveket, szociográfiákat, ismeretterjesztő köteteket, esszéket, memoárt és regényt is írt.
Ágh István 1938-ban született Felsőiszkázon Nagy István néven. Első, 1958-as publikációját követően Ágh néven jelentette meg írásait. Két nővére és egy bátyja volt, utóbbi Nagy László költő volt. Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-könyvtár szakán végezte, ahol 1961-ben sikeresen diplomát szerzett.
Egy sokrétű és tartalmas életmű
Első verseskötete 1965-ben jelent meg Szabad-e énekelni címen. 1968 és 1970 között a Munka folyóirat kulturális rovatát vezette, 1975-ben az Új írás versrovat-vezetője lett, 1985 és 1990 között pedig a Magyar Nemzet munkatársaként dolgozott, 1997-től a Hitel folyóirat munkálataiban vett részt. Élete során számos műfajban alkotott, családjának történetét a Kidöntött fáink suttogása című kötetben írta meg, legutóbbi könyve 2023-ban jelent meg Rekviem címen a Nap kiadó gondozásában.
Az írás mellett fordítóként is maradandót alkotott, többek között bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből fordított, alkotásai több antológiában megtalálhatóak, de Mile Nedelkoszki verseinek és Miodrag Pavlović Fényes és sötét ünnepek című kötet fordításában is részt vett.
Az élete során több díjjal is jutalmazták a munkásságát, a Kossuth- és a József Attila díj mellett Ady-jutalomdíjban, Artisjus irodalmi díjban, Magyar Művészetért Alapítvány díjában, Déry Tíbor- és Arany János díjban és a Nemzet Művésze díjban is részesült. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja és a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt.
(MTI)
Fotó: Wikipédia
