MOHAMED MBOUGAR SARR
Az emberek legtitkosabb emlékezete
Ford.: Bognár Róbert, Park, 2022, 461 oldal
-

2018-ban egy fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye felfedez Párizsban egy legendás könyvet, az 1938-ban kiadott Az embertelenség labirintusát. A szerzőt úgy emlegették annak idején: a "néger Rimbaud", de a műve által keltett botrány miatt eltűnt. Diégane nyomozni kezd a titokzatos T.C. Elimane után, és tragédiákkal szembesül. Közben Párizsban fiatal afrikai írók egy csoportjával jár össze; figyelik egymást, beszélgetnek, vitatkoznak, isznak, sokat szeretkeznek, és töprengenek a száműzetésbeli alkotás szükségességén. Az emberek legtitkosabb emlékezete villódzóan ötletes, lebilincselő olvasmány, melyben ott a választás állandó kényszere: írni vagy élni? Szerelmi vallomás az irodalomhoz és az irodalom időtlen hatalmához. "Mohamed Mbougar Sarr Az emberek legtitkosabb emlékezetéért tavaly elnyerte Franciaország legnagyobb presztízsű irodalmi díját, amelynek azért is volt nagy jelentősége, mert most először nyerte el fekete-afrikai író a Goncourt-díjat. Azonban mindenkit óva kell inteni attól, hogy efelől a pozíció felől olvassa a regényt, vagy hogy valami afrikai irodalomhoz kapcsolódó prekoncepcióval vegye kezébe a könyvet. Az egész történet ugyanis éppen ezekkel a sztereotípiákkal akar leszámolni, és ahogyan a főszereplő, úgy valószínűleg a szerző is szeretné távol tartani magát az „ígéretes fiatal afrikai író” titulustól, és mindattól, ami ezzel jár" - írtuk kritikánkban.

Margó.
Mohamed Mbougar Sarr szombat délután az őszi Margó Irodalmi Fesztivál vendége lesz. A szerzővel Apró Annamária beszélget, közreműködik: Dér Zsolt. Mikor? Október 15. 16.30-kor. Hol? Nemzeti Táncszínház. Részletek erre>>

Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete (részlet)

Július 31.

 Ma este azt csináltam, Napló, amitől mindennél jobban tartok: telefonáltam a szüleimnek. Anya: Baj van? Én: Nem, minden a legnagyobb rendben. Anya: Biztos? Fiú: Biztos. Anya: Akkor csak úgy felhívtál minket? Fiú: Megtudni, hogy vagytok. Anya: Ajjaj, Latyr, én aggódom. Biztos nincs baj?

Telefonhívás esetén a szüleim ülnek egymás mellett, és úgy tartják a telefont, hogy én a fél-fél arcukat látom. Eggyé vált szülői arcot látok. Az öregedés jeleitől összeszorult a szívem, és legszívesebben lekapcsoltam volna a képet, de az sem segített volna; a hangjuk is megöregedett: mély ráncok az idő falain. Mint mindig, most is megígértem, hogy sűrűbben fogom hívni őket. De tudtam, hogy nem fogom. Továbbra is ritkán fogok telefonálni. Anyám viccesen felemlegeti, hogy gyenge bennem a családi érzék. Keserű élcelődés:

néma vád van benne.

Apám soha nem mond semmi ilyesmit, és ezzel mindent elmond. Egyikük sem talál magyarázatot a hosszú csöndekre. Pedig egyszerű: teljesítem gyermeki kötelességemet, amelyet életük egy bizonyos szakaszában sokan másoknak is teljesítenie kellene, és ez a hálátlanság kötelme.

Van ebben egy adag naivitás is, a hit, hogy korlátlanul rendelkezem a szüleimmel. Talán azért is halogattam a telefonálást, mert vakon bíztam benne, hogy hamarosan úgyis találkozunk, minek naponta hívogatni őket, hiszen nemsokára végleg hazamegyek, és ott leszek mellettük. Délibáb a száműzetés pusztájában. Minden egyes hívásodázás, amelyet a közeli találkozás illúziója táplált, valójában egyre csak távolított tőlük. Elértem az immigráció végső stádiumába: már nemcsak a hazatérés lehetőségében hiszek, hanem egyenesen abban, hogy hamarosan eljő a perce, és visszanyerem a szeretteim nélkül eltöltött időt. E szomorú remények éltetnek is, gyilkolnak is: azzal áltatom magam, hogy nemsokára hazamegyek, otthon minden változatlan, és én pótolom a lemaradást. A hazatérés reménye tökéletes regény, tehát rossz regény.

Valami haldoklik.

A világ, amit elhagytam, eltűnt, mihelyt hátat fordítottam neki.

Azt hittem, benne élvén, majd gyerekkoromat kincsként eltemetvén, hogy örök. Hittem, hogy a világom ragaszkodik hozzám, a múltamhoz. Hiú ábránd: a hajdan szeretett világom nem kötött örök hűségesküt velem. Amint kiléptem belőle, odébbállt az idő alagútjában. Nézem a romokat, és nem is az keserít el, hogy volt világom romokban hever – élt, és ami él, az halandó –, hanem hogy olyan könnyen romba dőlt, hiába reméltem, hogy kellőképp megerősítettem a falakat, kitartanak.

A száműzött gyötrődik a földrajzi távolság, az elválasztó tér miatt. Pedig az idő alapozza meg a magányt, nem a kilométerek, hanem a napok ölnek. Én elviseltem volna, hogy sok milliárd mérföldre legyek a szülői arctól, ha tudom, hogy az idő csak elsiklik fölötte, nem árt neki. De az lehetetlen, szükségképpen barázdák vésődnek az arcba, gyengül a látás, romlik a memória, betegségek fenyegetnek.

Hogyan teremtsünk harmóniát az életünkben? Ír, gyógyír, írsz, gyógyírsz – megpróbálhatod ragozni, végtére van, amire hat a szavak mágiája. De csökkenteni tudja-e a távolságot itt belül? Egyelőre nem: nem segít se ige, se Ige, nem vagy se itt, se ott.

Vannak, akiknek azt kell kívánni, hogy ne menjenek haza, holott másra sem vágynak: otthon meghalnának bánatukban. Hiányoztak a szüleim, de féltem felhívni őket; múlt az idő; és amennyire szomorított, hogy nem hallgatom meg, hogyan folydogál az életük, ugyanannyira riasztott, ha elmesélték volna, mert szavak nélkül is tudtam, mi történik velük. Az, ami mindenkivel:

közelítenek a halálhoz.

Nem telefonáltam, fájt, telefonáltam, az is fájt, talán még jobban.

A szüleim mindenféléről szerettek volna beszélni, elmondani örömteli apróságokat és kellemetlenségeket, hogy már megint mit műveltek az öcséim, és hogy feszült a politikai helyzet. De nem volt lelkierőm végighallgatni a beszámolót. Az egyetlen fontos kérdésről pedig hallgattak. Úgy csináltak, mintha… És én is. Kicsit ridegen és nagyon gyáván rövidre fogtam a beszélgetést.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Nádas: Olyan mértékben, mint az oroszok, Thomas Mann soha nem nyűgözött le

Nádas Péter és Károlyi Csaba dialógusai olvashatók abban a beszélgetőkönyvben, amelyben nem csupán a több évtizedes írói pálya legjelentősebb műveiről kérdezi a kritikus a szerzőt, de szó esik elveszett otthonokról, elődökről és kortársakról is. Mutatunk egy részt az Egy teljes év. Beszélgetések Nádas Péterrel című könyvből!

...
Beleolvasó

Hogyan lehet a világjárvány közegében feldolgozni egy szakítást?

Garaczi László új regénye a karantén idején játszódik Magyarországon, a történet három sűrű napot fog át. A maszkviselés, az online munka, a távolságtartás, az elnéptelenedett város - mindezek a motívumok túlmutatnak a konkrét járványhelyzeten. Olvass bele a Wesztegbe!

...
Beleolvasó

Ballagni be a Klinikára, vinni egy méretes daganatot

Keresztury Tibor mára már kultikus kisprózakötete 2000-ben látott napvilágot a Magyar Narancs gondozásában. A szerző hatvanadik születésnapjára megjelenő új, változatlan kiadás immár történeti távlatból, ám eredeti kifejezőerejéből mit sem veszítve ad hírt a „keleti kilátásokról”.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Krasznahorkai László könyvét lapozgatják a britek az angol könyvesboltokban

Nemrég annak jártam utána, hogyan fogadták a britek Harry herceg memoárját Londonban, most pedig ismét nyakamba vettem a várost, hogy kiderítsem, mit gondolnak a magyar szerzőkről. Így hát könyvesboltról könyvesboltra jártam, hogy felkutassam, mely művek alapján ismerhetnek minket a britek.

...
Nagy

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

Milyen történelmi előzményei vannak a regénynek? Mi tükröződik abban, ahogyan Cooper az őslakosokat ábrázolja? Az eredeti szöveg melyik rétegével nem találkozhattak Magyarországon azok, akik Réz Ádám átdolgozását olvasták? És mit hagytak ki korábban több magyar fordításból?

...
Nagy

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

Tar Sándorról írt monográfiát Deczki Sarolta, akit az elesettek, a kiszolgáltatottak, a periféria írójaként is emlegetett szerző életéről és műveinek erőteljes hatásáról is kérdeztünk. 

...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Kritika

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban

Magyarul is olvasható az amerikai Valancourt kiadó nemzetközi antológiája, amiben Veres Attilától is jelent meg novella. A kötet történetei úgy mesélnek az emberi félelmek és szorongások egyetemességéről, hogy közben sokféle szerző, sokféle stílusában, sokféle horrortradícióhoz kapcsolódnak eredetien. Ez a hét könyve.

A hét könyve
Kritika
Atwood varázstalanítja Odüsszeusz mítoszát
...
Nagy

Krasznahorkai László könyvét lapozgatják a britek az angol könyvesboltokban

Nemrég annak jártam utána, hogyan fogadták a britek Harry herceg memoárját Londonban, most pedig ismét nyakamba vettem a várost, hogy kiderítsem, mit gondolnak a magyar szerzőkről. Így hát könyvesboltról könyvesboltra jártam, hogy felkutassam, mely művek alapján ismerhetnek minket a britek.

Hírek
...
Hírek

Idén nem adják át a Libri irodalmi díjakat

...
Hírek

Tarr Béla: Arra nem vetemednék, hogy Krasznahorkai jelenlétében írjak

...
Alkotótárs

Harmadik alkalommal hirdetik meg a Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjprogramot

...
Hírek

A 23 szerző már írja a 150 éves Budapest nagyregényét

...
Hírek

García Márquez megelőzte Cervantest a legtöbbet fordított spanyol nyelvű írók sorában

...
Zöld

Kilenc állatfaj segíthet a globális felmelegedés korlátozásában

...
Hírek

Csányi Vilmos és Doszpot Péter is elárulta, mi a kedvence a 20 éves Agavétól

...
Panodyssey

Szerényi Tamás: Special Offer [Panodyssey]

...
Hírek

Michel Houellebecq szexfilmje körül tovább dagad a botrány