A valószínűségszámítás alapjainak ismerete nagyon hasznos lehet a mindennapokban, és a kritikai gondolkodással együtt az életszínvonalunkra is hatással van. Dr. Keszthelyi Gabriella matematikus, a BME Sztochasztika Tanszékének adjunktusa, akinek fő kutatási területe a dinamikai rendszerek és a káosz elmélete Milyen színű a valószínű? című könyvében (olvass bele itt!) arra keresi a választ, hogy hogyan befolyásolják a valószínűségek a mindennapjainkat, hogyan függ össze a matematikai és a kritikai gondolkodás – hogyan kell értelmezni egy Nobel-díjasokról és egy étcsokiról szóló kutatás eredményeit.
A matematikussal Papp Eszter fizikus, tudományos nagykövet beszélgetett a Futurotheca nonfiction fesztiválon. Így megtudhattuk, mi a haranggörbe, és hogyan értelmezzük helyesen a mindennapjainkban a statisztikai eredményeket.
A valószínűségszámítás másféle gondolkodást igényel
„Én sem voltam olyan nagyon nagy barátságban a valószínűségszámítással, úgyhogy szerintem elég jól bele tudtam élni magam az olvasók helyzetébe. Sikerült egy olyan könyvet írni, amivel szerintem azok is jól szórakozhatnak, akiknek nagyon kevés matematikai háttere van” – mondta Keszthelyi Gabriella.
Nagyon sokan a valószínűségszámításnál szoktak elakadni a matematika területén, vagy legalábbis nem nagyon értik, mi az, folytatta a matematikus.
Ennek az az oka, hogy a valószínűségszámítás nem szokványos gondolkodást igényel, még a matematikán belül sem.
Mennyire gyakoriak valójában a cápatámadások?
A szerző kötete sok, látszólagos ellentmondást és kognitív torzítást taglalva megvilágítja, mi gátol bennünket abban, hogy helyesen ítéljük meg bizonyos események – például egy cápatámadás – bekövetkezésének valószínűségét. Például, amikor valaki szeretne egy új autót venni, és kinéz egy márkát, és akkor azt veszi észre, hogy az adott márkából egyre több jön vele szembe az úton. Pedig valójában ugyanannyi, csak egyszerűen többet vesz észre ebből a márkából.
A torzítás ott jelentkezik, hogy hajlamosabbak vagyunk az ilyen eseményeket sokkal gyakoribbnak, valószínűbbnek megítélni, mint amilyenek
– csak azért, mert többször láttuk, mint ahogy azt gondolnánk, hogy látnunk kellett volna. A cápatámadás tehát messze nem olyan gyakori, mint ahogy általában tippelni szokták az emberek.
Az étcsoki és a Nobel-díj összefüggései
A könyv szerzője kiemelte azt is, hogy a korreláció nem megy elő a kauzalitással. Ennek megvilágítására a könyvében egy tanulmányt említ, ami országok étcsokoládé-fogyasztását vetette össze az egy főre jutó Nobel-díjasok számával, és az jött ki, hogy ez a két adat korrelál. Ha valaki nem gondol bele, akkor azt a következtetést vonhatja le, hogy az étcsokitól mindenki okos lesz, ami nyilván nem igaz. De hogyan lehet kiküszöbölni ezt a gondolkodást?
A matematikus szerint narratívákban szeretünk gondolkozni.
Narratívákat keresünk mindenhol, a számok önmagukban nagyon kevés embert érdekelnek.
Mindenki egy sztorit szeretne hallani. Tényleg van egy ok-okozati struktúra emögött, csak nem az, amire sokan gondolnak: az összefüggés mögött a pénz áll. Egy ország gazdasági helyzete indikálja a magas étcsoki-fogyasztást és a sok Nobel-díjast.
A kritikai gondolkodás azért is fontos, mert az életszínvonalunkra is hatással van. Mindenki el akar adni valamit, és nem árt az olyan állítások mögé látni, mint a szignifikáns összefüggés.
A beszélgetésből még kiderül:
- Honnan indult a matematika iránti rajongás Keszthelyi Gabriella életében?
- Mi valójában a nagy számok törvénye?
- Mit hívunk szignifikáns eredménynek?
- Hogyan használta Henri Poincaré a matematikát, hogy lebuktasson egy péket, aki átverte a vevőit?
- Hogyan járult hozzá egy döglött lazac az MRI hibáinak feltárásához?
- Hogyan lehet matematikailag élettartam-előrejelzést készíteni?