A film sűrű, hiszen a kamaszkor és a felnőtté válás terhei és feladatai mellett Tobinak és a szülőknek végig kell kísérnie egymást azon az úton is, amin a kezdettől fogva „fiús lány” be tudja vallani otthon, majd a tágabb környezetében is, amit ő már régen tud: a női testben egy férfi él. Míg Tobi a jogi lépéseket próbálja megtenni és LMBTI-aktivista lesz, Éva minden erejével próbál támogató anya maradni, miközben néha úgy érzi, elveszíti a lányát, akit addig nevelt. A Tobi színei tehát legalább annyira a család története is, amiben a szeretet és a humor képes felülírni a félelmeket.
Ha tetszett a film, vagy még nem láttad, de érdekel, mit jelent transzneműként élni, ezeket a könyveket ajánljuk:
Kiss Tibor Noé: Inkognitó
Az Inkognitó a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb bemutatkozása volt néhány éve. Sikerének titka kettős tétje. A könyv egyszerre megindítóan személyes vallomás arról hogyan találja meg a fociimádó külvárosi srác saját személyiségében és testében az idegent, a másik nemet, hogyan talál rá egy másik, szabad énre és mindezt miképpen fogadtatja el önmagával s az idegentől félő, a szabadtól pedig még jobban tartó külvilággal. Hogy hogyan talál egy másik igent. Emellett pedig minden pillanatában igazi epika. Nagyszerű szépprózai teljesítmény, ahogy a témához, az ének gyarapodásához melankolikus ritmust, érzékeny, gyöngéden erős epikai nyelvet és eredeti, hajlékony nézőpontot talál. Az Inkognitó nem csupán egy egzisztenciális fordulat, egy bátor coming out története a kilencvenes évekből, hanem egy nagyszerű regényíró indulása is. Az Inkognitó megjelenése után ebben az interjúban beszélgettünk Kiss Tibor Noéval.
Laurie Frankel: Mindig ez van
Claude ötéves, öt fiútestvér közül a legkisebb, és szereti a mogyoróvajas szendvicset. Lányruhát is szeret hordani, meg arról álmodozni, hogy ő egy hercegnő. Ha majd felnő, mondja Claude, lány szeretne lenni. Rosie és Penn azt szeretné, ha Claude-ból az lenne, aki lenni akar. Csak abban nem biztosak, hogy ezt készek megosztani a világgal. Egykettőre az egész család Claude titkát őrizgeti. Míg az egy napon ki nem robban. A Mindig ez van a revelációkról, az átalakulásokról, a tündérmesékről és a családról szóló regény. És arról, hogy mitől van az, hogy mindig ez van: a változás mindig keserves és csodaszerű és ismét csak keserves, a gyermeknevelés mindig ugrás az ismeretlenbe, drukkolva és szívünket-lelkünket beleadva. A gyerekek felnőnek, de nem mindig a terv szerint. Azok a családok pedig, amelyeknek titkaik vannak, nem őrizgethetik azokat örökké.
David Ebershoff: A dán lány
Egy hűvös koppenhágai délutánon a művészházaspár, ki-ki a maga festőállványánál, a műteremlakásukban dolgozik. Az asszony modellje váratlanul lemondja a találkozót, és ő aggódik, hogy így nem tudja időben befejezni a portrét. Megkérdezi a férjét, nem venné-e fel a modell cipőjét és harisnyáját, hogy megfesthesse, ahogy a harisnya a bokánál gyűrődik. A férj először meghökken, de aztán igent mond. És ezzel kezdetét veszi a huszadik század legszenvedélyesebb és legszokatlanabb szerelmi története. Lili Elbe (1882-1931) feltehetően interszexuális ember volt, az elsők egyike, akin nemátalakító műtétet hajtottak végre. Einar Wegenerként született Dániában, ezen a néven sikeres tájképfestő volt, és élete nagy részét férfiként élte le. 1930-ban jelentkezett be a drezdai női klinikára. Ötödik, méhbeültető műtétét azonban csak három hónappal élte túl, halálát feltehetően szervkilökődés okozta.
Rakovszky Zsuzsa VS
Sándor gróf – ennek a rendkívüli érzékenységből, szeretetéhségből és Istent kísértő fájdalomból szőtt regénynek a főhőse. Sándorként éli az életét, lányokkal, nőkkel folytatott perzselő szerelmekben, és tragédiája, hogy a világ kegyetlen tükrében kénytelen újra és újra megpillantani valódi énjét: Saroltát, akinek őt a természet szánta – és talán csak a monogramja az, amelyben ez az őrjítő ellentét összebékíthető. A történet jelene az 1889 és 1901 közti időszak. V. S. "lelepleződése" után keletkező börtönnaplója, versei, feleségéhez írt kétségbeesett levelei, életének históriája és az őt vizsgáló orvos jelentései letehetetlen regénnyé fűződve mesélik el egy XIX. századi romantikus lélek hányattatott sorsát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd a kiegyezés utáni vágyak, csalódások és mitikussá álmodott emlékek és remények, az eltűnő-félben lévő nemesi és a fénykorát élő színházi világ, valamint a pezsgő kulturális élet a történet háttere. A világban a tudomány és a technika, a filozófia és a teológia forradalma zajlik, az emberben a hús és a lélek kémiája és biológiája csap össze a társadalmi megítéléssel. Érezhet-e, élhet-e férfiként az, aki nőnek született? Rakovszky Zsuzsa érzékeny időutazásra hív és a szerelem nyelvén kalauzolja olvasóját Vay Sarolta/Sándor történelmünkre örökített sorsának kényes kérdéseihez.
+1 Előttem az élet
Romain Gary klasszikusa annyiban eltér az előzőektől, hogy a transz Lola nem fő-, hanem mellékszereplő. Az Előttem az élet mégis illik erre a listára mély humanizmusa miatt. Párizs, 70-es évek. Belleville-ben, az egyik bevándorlónegyedben él Rosa mama, az Auschwitzot megjárt egykori prostituált. Hatodik emeleti lakásában kurvagyerek-bömböldét, afféle bentlakásos óvodát működtet. Zsidó létére kedvence egy arab kisfiú, és ő, a bizonytalan korú Momo meséli el közös történetüket. Rosa mama rohamosan öregszik, és a betegségek sem kímélik, de szerencsére sokan segítenek, például a szegényeket ingyen gyógyító Katz doktor meg Lola asszony, aki szenegáli férfi bokszbajnokból transzveszcicává képezte át magát. Momo úgy boldogul, ahogy tud, ha kell, lop, hazudik, sőt a maga módján még skriciskedik is, de a végsőkig kitart nevelőanyja mellett. "Rosa mama ott találta magát hét kölökkel, akik tiszta erejükből üvöltve az anyjukat követelték, és ettől ő valóságos kollektív hisztériarohamot kapott." Romain Gary (1914-1980) litvániai zsidó származású francia író. Írt regényt, drámát, esszét, forgatókönyvet, két filmjét ő maga rendezte. Több álnéven publikált, így kaphatott kétszer Goncourt-díjat, a másodikat az 1975-ben Émile Ajar álnéven publikált Előttem az életért. Az 1977-es francia filmváltozatban Simone Signoret alakította Rosa mamát. A film megnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. Az Edoardo Ponti rendezésében készült olasz változat főszereplője Sophia Loren. A regényről és a legutóbbi adaptációjáról ebben a cikkünkben írtunk.
(Kielemelt kép forrása: Filmfabriq)
