Otto Frank először képtelen volt elolvasni a lánya naplóját, derült ki abból a beszélgetésből, amit még 1976-ban adtak le a BBC Blue Peter című gyerekműsorában. Azt mondta, végül a naplókon keresztül ismerte meg igazán Anne Frankot.
Kedves Kitty!
A kötetet, amiben Anne a naplót vezette, az apjától kapta ajándékba 1942-ben. Első bejegyzésében – amit Otto fel is olvasott a műsorban – pedig abbéli reményét fejezte ki, hogy így olyan őszinte tud lenni, mint mással még nem. Bejegyzései egy Kitty nevű képzelt barátnőjének szóltak.
Otto a családjával azután menekült Frankfurtból Amszterdamba, hogy 1933-ban a náci párt győzött a német szövetségi választásokon, és Adolf Hitlert kinevezték birodalmi kancellárnak. A holland főváros nyújtotta biztonság viszont tiszavirág életűnek bizonyult.
1940-ben Hitler megszállta a országot, és ott is egyre több zsidóellenes intézkedést hoztak. Másokhoz hasonlóan, 1938-tól kezdve Otto is megpróbált a családjával emigrálni az Egyesült Államokba, de
a menekültügyi politika hiánya és a vízum megszerzésének hosszadalmas procedúrája miatt nem sikerült lezárni az ügyintézést,
mielőtt a nácik 1941 júliusában bezárták az amerikai konzuli hivatalokat a német megszállás alatt álló területeken.
Egy hónappal azután, hogy Anne megkapta a naplót, nővérét, Margot-t hivatalosan felszólították, hogy jelentkezzen egy német munkatáborban. Otto azonnal elrejtette családját: a saját üzlete fölött felfedezett helyiségben (a naplóban hátsó traktusként szerepel), ahol egy másik család és egy barátjuk is csatlakozott hozzájuk.
A kis Hannah Amszterdamban köt barátságot Anne Frankkal. Aztán 1942 júniusában, az egyre erősödő antiszemitizmus idején szétválasztják őket. Hannah Pick-Goslar szeretetteljes portréja a barátságról, a reményről és a bátorságról is szól. Olvass bele!
„Nincs erőm elolvasni őket”
A következő két évet itt töltötték, nappal csöndben kellett maradniuk és a vécét is csak éjjel használhatták, hogy észre ne vegyék őket, az élelmiszert becsempészték nekik.
A bujkálás során Anne folyamatosan írt a szorongásairól, az unalomról, a napi rutinról, a terveiről. Utolsó bejegyzése 1944. augusztus 1-jén született – 4-én a Gestapo lerohanta a rejtekhelyet, a bujkálókat pedig letartóztatták.
Az máig nem világos, hogy ki adta fel őket. 2022-ben Rosemary Sullivan Nyomozás Anne Frank ügyében - Az árulás igaz története című könyvében azt állította, hogy a búvóhelyet egy zsidó jegyző árulhatta el a megszállóknak. A kötet ezen állítása hatalmas vitákat váltott ki, az Európai Zsidó Kongresszus pedig a könyv visszavonását követelte.
Hollandiai kiadója visszavonta az Anne Frank feltételezett elárulójáról szóló könyvet, miután egy szakértői csoport jelentése szerint hiteltelennek bizonyultak az abban szereplő állítások - közölte a DutchNews.nl című angol nyelvű holland hírportál.
Frankékat Auschwitz-Birkenau haláltáborba vitték, ott Ottót elválasztották lányaitól és feleségétől, akiket soha többé nem látott viszont. Később kiderült, hogy Annét a nővérével együtt a bergen-belseni koncentrációs táborba szállították. Ott halt meg tífuszban 1945-ben, hetekkel azelőtt, hogy a tábort felszabadították.
A rejtőzködők közül egyedül az apa élte túl a holokausztot, a háború után visszatért Amszterdamba. Anne naplóját és leveleit a család barátai mentették ki a rejtekhelyről, majd visszatérte után Ottónak adták őket. A gyászoló Otto viszont szinte rájuk sem bírt nézni. „Nincs erőm elolvasni őket” – írta Svájcban élő anyjának 1945 augusztusában.
Anne a naplóban él tovább
Amikor viszont végül képes volt kinyitni a naplót, az abban olvasottak hatalmas felfedezést jelentettek neki, és saját bevallása szerint
végül is így ismerte meg sokkal jobban az ő okos és érzékeny tizenéves lányát.
A vitáit az anyjával, a problémáit a nővérével, a szorongását a változó teste miatt. Hogy mennyire idegesítette a kis térben összezárt többi ember, ugyanakkor milyen magányosnak érezte magát, és folyamatosan rettegett, hogy felfedezik őket.
Otto megismerhette a lánya örömeit is, például bimbózó románcát a szintén velük bujkáló Peter van Daannel, valamint tehetségét az íráshoz.
„Miután elolvastam a naplót, lemásoltam, és adtam egy példányt a barátaimnak, akik mindannyiunkat ismertek – mondta 1976-ban a BBC-nek. –
Egyikük egy kiadónál dolgozott, és azt mondta nekem: »nincs jogod magántulajdonként megtartani a naplót, ez egy emberi dokumentum, ki kellene adnod«. Így hát megtettem.”
Az 1947-ben publikált szövegben Otto kijavította Anne helyesírási hibáit és némiképp szerkesztette is a szöveget: kivette azokat a részeket, ahol Anne a szülei házasságát kritizálja, és azokat is, melyek a lány szexualitásáról szólnak.
A könyv instant siker lett, több mint 70 nyelvre lefordították, készült belőle színpadi dráma, film, rajzfilm, képregény is.
A műsorban persze felmerült annak a dilemmája is, hogy Otto mégis csak a lánya privát gondolatait osztotta meg a nyilvánossággal. Otto viszont Anne egyik bejegyzésére hivatkozott:
„Nem bántam meg, mert Anna azt írta, hogy »a halálom után is tovább akarok élni«. Bizonyos értelemben a naplóján keresztül sokak szívében tovább él.”
(BBC)
Nyitókép: Anne Frank House
