Új podcastsorozat indult a Könyves csatornáin, melyben a Helikon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával megjelentetett 18 Margó Könyv apropóján beszélget Szeder Kata vagy Valuska László egy-egy izgalmas vendéggel. Az első rész főszereplője Nyáry Luca volt (itt meghallgathatod), most pedig Ott Anna mesél anyává válásáról, önismereti útjáról és arról, hogy mit jelent neki a család.
Az adás kiindulópontját Lars Svisdal Semmirekellők című könyve (itt mutattunk egy részletet) képezte, melyről Moskát Anita azt írta utószavában, „a megrekedések és kitörések regénye, a mérgező családi minták és a változások keresztútja”. A történet egy hegyvidéki kis faluban játszódik, ahova a 18 éves Gjoa menekül szülei válása után, hogy nyári munkát vállaljon egy turistaszállóban. Kritikánkat itt olvashatod, és korábban interjút is készítettünk a szerzővel.
Melyek Ott Anna legmeghatározóbb olvasmányai?
A frissen indult sorozat egyik fő üzenete, hogy a könyvek nemcsak a világ megértésében segíthetnek, hanem önmagunkhoz is közelebb visznek minket. A műsor házigazdája innen indulva először arra volt kíváncsi, hogy Ott Anna életében melyek voltak azok az olvasmányok, amikre meghatározó mérföldkőként tekint vissza. A mára népes követőtáborral rendelkező influenszer első igazi saját könyve Janikovszky Éva Aranyesője volt, a gimnáziumi évek alatt pedig csak úgy habzsolta Márquez köteteit.
Addig nem olvastam olyan könyvet, ami ennyire különleges és fantasztikus lett volna, mint az ő írásai” – mondta.
Aki követi Ott Annát, biztosan nem lepődik meg, hogy a felsorolásból nem maradhatott ki Karl Ove Knausgård nagyszabású autofikciós regényfolyama, a Harcom sem, a Covid alatt útjára indított #olvassnádast-projektnek köszönhetően pedig mára a Párhuzamos történetek szerzője is a kedvencei között szerepel.
Az anyák is emberek
A továbbiakban – az epizód alapjául szolgáló könyv témáihoz közelítve – az anyaságról és a hozott szülői minták hatásairól esett szó. „Amit az anyák formálnak ki bennünk, azt mások később már nem képesek átformálni” – írja Svisdal. Az idézettel kapcsolatban Ott Anna kifejtette, hogy őt saját gyermeke születése ébresztette rá arra, hogy igenis felülvizsgálhatja az otthonról hozottakat.
Nekem tényleg senki nem mondta, hogy amikor az ember szülővé válik, ennyire élesen újraéli a saját gyerekkorát” – tette hozzá.
Mesélt arról is, hogy a kisfia érkezésének köszönhetően az édesanyjához fűződő viszonyáról is rengeteget gondolkodott. Sok mindenért nagyobb hálával tekint rá most, másrészt viszont felismerte, hogy ő is csak ember: „Nagyon érdekes volt a terápiámban az a pont, amikor rájöttem, hogy én még mindig istenségnek látom a saját anyukámat. Az emberek ebből általában ki szoktak nőni, de nekem valahogy későn jött el ez az érzés.”
„Sehol nem volt olyan jó, mint a gyerekem mellett”
Ott Anna az Ezt senki nem mondta! podcastben már sok mindenkit kérdezett arról, hogy melyek voltak a szülővé válás legváratlanabb tapasztalatai, most azonban ő is elárulta, hogy benne mi változott. „Attól kezdve egészen addig a napig, amíg meg nem halok, már nem leszek soha olyan, mint aki előtte voltam” – hangzik el Lars Svisdal egyik hősétől.
Egy gyerekkel ugyanis valóban más időszámítás kezdődik, amire senki nem tudja igazán felkészíteni az embert.
„Onnantól mindig lesz benned egy hiányérzet” – fogalmazott Ott Anna a szülést követő ambivalens érzésről. „Amikor otthon ültem a gyerekkel, akkor azt éreztem, hogy »úristen, hát hol van az én életem, amit eddig éltem, és a függetlenségem, az önállóságom, az autonómiám?«. Mindent csak úgy tudtam megoldani, ha legalább egy ember segít. Amikor viszont sikerült, és valaki segített nekem, akkor sehol nem volt olyan jó, mint a gyerekem mellett” – vallotta be.
Egy önismereti út állomásai
A nehezen leírható, bonyolult megélések mellett természetesen az anyaság egyértelmű szépségeire is kitértek az adásban. „Soha nem tudtam ilyen kihúzott háttal végigmenni az utcán” – mondta Ott Anna, akinek kisfia érkezése nagy belső erőt és magabiztosságot adott. Kiemelte azt is, hogy bár ő úgy nőtt fel, hogy szülőnek lenni kemény dió, és sok áldozattal jár, mostanra megtanulta, hogy csinálhatja másképp: ha arra van szüksége, nyugodtan végezheti a munkáját, ha pedig úgy adódik, bármikor leülhet legózni.
Nemcsak priorizálni tud azonban jobban, hanem szeretni is, az anyaság ugyanis erről az érzésről is sok újat tanít.
Még mindig hadilábon áll viszont azzal, hogy ki merje fejezni, ha valamivel kapcsolatban ellenvetései vannak. „Most tanulom, hogy pontosan kódoljam, én mit szeretnék. Hogy nekem jogom van kifejezni, hogy én ezt és ezt szeretném, és hogy teljesen rendben van, ha valaki mondjuk ebben nem támogat esetleg, vagy ő ezt nem így gondolja. A mostani életem és önismereti munkám fontos állomása, hogy ezeket tudatosítsam magamban” – tette hozzá.
Az epizód vége felé Ott Anna beszélt még arról, hogy bizonyos szempontból családként működni sokkal nehezebb feladat, mint a szülővé válás maga, és azt is elárulta, hogy számára mit jelent az igazi partnerség. Szeder Kata utolsóként arról kérdezte a vendégét, hogy milyen fejezetcímet adna a jelenlegi élethelyzetének. Ha kíváncsi vagy a válaszra, hallgasd meg az adást!
