Június 12-én elindul a 96. Ünnepi Könyvhét, ami azt jelenti, hogy újra megnyílik az olvasók, kiadók, írók mekkája a Vörösmarty téren. Mivel nehéz lehet eligazodni a sok megjelenés között, ezért ebben a listában 5 olyan verseskötetet ajánlunk, amit mindenképp érdemes lehet a kezetekbe vennetek.
Terék Anna: Három
Egy kötetben jelenik meg Terék Anna három verseskötete a Duna utca, Halott nők és a Háttal a napnak. A Halott nők korábban szerepelt az évtized könyvei válogatásunkban, akkor ezt írtuk róla: „megrázó kötet, amely nem engedi el olvasóját, testközelből mutatja be a sorstragédiákat, már-már kibírhatatlanul”. Ebben a kötetben most regényszerűen kapcsolódnak össze a költő előző művei a tudatos motívumkezelés és letisztult lírai nyelven keresztül. A kötet fülszövege szerint akár kisregényként, novellaciklusként is olvashatóak ezek a tömör, megrendítő sorsokat bemutató költemények.
Terék főbb témái a személyes és társadalmi problémák, a velünk maradó sebek, a szerettek elvesztése, amit általában az apró megfigyelésekből kibomló, magával ragadó képek tesznek egésszé.
Itt egy versét is olvashatjátok.
Závada Péter: Éngép
„Én vagyok az Éngép, az Éngép én vagyok, az Éngép az mindig valaki más. Hogyan kezdődött pontosan, nem emlékszem, mintha egyáltalán lehetne emlékezni. Vagy nem csak rosszul.
Puszta mechanika vagyok, egy síró-, baszó-, emésztőgép”
– írja Závada Péter az Éngép című kötetben, amiből korábban közöltünk részletet és a bemutatón is jártunk. Ebben a kötetben az író a kortárs autofikciós trendekre reagálva új szempontból akarta megközelíteni a versírást, és egy önmagától eltávolított versnyelvre koncentrált. Közben arra késztetnek minket, hogy egy másik megvilágításból közelítsünk a kortárs lírához. Egyfajta szembenézés ez az irodalommal, hogy alkotóként és magánemberként is benne van egy olyan körforgásban, ami túlmutat önmagán, sőt rajtunk és a korszakon is. Mi történik az íróval, ha ráébred, hogy az irodalom örök kérdéseit ismétli? Závada kötetéből kiderül.
Áfra János: Kitakart anyám
Milyen szembenézni egy anya halálával? Fel lehet-e egyáltalán dolgozni, ha elveszti az ember az édesanyját? Áfra János ezúttal ezekre a kérdésekre keresi a választ a Kitakart anyám című kötetében. Egy magára maradt fiúnak szembe kell néznie a töredezett és kusza családtörténettel, hogy le tudja magában zárni, anyja tekintetét már soha nem látja viszont.
Ezek a versek az alkotás történetteremtő módszerével igyekeznek szóra bírni a múltat, hogy felépítésék a rég elveszett rendet, ezzel együtt megértve egy anya sorsát és életét.
Több ez a kötet mint gyász, életigenlés van benne. A mitikus rétegek között vallomásos formában olvashatjuk az egyes női szentekhez és anyaistenőkhöz intézett szavakat, miközben egy nagyon is személyes és megrendítő folyamat részeseivé válunk. Áfra korábbi Omlás című kötete a 2023-as év egyik legjobb könyve volt és a bemutatóján is jártunk.
Röhrig Géza: Semmike-dalok
Hét év után új kötettel jelentkezik Röhrig Géza, legutóbb 2018-ban olvashattunk tőle az Angyalvakond című kötetben, ahol hajléktalanokról szóló portrékat készített. A semmike-dalok sem evezik messzire a kiszolgáltatottság és a hétköznapi sorsok világától, viszont ezúttal sokkal tágabban értelmezi ezeket.
Semmike áll a középpontban, aki időn és téren kívül áll, mindenhol ott van és akár bármelyikünk is lehetne, mégis rendelkezik egy sorssal, élettörténettel, sebekkel, fájdalmakkal, sőt feloldozással és reménnyel is.
Az első könnyed és ritmusos nyelv, ami ezekben a szövegekben rejlik, azt sejteti velünk, hogy semmike élete nem is olyan nehéz, de a háttérben egyre-másra rakódnak a családi történetek, sérülések és tapasztalatok. A kötetből korábban részletet is közöltünk, a Covid alatt a szerző alkotói módszereiről és olvasmányairól is mesélt.
Tóth Krisztina: Szeleknek fordít
„A Szeleknek fordít lapjain egyszerre ismerős és furcsán idegen élethelyzetekkel találjuk szemben magunkat, miközben az emlékezésről és az álmokról is olvasunk. Rímes versektől a haikukig bolyongunk a monológok és visszhangok útvesztőjében, ahol a múlt mindvégig velünk tart” – írtuk a kötetről egy cikkben, amiben 15 új friss magyar kötetet szemléztünk.
Ebben a kötetben az író elmúlt 5 év verstermését szedte össze, amiben arra késztet minket, hogy a múltba, magunkba és a másikba tekintsünk, hogy felismerjük azt az elemi közöst, ami ezt mind összetartja.
Emlékek, álmok, fényképek, monológok és visszhangok váltják egymást a versekben. Az író korábban podcastben is mesélt nekünk, sőt arról is írtunk, hogy miért kihagyhatatlan a művészete.
Fotó: 95. Ünnepi Könyvhét / unnepikonyvhet.hu