Kiss Tibor Noé volt a Partizán legutóbbi vendége, aki 2010-ben debütált az Inkognitóval - ez a mai napig talán a legszemélyesebb könyve, amelyről annak idején a következőket nyilatkozta nekünk: „Nem akartam elmagyarázni az olvasóknak, hogy mit jelent a transzszexualitás vagy a transzvesztitizmus fogalma, erre ott vannak a lexikonok. Akik emiatt vették meg a könyvet, csalódni fognak. Az Inkognitó azt ábrázolja, hogy min megy keresztül az, aki ráébred saját transzneműségére. De nemcsak a transzneműek találkozhatnak ismerős érzésekkel a szövegben. Több olyan olvasóval is beszélgettem, aki hasonlóságot érzett a saját élete és az én történetem között, még akkor is, ha egészen más jellegű identitásproblémákkal küzdött. Számomra ez okozta a legnagyobb örömöt.” Azóta írt már regényt a társadalmi periférián tengődőkről (Aludnod kellene) és az emberi, családi kiszolgáltatottságról (ez volt a Libri irodalmi díjra jelölt Beláthatatlan táj - ITT beleolvashattok, kritikánkat pedig ITT olvashatjátok); utóbbiért idén megkapta az Artisjus-díjat, a laudációban pedig azt mondták róla: „Nagy tudása, hogy szinte szépen, finoman képes megmutatni a legkegyetlenebb dolgokat is”. Kiss Tibor Noéval tavaly nyáron forgattunk a Vaktérkép-sorozatba, a videót ITT tudjátok visszanézni.

A mostani partizános beszélgetés nagyon széles spektrumon mozgott, Gulyás Márton rendkívül sok témát vetett be, a legérdekesebb megállapítások közül néhányat pontokba szedtünk:

• Gulyás erősen indított, amikor azt kérdezte, Kiss Tibor Noé mennyiben lett díszbuzi és ez mit jelent számára. Hozzátette, hogy a pejoratív megfogalmazás ellenére szerinte Kiss sokat kapott ettől a státusztól, például irodalmi elismeréseket vagy épp olvasottságot. KTN biztos abban, hogy az Inkognitó miatt nagyobb figyelem hárult rá, mint több más első kötetes szerzőre. A kötet 11 évvel ezelőtt jelent meg, 16 éve kezdte el írni. Ma már nem biztos, hogy megírná, de akkor vágyott arra, hogy kiírhassa magából.
• Egy jól körülhatárolható identitásról „valami autentikusnak mondható könyv” jelent meg akkor, ami azok számára is fontos volt, akik például testképzavartól szenvedtek, és olyanok is tudtak azonosulni vele, akik nem transz identitásúak – ők a könyvből az idegenségérzést emelték ki.
• Amikor megjelent az Inkognitó, érezte, könnyen elcsúszhatnak a dolgok és dísztransz válhat belőle, akit kifacsarnak és eldobnak. Ezért nem is akart bulvárműsorokban szerepelni, és azt kérte az akkori kiadójától, hogy a sajtómegjelenéseket az irodalmi folyóiratokra koncentrálják, így elindult egy irodalmi vonalon. Persze elindulhatott volna egy más közegben is, de szerinte arra sem ő, sem a könyve nem volt alkalmas.
• Az elmúlt években sok olyan felkérést elutasított, amelyben transzként jelent volna meg: „Nem tudok reprezentálni egy közösséget és nem is akarok”.
• Gyerekkorában sok agresszivitás vette körül a családban, és azon kívül (ide sorolta a futballt is), de érezte, hogy benne valami egészen más dolgozik, ettől pedig túlkompenzálás alakult ki nála. Az apjával elég durva viszonya volt, és voltak évek, amikor hatalmas gyűlöletet érzett az apja iránt. Volt időszak, amikor segíteni akart az apjának abban, hogy legyőzze az alkoholizmusát, de elutasításba ütközött.
• KTN most azt mondja, nehéz volt mit kezdeni azzal a hihetetlen mennyiségű feszültséggel, ami akkor benne volt.
• 16 évesen állt végül az apja elé és közölte vele, nem engedi, hogy többé bántsa az anyját. Az emberek általában azt mondják, biztosan nagy bátorság kellett ahhoz, hogy transzként kiálljon, de annál nagyobb bátorság, ami tizenévesen kellett ehhez, soha nem lesz benne („Nem tudom, honnan szedtem akkor az erőt, hogy a saját apám elé odaálljak, akitől nyilván féltem.”).
• A negatív érzés akkor tért vissza belé, amikor politikai céltábla lett (például a külföldi megjelenései miatt), és ugyanaz a fura félelemmel vegyes értetlenség kapcsolt be benne.
• Szóba került az Aludnod kellene című kötet is (kritikánk róla ITT): ez egy alföldi telepen játszódik, ami nagyon hasonló ahhoz, ahol az apja élt. A könyv hamar megkapta a szegénységirodalmi címkét – igaz, akadt olyan kritika is, amelyik rámutatott, hogy ez egyébként egy gender-könyv, és olyan férfiakról szól, akik amúgy a populista politika legnagyobb felvevő piacát jelentik, olyan lúzerek, akik felett elment a világ. KTN azt mondta, benne nagy empátia van ezek iránt az emberek iránt, akik még egy teljesen más közegben szocializálódtak, és például totál eszköztelenek, ha mondjuk azt látják, hogy valaki transz.
• A foci az apja révén került az életébe, aki imádta a futballt, KTN-ról pedig hamar kiderült, hogy jó benne. Az apja büszke volt, amikor a fia focizott, de nagyon kritikus is volt és hétvégén tanítgatta. Amikor abbahagyta a focit, egy hónapig nem is merte elmondani az apjának. Focistaként voltak olyan helyzetek, amikor kívülállónak érezte magát.
• KTN egyre inkább azt az álláspontot képviselni, hogy „az identitás sokkal inkább annak a segédeszköze, hogyan tudod bezárni magad a saját igazságodba”.
• Gulyásnak arra a kérdésére, hogy mennyire látja patriarchálisnak, „szélsőségesen macsóisztikusnak” a magyar irodalmi közeget, KTN azt felelte: „Eléggé az”. Felidézte, hogy a focitudása miatt pályakezdőként ő is megismert olyan embereket, akiket amúgy – például ha nem kerül be az íróválogatottba – nem ismer meg. Szerinte ez egy olyan előny, amihez egy nő valószínűleg nehezebben tud hozzájutni.
• Szóba került, hogy a Jelenkor folyóiratnál, ahol KTN tördelőszerkesztőként dolgozik, csak a titkárnő személyében jelenik meg női munkatárs. Kiss Tibor Noé elismerte, hogy ez jellemző az irodalmi folyóiratokra, érdekes mód ugyanakkor a kiadóknál erős a női jelenlét.
• Gulyás rámutatott arra az ellentmondásra, hogy miközben a közoktatás tömegesen termeli a funkcionális analfabétákat, és sokszor nincs idő vagy pénz a kulturálódásra, addig olyan magas szintű szövegek születnek, amelyek alapvetően egy kulturális elit számára készülnek. KTN elmondta, hogy a Beláthatatlan tájban (a hét könyve volt nálunk) pont azokról az emberekről írt, akik kívül vannak a rendszeren, az Aludnod kellene esetében pedig egy olyan könyvet írt, amit azok nem olvasnak, akik abban a világban élnek („Ez valóban egy furcsa helyzet”).
• „Amit csinálok, azt szívvel-lélekkel csinálom, ahhoz tudok ragaszkodni, ami belülről jön, nagyon sok élményt kapok ebből”, mondta KTN, aki elmesélte azt is, hogy nagy boldogságot jelent számára, amikor idegenek írják meg neki, mit jelentett nekik egy-egy könyve.

A teljes adást ITT tudjátok végignézni!

(Nyitókép: Kiss Tibor Noé a 2021-es nyári Margón)