Tompa Andrea „A jó, a rossz és a színjáték – Gondolatok két Alekszej Navalnijról készült film kapcsán” című, rendkívül érdekes esszéjét a Literának írta, de az orosz ellenzéki politikus halálának hírére Facebook-oldalán is publikálta a teljes szöveget.
Az egyik az a Youtube-videó, amelyben Navalnij álnéven felhívta az ellene elkövetett novicsok-mérgezés egyik résztvevőjét, egy vegyészt. Erre azután került sor, hogy 2020 decemberében az Insider, a Bellingcat, a CNN és a Spiegel közös oknyomozása kiderítette, hogy valóban az FSZB, vagyis az orosz titkosszolgálat ügynökei követték el a támadást, és néhány személyt is azonosítottak közülük. „Csak a színjáték tudja a felszínre csalni a gonoszt, amely rejtőzködni akar. (...)
Az emberi létezés óta használt eszközt veti be, a megjátszást, a színlelést, az átváltozás nagy művészetét”
– írja Tompa.
Navalnij magát az FSZB emberének kiadva beszél Artem nevű merénylőjével. Makszimként mutatkozik be, és különféle verbális és nonverbális trükkökkel, az ügynökség szókincsét használva egyrészt bizalmat kelt a férfiban, másrészt érezteti vele, hogy fölötte áll rangban. „És készségesen áll »Makszim« rendelkezésére a rezsim szürke, eufemisztikus nyelve, amelyen nem lehet kimondani az ölni, gyilkolni, mérgezni szavakat. A valódi szavak sosem mondhatóak ki. A hivatal nyelvén művelet, szituáció, helyzet, körülmények, hibák, problémák, részletek és feladatok vannak. Ölni – ez mindig kimondhatatlan. Lásd: katonai hadművelet Ukrajna megtámadása, végső megoldás a holokauszt” – mutat rá Tompa Andrea.
Tompa szerint Navalnij ebben a 49 percben színészeket megszégyenítő módon maradt benne a szerepben, „sztanyiszlavszkiji beleéléssel”, amellyel éles kontrasztban áll a mellette némán ülő két oknyomozó viselkedése, hiszen ők nem játszanak, arcukat a kezükbe temetik.
„A telefonbeszélgetésről készült videófelvétel csúcspontja a kimondás, amikor »Makszim« eléri, hogy a gyilkos valljon;
ebben a pillanatban a civil színész pedig triumfál: valójában két külön csatornán játszik, igazi idegrendszeri mutatvány szétválasztani csatornáit, a szavakat és a gesztust meg a mimikát, őrült kontrollról szól, vasfegyelemről, az előadóművészek sokat tréningezett tudása ez, hogy két különböző csatornán működjenek, ez már az elidegenítés” – írja Tompa, aki szerint Navalnij „a gonoszt a felszínre csalogatta, felmutatja a világnak.”
A másik Tompa által elemzett mű Daniel Roher Navalnij című dokumentumfilmje, amelyet a mérgezést követő időszakban forgattak. Az író-kritikus szerint Navalnij itt már nemcsak érezteti, hanem ki is mondja, hogy az egész ügy nem személyesen róla szól, hanem a „ti”-ről. „Nem ő egymaga mint legjelentősebb ellenzéki szereplő van a célkeresztben, hanem mindenki más, aki ellenzékben van – gondolatban, szóval, cselekedettel és mulasztással is. (...) Egy absztrakt gesztusként értelmezhető inkább, nem (egészen) emberi, nem halandói léptékű, inkább héroszi.
Navalnij úgy cselekszik, mint aki bizonyítani kívánja visszatérésével: a gonosz igenis elmegy a falig,
lássátok a szemeitekkel, győződjetek meg róla. Nem azt mondja, hogy kövessetek engem, hanem hogy ismerjétek fel a világot, amelyben éltek” – írja. Az ezután következő három, oroszok számára megfogalmazott üzenet is ezt erősíti.
A világ első számú orosz ellenzéki politikusa volt, aki az ellene indított különféle támadások dacára, még a börtönben sem adta fel az azért folytatott harcot, hogy Oroszországban újra szabad lehessen a sajtó és a közélet. Portré.
Tovább olvasok
