Hétfőn volt J. R. R. Tolkien születésének 130. évfordulója, ennek alkalmából a LitHub a szerző egyik kevéssé ismert vonásáról írt, mégpedig, hogy igazi megrögzött csínytevő volt - erről már egyetemistaként is ismerték.
Az ifjú Tolkien nagy rajongója volt a vígjátékaikról hírhedt Marx fivéreknek, elsőéves oxfordi diákként pedig megalapította az Apolausticks nevű klubot (a név lefordíthatatlan szójáték a görög ‘élvezet’ és az angolul ‘fajankót’ is jelentő stick szavak összevonásával), aminek bevallott célja az “élvhajhászás” volt. Egyszer egy barátjával például elkötöttek egy üres buszt, és körbehajtottak vele, illetve beszédeket tartottak az összegyűlt tömegnek.
Évekkel később, már oxfordi tanárként arról volt ismert, hogy
angolszász harcosnak öltözve fejszével kergette egy döbbent szomszédját.
Ezt pedig többször is megismételte. Egyébként beöltözni is nagyon szeretett, C.S. Lewisszal egyszer jegesmedvének öltözve mentek egy buliba: báránybőrben és fehérre festett arccal. És ez nem egy beöltözős buli volt, csak éppen ehhez támadt kedvük.
Tolkien nem kímélte a diákjait sem. Egyszer egy óráján előhúzott a zsebéből egy tíz centis zöld cipőt mint bizonyítékot az ír koboldok, a leprechaunok létezésére.
Tud még bármiben aktuális lenni ma J. R. R. Tolkien munkássága? Egyáltalán jó író volt Tolkien? Füzessy Tamással, a Magyar Tolkien Társaság volt elnökével, az ELTE, majd a Károli Egyetem vendégoktatójával beszélgettünk.
A tréfás kedvét idős korára is megőrizte, többször előfordult, hogy a boltban a műfogsorát is a pénztáros kezébe nyomta az apróval együtt.
Minderről Tolkien azt írta: “Nagyon egyszerű humorom van, amit még a támogató kritikusaim is fárasztónak találnak.” Nos, a műfogsor talán tényleg túlzás, de azt az angolszász harcos beöltözést semmiképp nem neveznénk egyszerűnek. Bár lenne egy fotónk róla!