A Margó Könyvek podcastsorozatban a Helikon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával megjelentetett 18 Margó Könyv apropóján beszélget a két házigazda, Szeder Kata vagy Valuska László egy-egy izgalmas vendéggel. Ezúttal Marton Krisztián, a Bőgőmasina szerzője mesélt identitásról, családi gyökerekről és önmagunk felvállalásáról. (A korábbi adásokat itt tudjátok meghallgatni: Rainer-Micsinyei Nóra, Szél Dávid, Nyáry Luca, Ott Anna).
Az epizód kiindulópontja ezúttal Hassan Preisler A barna ember terhe című könyve, ami egyszere önéletrajz, családtörténet, társadalmi szatíra. „A barna ember terhe nem klasszikus fejlődésregény, hiszen sokkal inkább szól az elbeszélő történetének dekonstrukciójáról és az identitás kereséséről, mint annak megtalálásáról és egyfajta nyugvópontról. Ezt az életen át tartó munkát azonban nem lehet megspórolni, ha egyszer tényleg egy jobb és igazságosabb, egyenlőbb világban akarunk élni” – írtuk róla kritikánkban. A szerzővel készült interjúnkat ITT találod, Cserna-Szabó András utószavát ITT, és bele is olvashatsz ITT.
Visszatalálás az olvasáshoz
Szeder Kata először a meghatározó olvasményélményeiről kérdezte Marton Krisztiánt. Az író elárulta, hogy felnőttként szerette meg a könyveket. Akkor Szerb Antal klasszikusa, az Utas és holdvilág volt rá nagy hatással. Gerlóczy Márton Elvonókúra című kötete segített, hogy egy hosszabb időszak után visszataláljon az olvasáshoz.
Halász Rita Mély levegője egy nehéz élethelyzeten segítette át.
Édouard Louis Leszámolás Eddyvel című kötete elmondása szerint teljesen magával ragadta, akárcsak Mohamed Mbougar Sarrtól Az emberek legtitkosabb emlékezete (olvass bele itt). Utóbbi „olyan hatással volt rám, mint a történetben előkerülő rejtélyes könyv a főhősre".
A gyökerek felkutatása
Regényében Hassan Preisler a saját identitásának vetületeit kutatja: mennyit határoznak meg önmagából az otthonról hozottak és hogyan alakítja saját maga helyzettől függően. Marton Krisztián lényeges különbséget lát a regény szerző-hősének helyzete és a sajátja között: „Neki van egy elég erős dán identitása és egy elég erős pakisztáni identitása is, hiszen mindkét kultúra jelen volt az életében. Mindkét származóját ismerte. Nálam ez máshogy alakult.
Én egy nagyon fehér helyen, egy nagyon fehér családban szocializálódtam, nőttem fel a '90-es években. Ez sokkal izoláltabb élmény volt"
– idézi fel Marton.
„Nem ölelt át egy másik kultúra, az édesapám kultúrája, aki szudáni. Nekem nincsen szudáni identitásom" – magyarázza, hozzátéve, hogy épp most lépett arra az útra, hogy mélyebben kapcsolódjon ezekhez a gyökereihez.
Ezt egy mélyen személyes, intim utazásként éli meg, ahol néha elfogja a szégyen is, amiért felnőttként jutott arra a felismerésre, hogy a származása meghatározó az életében. A kapcsolódás első lépését számára a zenék jelentik. Izgalmas hangszereket, előadókat fedezett fel, emellett a történelemmel, a hagyományokkal is próbál képbe kerülni.
Ebben a késői kapcsolódásban szerepet játszott az is, hogy az édesapja már régóta Amerikában él, így gyerekként még azt gondolta, abban az országban találja meg az apai gyökereit.
Az elvárások
Szó esett arról is, hogy milyen viselkedésmódot alakítanak ki a környezet feltételezett vagy akár valós elvárásai. Marton elmesélte például, hogy korábban kínosan ügyelt arra, hogy látszódjon, hogy jogosan megy be egy kapun vagy egy lépcsőházba. Ma már nem akar így elébe menni az előítéleteknek, nem érzi a kisebbségek feladatának azt sem, hogy edukálják az embereket.
Ugyanakkor megtapasztalhatta a másik oldalt is, amikor fél évig a Dominikai Köztársaságban élt, ahol az ő bőrszíne világosnak számított. Itt hirtelen a kivételezettek közé számított.
„Minél sötétebb a bőröd, annál nehezebb az élet a világ legtöbb helyén.
Az, hogy minek lát a többségi társadalom, az mindig attól függ, hogy a többségi társadalom kikből áll. Ezért van az, hogy valahol nem elég barna, valahol meg nem elég fehér" – mondja a saját és a regény írójának tapasztalatairól.
A beszélgetés végén szó esett arról, milyen olvasói visszajelzéseket kapott Marton Krisztián a Bőgőmasina című első regénye (itt olvashatsz bele) megjelenésekor, illetve hogyan befolyásolja mások véleménye akár a következő kötete írásában. Lezárásként a különbözőség szégyenének kérdését is érintették. A teljes beszélgetés a fenti linken hallgatható meg.
