Borisz Akunyin (polgári nevén Grigorij Cshartsvili), akit az orosz hatóságok néhány hónapja terroristának bélyegeztek, azt nyilatkozta:
„Már nincs semmi, amit a diktátor Navalnij ellen tehet, Navalnij meghalt és ezáltal halhatatlanná vált.
Úgy gondolom, hogy a meggyilkolt Alekszej Navalnij nagyobb fenyegetést jelent majd a diktátornak, mind az élő. (Putyin) valószínűleg annak érdekében, hogy elfojtsa a tiltakozás hangjait, még nagyobb terrort vezet be az országban” – mondta a népszerű krimiíró az AFP-nek.
Dmitrij Muratov Nobel-békedíjas újságíró szerint Navalnij halála „gyilkosság”. Muratov az Oroszországban betiltott Novaja Gazeta nevű független lap alapítója, majd főszerkesztője volt, és őt magát is megtámadták egyszer az orosz titkosszolgálat emberei. Telegramján azt írta: „Biztos vagyok benne, hogy a vérrög, ha volt is (az első hírek közt szó volt arról, hogy egy vérrög okozta Navalnij halálát – a szerk.), a 27. magánzárkában töltött időszak közvetlen következménye volt. Alekszej Navalnijt három éven át kínozták és gyötörték. Az orvosa azt mondta nekem, hogy a szervezet nem bírja ki ezt a szintű kínzást. Alekszej Navalnij büntetéséhez most kivégzés is társult.”
Mihail Zigar újságíró, a Putyin metamorfózisa című könyv (olvass bele) szerzője azt írta Telegramján: Navalnij is azt kérte az emberektől, ne adják fel, és most már mindig ott lesz előttük, mint ennek a tökéletes példája. „Mint egy szuperhős, generációk számára.
Mint olyan ember, akinek a történetén gyerekek nőnek fel. Nem Putyinra kellene felnézniük.”
Zigar aztán február 18-án a Time magazin weboldalán megjelent cikkében írt arról, hogyan ismerkedett meg Navalnijjal, hogy sokáig mennyire naivak voltak azzal kapcsolatban, hogy Putyin nem mer ártani leghangosabb kritikusának. Az újságíró egy hete kapott utoljára emailt Navalnijtól, amelyben azzal viccelődött, hogy egy fűszálat sem lát a cellájából, aztán Dosztojevszkijről, Tolsztojról, Nabokovról, Szolzsenyicinről és Viszockijról írt neki. Az újságíró szerint Navalnijt igenis az új Oroszország alapító atyjaként fogják majd emlegetni, mert hitt a demokratikus értékekben, nem volt cinikus, és nem értett egyet azzal, hogy minden eladható vagy megvásárolható. „Alekszej hitt ebben, és az életét adta érte. Ezért most mindannyiunknak hinnünk kell” – írta.
Masha Gessen orosz-amerikai író, publicista a New Yorkeren közölt esszéjében „Putyin legfélelmetesebb ellenségeként” jellemzi Alekszej Navalnijt, még úgy is, hogy a szinte teljesen állami befolyás alatt lévő médiában szinte ki sem szabadott mondani a nevét. Mint Gessen írja, az ellenzéki politikus szembe nevette a fogvatartóit és Putyint, és
„évről évre szembeszállt a világ egyik legkegyetlenebb államának hatalmával és a világ egyik legkegyetlenebb emberének bosszújával”.
Gessen számára nem ismeretlen a regnáló orosz rezsim, 2012-ben írt egy könyvet Putyin felemelkedéséről, majd az ellene lázadó Pussy Riot kollektíváról is (utóbbiról itt olvashatsz). Ő nem ért egyet azokkal az amerikai elemzőkkel, akik szerint Navalnij megöletése Putyin gyengeségét mutatná, számára az orosz elnök nagyon optimistának tűnik a jövőt illetően, és az is erőfitogtatás volt, hogy Navalnij halálhírét épp a müncheni biztonságpolitikai konferencia idején jelentették be. Gessen az írásai végén megemlíti, hogy sokszor vitatkozott Navalnijjal arról, hogy Putyin és köre tulajdonképpen micsoda. Navalnij még a mérgezése után is azt mondta, hogy csak „csalók és tolvajok”, akik kapzsiságból ölnek, Gessen szerint viszont gyilkosok és terroristák. „Túlságosan sokra tartotta őket. Valóban gyilkosok” – írta zárásként.
Mihail Hodorkovszkij ellenzéki aktivista, egykori olajmágnás, akit, miután Putyinnal szembekerült, megfosztottak vagyonától és tíz évre bebörtönöztek, azt írta weboldalán: „Vlagyimir Putyin meggyilkolta Alekszej Navalnijt. Ez a valóság, függetlenül a halál tényleges okától. (...)
Putyin azért gyilkolta meg Navalnijt, mert karizmatikus, bátor és erős politikus volt.
És még börtönkörülmények között is nagyon komoly fenyegetést jelentett a tekintélyelvű hatalomra.” Hodorkovszkij ugyan gyakran vitázott Navalnijjal politikai kérdésekben (könyvében is írt róla), de elismerte az érdemeit. Az emigrációban élő aktivista szerint a nemzetközi közösség és a demokratikus országok nem fogadhatják el legitimnek Putyin borítékolható győzelmét a március 17-i elnökválasztáson. Emellett pedig felszólította az oroszokat, hogy a választáson tiltakozásképpen írják Navalnij nevét a szavazólapokra.
Két svájci emigrációban élő orosz író, Oleg Radzinszkij és Mihail Siskin a Swissinfónak nyilatkozott. „Alekszej Navalnij nem félt a Kremltől. De a Kreml félt Alekszej Navalnijtól. Őt a Putyin-rezsim ölte meg. Ez egy gyáva és alattomos gyilkosság volt egy olyan ember ellen, aki veszélyes volt a rezsim számára.
Remélem, Alekszej Navalnij halála felébreszti a nyugati politikusokat”
– mondta Radzinszkij (Edvard Radzinszkij drámaíró fia), akit még a Szovjetunió fennállása alatt zártak börtönbe, majd küldtek száműzetésbe. 2023-ban őt is „idegen ügynöknek” bélyegezte az orosz hatalom.
Siskin – aki egy korábbi véleménycikkében azt írta, Putyin a tünet, nem a betegség – hasonlóan fogalmazott. „Navalnijt megölték.
A rezsim nem engedheti meg, hogy egyetlen alattvalója is ellenkezzen:
a népnek be kell fognia a száját, és örülnie kell a vezető minden szavának. Megpróbálták megmérgezni, de nem sikerült, ezért látványos módon kivégezték”. Mindketten egyetértettek abban, hogy a nyugati országok is felelősek azért, hogy Putyin rezsimje idáig jutott, hiszen látták, hogyan keményedik az orosz hatalom, mégis ugyanúgy kereskedtek Oroszországgal, mintha mi sem történne.
Magyar írók közül Tompa Andrea osztotta meg egy korábbi esszéjét, melynek fókuszában a színjáték, a gonosz leleplezése és Navalnij üzenete állt. Dragomán György pedig Facebook oldalára tette ki a Trófea című szövegét, a Rendszerújra kötet Rabság ciklusából, és Alekszej Navalnij „megtörhetetlen bátorságának emlékére” ajánlotta.
