Anne Frank naplója a huszadik század egyik legfontosabb kordokumentuma, amelybe a fiatal lány a háborús mindennapok mellett rendszeresen beszámolt személyes érzéseiről, tapasztalatairól, csalódásairól, reményeiről. A mindössze tizenöt éves Anne Frank 1945-ben halt meg Bergen-Belsenben, és bár a naplója sokat elárul a Frank család életéről, értelemszerűen arra vonatkozóan eddig a kutatók is csak találgattak, hogy ki fedhette fel a hátsó traktusban bujkálók rejtekhelyét. A kanadai Rosemary Sullivan új könyvében arra vállalkozott, hogy megválaszolja a sokakat foglalkoztató kérdést.
"A Nyomozás Anne Frank ügyében című könyv egy évekig tartó nyomozás hiteles és lebilincselően izgalmas története. A közel 200 emberből álló kutatócsoport eltökélt célja az volt, hogy kiderítse, ki volt az a személy, aki végül Anne Frankot és a vele együtt 25 hónapig sikeresen bujkáló másik hét embert elárulta" - meséli a kötetről Korentsy Márta, a kötetet gondozó Partvonal Kiadó főszerkesztője.
Hozzátette: Rosemary Sullivan a hétköznapi olvasó számára is érdekes módon mutatja be a sok szálon futó kutatás részleteit és módszereit, miközben elénk varázsolja a negyvenes évek fullasztó történelmi eseményeit. A szerző érzékletesen eleveníti fel az 1944. augusztus 4-ét megelőző eseményeket és a drámai történet szereplőit, valamint az akkori Amszterdam fojtogató légkörét. A könyvből megismerhetjük az úgynevezett Kihűlt Ügy Csapatának vezetőit is, akiket mind-mind személyes indítékok vezettek ahhoz, hogy nekivágjanak e hatalmas feladatnak. A többek között nyomozókból, történészekből, levéltárosokból, újságírókból álló témaszakértők és önkéntesek
rendőrségi jelentéseket, fényképeket, hangfelvételeket, interjúkat, bírósági iratokat vettek elő
és olvastak át újra, hogy rátaláljanak a feltételezett áruló személyére. A kutatócsoport munkáját segítette Vince Pankoke, vezető ügynök, az FBI nyugalmazott különleges ügynöke. Személye a szakmai tapasztalatok mellett azért is volt fontos a csapat vezetőinek, mert mindenképpen szerettek volna egy olyan embert a kutatásban, aki nem holland, és személyesen nem érintett az ügyben. A levéltárakban és a világ több táján lévő intézményekben tárolt adatok mennyisége 66 GB méretű volt, ennek feldolgozása is hatalmas kihívást jelentett a csapatnak. Felhívásukra a vártnál nagyobb mennyiségű levél érkezett a világ minden tájáról, és a személyes történetek is segítettek abban, hogy a nyomozók összerakják a részleteket – pont úgy, mint egy kirakós apró darabjait.
Anne Frank történetét hátrahagyott naplója révén ismerhetjük, mivel édesapja személyes ügyének tekintette Anne naplójának publikálását. Otto Frank volt az egyetlen, aki a családjából túlélte a holokausztot, ám ebből a könyvből az is kiderül, hogy
nagy valószínűséggel a férfi tudott az áruló pontos személyéről,
de titkát nem akarta nyilvánosságra hozni.
A világsajtó a könyvre hivatkozva a héten már arról cikkezett, hogy Anne Frank búvóhelyét egy zsidó közjegyző, az 1950-ben elhunyt Arnold van den Bergh fedte fel a náciknak - utóbb viszont több történész is kétségeit hangoztatta a teóriával kapcsolatban. Korentsy Márta szerint bár a nagy sajtóvisszhangnak köszönhetően a feltételezett áruló neve már bejárta a világsajtót, ez senkit ne tántorítson el attól, hogy kézbe vegye Rosemary Sullivan könyvét: "A nyomozás kulisszatitkainak bemutatása mellett a drámai döntések, az okok és következmények feltárása teszi igazán aktuálissá ezt a kötetet. Komoly morális kérdéseket vet fel, és mindenképpen megerősíti a szándékot: nem szabad engednünk, hogy a történelem e sötét korszaka újra megismétlődjön".
