„A család kérésére szomorúan tudatom, hogy Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, a Magvető Kiadó szerzője 2026 március 29-én, 79 éves korában elhunyt” – tette közzé hétfő reggel Török András a Facebookon.
Egy emberként gyászolunk
Nádasdy Ádám lelkiismeretes tanár, fáradhatatlan alkotó és legfőképpen nagybetűs ember volt, aki gazdag életművet és rengeteg elraktározható gondolatot hagyott maga után. Pályája során számos elismerést zsebelt be: megkapta többek közt az Aegon-díjat, a Merítés-díjat, az Alföld-díjat, és a Városmajor 48 Alapítvány életműdíját is. A szomorú hír bejelentése óta sorra érkeznek a búcsúzó posztok a közösségi oldalakon (itt szemezgettünk belőlük): Nádasdyról sokan őrzünk szép emlékeket.
Ami engem illet, személyesen 2023 decemberében találkoztam vele először, amikor is közönség előtt beszélgethettem vele a Nyitott Műhelyben.
Zavarban voltam, és nagyon meg voltam illetődve, hiszen addig csak a távolból csodáltam Nádasdy Ádámot, ő viszont mindig ugyanazzal a nyitottsággal és komolysággal közelített a fiatalok felé is, mint idősebb pályatársaihoz – nemcsak megtisztelő, hanem élvezetes is volt a társaságában lenni. Ugyanezzel az élménnyel zártam tavaly májusi beszélgetésünket, amely Nádasdy egyik utolsó interjúja lett.
„Átzuhanni: az fáj. A változás / szűk száján átcsúszni, az horzsolás” – írta a Maradni, maradni című versében, ami örök kedvencem tőle. Nehéz lesz megszokni azt a változást, hogy már nem része a világunknak.
Beleszületett a kultúrába
A sokak által tisztelt és szeretett szerző 1947-ben született Budapesten, édesapja Nádasdy Kálmán világhírű magyar rendező, édesanyja a csehországi osztrák Birkás Lilian opera-énekesnő volt, akinek köszönhetően anyanyelvi szinten beszélt németül.
Izgalmas hátteréről Várkonyi Benedeknek mesélt 2004-ben: „mindenféle nyelven beszéltünk, összevissza, németül, olaszul, kicsit franciául.
Azért volt az angol olyan nagy szerelmem, mert angolul senki sem tudott.”
A hosszú, részletes interjú megjelent a 2023-as, Hordtam az irhámat című kötetben is (olvass bele!), amely tárcákat, naplóbejegyzéseket, beszédeket tartalmaz. A szóban forgó beszélgetést olvasva „már csak az a kérdés motoszkálhat bennünk, hogy ebből a sokgyökerű, szerteágazó, színes kulturális háttérből táplálkozó családi és kortörténetből hogyhogy nem készült még minimum egy regény?” – írtuk kritikánkban.
Nádasdy Ádámot népes rokonság gyászolja: két lánya és hat unokája van, férjével, Dr. Patczai Márkkal pedig Angliában kötötték össze hivatalosan az életüket, ahol az utóbbi években éltek is. Az apává válás szépségeiről és nehézségeiről, valamint a melegségéről Ott Anna kérdezte az Ezt senki nem mondta! podcastben. „Az öröm, hogy megszületett a gyerek, hát az mindent überel, és akkor annak fényében kit érdekel, hogy mindez mennyi fájdalommal, nehézséggel járt” – foglalta össze akkor a tapasztalatait.
„Egy romantikus szerelem”
„Nádasdy Ádám számtalan tevékenysége mellett és közben elsősorban tanár: világosan érvelő pedagógus, akinek a magyarázataival a nyelvészet izgalmas és átlátható területté válik” – olvasható a szerző nyelvészeti írásait egybegyűjtő Szmoking és bermuda című kötet fülszövegében (itt mutattunk részletet).
A nyelvek működését illető kíváncsiság és csodálat Nádasdy Ádám egész életét végigkísérte.
1970-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol–olasz szakán. Ezután két évig volt gimnáziumi tanár, majd az ELTE angol nyelvészeti tanszékén kezdett oktatni, ahol később tanszékvezető is volt. Szakterülete az angol nyelvészet – legfőképpen a hangtan –, a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan volt. Milyen nyelv az angol?, illetve Milyen nyelv a magyar? című könyveiben érthető és szerethető stílusban osztja meg a nagyközönséggel azt a rengeteg tudást és tapasztalatot, amelyet az évek során felhalmozott.
Nekem szárnyakat ad, ha tanítani lehet valakinek valamit (…) a szívem most és mindörökre a tanárság felé húz” – fogalmazott egy interjúban.
2006-ban az ELTE BTK-n habilitált, 2012-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 2017-től professor emeritus lett. A fent említett Hordtam az irhámat lapjain „romantikus szerelemként” utal az angol nyelvhez fűződő kapcsolatára, amely egy életen át kitartott.
Merjünk valamilyenek lenni!
„Belekeveredtem egy szerelembe, ami teljesen reménytelen volt” – mesélte költői pályájának kiindulópontjáról. Kezdetben ugyanis szerelmes verseket írt férfiakhoz, de saját bevallása szerint szemérmessége megakadályozta abban, hogy bátran lépjen a publikum elé.
Ezek a falak idővel végleg leomlottak: nemcsak a sikeres verseskötetek érkeztek egymás után, hanem a homoszexualitását feldolgozó írások is, amelyeket A vastagbőrű mimóza című könyvében gyűjtötte egybe.
Jó melegnek lenni, mert jó valamilyennek lenni.
Persze ez egy kicsit nehezebb, olyan, mint annak a gyereknek, akinek az osztálykiránduláson követ raktak a hátizsákjába, de hát attól még ugyanolyan vidám arccal kell menni tovább” – mondta korábban.
Sosem tagadta, hogy aggasztja a kormány hozzáálla a melegség témájához, ugyanakkor ahogy azt utolsó, Londoni levelek című kötetének (olvass bele!) bemutatóján is hangsúlyozta, ő tudott még szívből büszke lenni a magyarságára.
Persze van, hogy valaki olyan részvéttel kérdez Magyarországról, mintha azt mondaná, hogy »hallom, szegény édesapád tolószékbe kényszerült«.
Akkor én azt mondom, hogy »igen, ez igaz, de milyen szép nálunk a Balaton meg a Halászbástya, és milyen érdekesek a romkocsmák«, stb. Ez kicsit olyan, ahogy az ember a családját is mentegeti: tudom én, hogy nem tökéletes, de nem fogom kifelé rossz hírét kelteni” – fogalmazott interjúnkban.
„Én csak egyszerű buzi vagyok. Én nem vagyok LMBTQ” – mondta néhány éve elhíresült nyilatkozatában a Pride-on.
Azóta többször is kifejtette, hogy bár szívesen kiáll mindenki mellett, akit bántanak, mesterkéltnek és megalázónak érzi a csoportképzést.
Az utóbbi években Nádasdy Ádám ugyan gyakran megszólalt közéleti kérdésekben, a 2024-es Könyvhét megnyitóján hangsúlyozta, „semmilyen körülmények között ne hagyjuk, hogy politikai rokon- vagy ellenszenvünk rátelepedjen irodalmi ítéletünkre”.
Fontos témái
Az elmúlás kérdése régóta ott van a szerző életművében: betegsége már a 2019-es Jól láthatóan lógok itt verseiben is nyomot hagyott, melyek – ahogy kritikánkban írtuk – „témájukban súlyosak, sok helyen megjelennek bennük az öregedés, a halál, a létösszegzés motívumai, mégis van bennük könnyedség és irónia is”. Legutóbbi lírakötete a 2019 és 2023 között keletkezett szövegeket egybegyűjtő Billeg a csónak volt (olvass bele!), amelyben szintén erőteljesen ott volt a számvetés gesztusa.
Úgy írtam ezt a halál küszöbén, mint a gyerek, aki mondogatja magának, nem lesz baj” – mondta Nádasdy a gyűjtemény darabjainak keletkezéséről.
Szépprózát viszonylag keveset olvashattunk a szerzőtől, de a 2020-as, A szakállas Neptun című kötetben ezt az oldalát is megismerhettük, ismét a homoszexualitás témáját fókuszba helyezve. „Nagyon sokféle kapcsolatot, kalandot, szerelmet ismerhetünk meg, de az összes történet dinamikáját meghatározza ennek az ellentmondásnak a jelenléte, amely nélkül, úgy tűnik, nincs meleg szerelem” – írtuk a novellákról.
Óriások szelídítője
Tíz érdekességet összegyűjtő cikkünkben már elárultuk, hogy Nádasdy Ádám dolgozószobájában (fotót is mutattunk) csak akkor fordult meg szépirodalmi mű, ha éppen a fordításán dolgozott: nem mehetünk el tehát amellett sem, hogy mennyi klasszikust hozott közelebb a mai magyar olvasókhoz. Színdarabfordításait – köztük számos Shakespeare-drámát – gyakran játsszák a színházak, 2016-ban pedig napvilágot látott Dante Isteni színjátékáról készített fordítása.
Elsősorban az érthetőségre törekedtem, mert az Isteni színjáték csak félkarú óriás, ha a tartalma nem elég világos” – írta az előszóban.
„Ma végigrímelni egy ilyen hosszú művet, az túldíszítené a szöveget. Hadd példálózzak a templomépítészettel. Én nagyon jól érzem magam az olyan templomokban, amelyek betonból és üvegből készültek, (…) Ugyanannyira, vagy talán még inkább, mint egy rendesen feldíszített, freskózott barokk vagy szecessziós templomban” – mondta egy interjúban a Babits-fordításban meglévő rímelés elhagyásáról.
A díszítetlen templomok, vagyis az érthetőség és a tisztaság mondhatni hitvallása volt Nádasdynak, éppen ezért ültette át mai magyar nyelvre prózában a Bánk bán vagy éppen Az ember tragédiája eredeti szövegét.
Mit hagy hátra nekünk?
Napestig tudnám sorolni, hogy mennyi mindent köszönhetünk Nádasdy Ádámnak, de zárásul álljon itt egy üzenet tőle, amely a tavalyi szombathelyi ünnepi könyvhét megnyitóján hangzott el:
A könyvről azt szoktuk mondani: szellemi táplálék.
Ha ez így van, akkor itt is a vegyes táplálkozást tudom javasolni, mert az tesz jót az egészségnek – esetünkben a szellemi egészségnek. Olvassanak sokfélét, olyat is, ami nem az ízlésük szerint való, mert nem árt egy kis szellemi erőfeszítés, mint amikor az edző olyan gyakorlatot ad, mire nem vágytunk. Nem baj, tessék csinálni.
Olvassanak lektűrt és olvassanak komolyat: egyenek eperkrémet és egyenek fokhagymás csülköt (…)
Segítsenek, kedves olvasók, fenntartani a könyvek bámulatos sokszínűségét, nemcsak a műfajokban, hanem a mondanivalóban is. Nagy érték a szólásszabadság, és annak egy fontos megnyilvánulása a könyvpiac.”
Legyen könnyű a föld, Ádám, nem feledjük!
Fotó: Valuska Gábor
