A Gyűrűk Ura szerzőjének kézírásos levelét fogják elárverezni egy aukción, a licit ötezer dollárról indul. De ez önmagában nem tenné érdekessé a dolgot, az már inkább, hogy az 1956. április 12-én kelt levélben Tolkien az inspirációiról és a neve helyes kiejtéséről is írt egy bizonyos Mr. Earle-nek. A Gyűrűk Ura 1954 és 1955 között jelent meg, így Mr. Earle elég korai rajongóként írt a szerzőnek.
Tolkien azt válaszolta neki, hogy ugyan A Gyűrűk Ura univerzuma tudatosan nem támaszkodik semmire, hanem teljes “kitaláció”, ahogy a tündenyelvek is, mégsem lehet igazán “kitalációról” beszélni, hiszen sokkal tartozik megannyi mítosznak és legendának. Itt említi az angol és a walesi történeteket, de hozzáteszi, hogy az írországi gael és a skót mítoszokat is nagyon szereti.
A nevéről elárulja, hogy német ‘toll-kühn’ szóból ered, és ugyan a jelenlegi, angolosított formájában már 200 éve jelen volt a szigetországban, továbbra is szokatlan maradt. Hosszabb i-vel ejtendő és az o-n van a hangsúly. A teljes levelet a Lithub oldalán találod, Tolkien szépséges kézírásában pedig itt gyönyörködhetsz.
És ha az érdekel, hogy a magyar kiadás előtt hogyan írtak a Kádár-korban Tolkienről, itt tudsz róla olvasni:
Éppen 40 éve, hogy a Magyar Nemzet 1981. július 21-én az új könyvek között felsorolta A Gyűrűk Urát - ekkor jelent meg először magyarul Tolkien klasszikusa. Viszont nem ez volt az első, hogy a lapok írtak Tolkienről, hol dicsérve, de gyakran értetlenkedve a nyugati hóborton, hogy odaát ennyire tetszenek a tündérek és manók. Az érdekes évfordulót a Lassi Laurië, a Magyar Tolkien Társaság újságja szúrta ki, mi pedig abból szemezgettünk, hogyan számoltak be és élcelődtek itthon a sajtóban Tolkienről, a könyveiről, a fantasyről - és hogy miért tartotta Tolkient értékesnek például Vekerdy Tamás. Cikkünk az Arcanum Digitális Könyvtár segítségével készült el.
