Megjelent Röhrig Géza új verseskötete (a 2018-ban megjelent Angyalvakondról itt írtunk). A Semmike-dalokhoz Selyem Zsuzsa írt fülszöveget. Ebben arra utal, hogy a „semmike” egyfajta személyt jelenít meg, aki az egész kötetet átfogja, a versekben pedig a lét és isten jelentősége, az emberi élet törékenysége és a kiszolgáltatottság témái kerülnek előtérbe. Olvass bele!
Röhrig Géza verseskötetét június 4-én, szerdán mutatják be a Turbinában, a szerzővel Gács Anna beszélget.
Röhrig Géza: Semmike-dalok (részlet)
semmike nem remél
a remény svédasztalára hánytam
magam neki még hányszor alázzam?
a remény kuporgatásából elég
én tiszta szívből gyűlölöm a reményt
miért tartanám meg azt ki abortált engem?
én már nem hagyom hogy a remény átverjen
mint első kaszás elől a fürjek
iszkoljanak a reménybe hülyültek
mondd miért hoztál halálra te kretén?
minden ízemben gyűlöllek remény
guggolva se fértem az életembe soha
és most már tudom te voltál az oka
iszkoljanak hát a reménybe hülyültek
a szent idióták a lóvá tett hűek
tűnj el fossz el te repedtsarkú céda
másé vagyok nem bűvöd martaléka
több járatot nem rágsz a szívembe remény
tűfogakkal fészket furkáló kisegér
vagy azt hiszed tán az összes ember sámson
vak akit kedvedre rángathasz egy láncon?
földiekkel játszó égi tünemény
kussolj már hisz úgysem leszel a zeném
csárdásozhat rád az egész világ de nem én
meggyújtom a légypapírod hamvadj el remény
semmike nyafog
nem születtem senkiének
ebből gerjedt ennyi ének
bárkiének születtem volt
halkabb lennék halk mint a hold
szirti sasként boldog volnék
messze de volna otthon még
itt mint egy kis lapos szappan
a kád falára tapadtam
kinek mondjam ki figyel rám
ki marasztal e planétán
zárva kapu csukva ablak
senki még csak meg sem hallgat
elmondanám a virágnak
ám az megmondja az ágnak
elmondanám én az ágnak
ám az megmondja a fának
elmondanám hát a fának
ám az elszólja anyámnak
azt pedig úgy nem szeretném
akkor inkább szenvedjek én
semmike balladája
mi ütött beléd?
ezé kutattá föl?
hogy a fejem leordícsd?
hogy az uccán rám törj?
kezd újra
de most rendesen
mindent elmondok
hajjak meg ha nem
üjjünk egy padra
essünk túl rajta
asztán coki
te jobbra én balra
elmondom
hisz nagy vagy mán a titkot
esküszöm a szent
szűzre hogy így vót
vízé mentem
sehol meg se álltam
uram az okos
otthagyott a házban
belépve röktön
láttam kicseréltek
más vót az arcod
a szájad a térded
ríttá te is
hangom se kívántad
lökté rúgtá
a tejem kihánytad
mit tettem vóna?
nem én szültelek
másé vót a séród
másé a kis kezed
a bába vágott
egy mogyoróvesszőt
'éjjel a parton
ezzel kenegezsd őt'
'arra előgyün
a nádasból az annya
előgyün s a lajcsit
egybő visszaaggya'
vajákos nő volt
eszelős szemekkel
bármit mondott
megtette az ember
nyeltem a törkölyt
a békaugatásban
tízezer varangy
közepette álltam
'vetkőztezsd le
ájj terpeszbe
és üzsd ahogy bírod
az Isten a bíród'
féltem rád sózni
a bába megintett
a te szemedbe
sose tekincsek
nyeltem a törkölyt
a békaugatásban
tízezer varangy
közepette álltam
ő csak unszolt
'gondojj lajcsikára
nem ő álmod
lekszebbik virága?
vagy ni gondojj erre
még a nevit se tudod
anya köll ennek is
üssed mán te bolond'
nyeltem a törkölyt
a suháng a kezemben
tízezer varangy
visszhangzik énbennem
'ne féjj bánod majd
hogy ilyen ócska vótá
ezzel itt mongyad
kinek kellesz mos má'
'nincs idő
az ég szerelmére
üssed vagy mennyünk
ne nézz a szemébe'
'ha nem kezded ütni
minden te lelkeddel
a fijad fog erzsi
elátkozni eccer'
süllyett a hold
a rigók ébredtek
eccer csak látom
csuromvér a tested
csoda hogy élté
a bába mint a kámfor
többé sosem
látta a cigánysor
'erre gyün elő
meglázsd a fijaddal'
eszt szajkószta
de nem gyütt csak a hajnal
gyerek vótam
tizenhárom
eriggy szépen
Isten álgyon
vigyé körtét
s ne haraguggy
lesz ez jobb is
hosszú az út
Nyitókép: Portré: Juhász Éva / Jelenkor Kiadó
