Dönthet-e egy intézmény egy olyan ember sorsa felett, aki látszólag képes önálló életet élni? És van-e egyáltalán döntési joga egy férfinak, aki korábban azt képzelte, hogy az orvosai nővé akarják változtatni, és egy saját vallást is kialakított, hogy beszámíthatónak tűnjön? Ismerd meg Daniel Paul Schreber német bíró történetét, aki mindent megtett azért, hogy szembeszálljon a mentális betegségeket megbélyegző jogrendszerrel.
Schreber élettörténete olyan, mintha a legvadabb, legelborultabb regények egyikéből lépett volna elénk, de valójában egy igaz történet a 20. század elejéről. Az Egy idegbeteg emlékiratai című könyve első alkalommal jelenik meg magyarul, sőt más kiadásokkal ellentétben nálunk jelenik meg először teljes, cenzúrázatlan változatban – tudtuk meg a november végi könyvbemutatón a Három Holló Kávéházban, ahol Csete Somát, a kötet fordítóját Nemes Z. Márió költő, esztéta kérdezte.
Egy mentális beteg, aki kiszabadította magát az elmegyógyintézetből
Schreber története az 1800-as évek végén kezdődik. Jómódú család sarjaként egyenes útja volt a korabeli elithez, karrierjének csúcspontja 1893-ban jött el, amikor kinevezték a drezdai ítélőtábla elnökének. A korban ez volt az egyik legnagyobb rang, amit a szakmájában elérhetett. Viszont két hónap után egy súlyos idegösszeroppanás következtében bekerült a lipcsei egyetemi idegklinikára, ahol hipochondriás depressziót állapítottak meg nála. Az ott tartózkodása alatt az állapota egyre csak romlott, hangokat kezdett hallani, hallucinált, üldözési mánia lett úrrá rajta.
Ekkor alakult ki a képzet benne, hogy az orvosai nővé akarják változtatni.
Idővel átkerült a sonnensteini szanatóriumba, ami a korban a reménytelen esetek egyfajta gyűjtőhelye volt, és éveket töltött kataton, magatehetetlen állapotban. A változást az hozta el, amikor váratlanul nekiállt írni, naplóbejegyzéseket, feljegyzéseket készített. Közben gyámság alá helyezték, ezzel pedig elkezdődött Schreber önrendelkezéshez való küzdelme, aminek egyik végterméke az Egy idegbeteg feljegyzései című kötet lett. Ebben számos naplóbejegyzést, orvosi szakvéleményt, az ítélőtábla döntésének leiratát gyűjtötte össze a szerző, hogy ellenálljon az orvosi hatalomnak, amely (látszólagos) beszámíthatósága ellenére örökre be akarta zárni az elmegyógyintézetbe.
Ezzel kialakul ez a 22-es csapdája szituáció, hogy azt próbálják meg bebizonyítani az egyes betegek, hogy ők nem elmebetegek” - mondta Csete.
Schreber története ekkor lép ki a korban igen gyakori „őrült-perek” árnyékából, hangzott el a könyvbemutatón. A századfordulóból számos olyan esetről lehet tudni, ahol egyes betegek megtámadták az orvosi véleményt, döntést, viszont a légből kapott vádakkal ellentétben itt Schreber rengeteg bizonyítékot gyűjtött össze ahhoz, hogy lássák, beszámítható. És mint egykori bíró, pontosan tisztában volt a jogaival.
A híres apa és a szexuális elfojtás
Schreber arra jutott, hogy úgy tud megszabadulni a gyámságtól, ha a szabad vallásgyakorlás elvét alkalmazza. Ennek érdekében egy egész mitológiai, transzcendentális eszmerendszert dolgozott ki: meggyőződése volt, hogy a testében egy női idegrendszer működik, ami a sajátos női nemi jegyek megjelenésével jár. Egyfajta transzvesztitaként gondolt magára, és ahhoz, hogy ezt a korabeli gondolkodással elfogadtathassa, azt vallotta, hogy vallási liturgiaként gyakorolja a nőnek öltözést.
„Tulajdonképpen az történt, hogy született róla egy ítélet 8 évvel azelőtt, hogy ő elmebeteg. (…)
A német jogrendben nem igazán van kialakított eljárás arra, hogy ez a bélyeg hogyan kerül le valakiről, hogyha már egyszer egészséges lesz”
– mondta Csete, a kötet fordítója a bemutatón.
Ez az egész pedig a szexuális vágy elfojtásának kérdéséből alakult ki. Schreber apja, Moritz Schreber a korszakban egyfajta sztárorvosnak számított: egyszerű ortopédusként kezdte, de idővel nevelésmódszertani, erkölcstani könyveket kezdett írni, az önmegtartóztatás és a „helyes” életmód egyik korabeli szószólója volt, a gyerekek testtartását és fejlődését segítő különböző szerkezeteket hozott létre.
A gyerekeit önmegtartóztatásra nevelte, így a fiatal Schreber egyfajta kísérleti alanya lett a saját apjának. Például előfordult, hogy kikötözött kezekkel kellett aludnia, hogy az éjszaka folyamán nehogy magához nyúljon. Neveltetése miatt Schreber később sem tudott mit kezdeni a szexualitásával, mentális problémájának egyik alapja lett.
De az ifjabb Schreber testvére is hasonlóan megsínylette a neveltetést, Schreberrel ellentétben hedonista életet élt, alkoholista volt, rendszeresen járt bordélyházakba, szifiliszes lett és fiatalon meghalt. Bár Schreber megnyerte a pert és kikerült a gyámság alól, pár évvel később újra visszaesett a kataton állapotba, amiből már nem tudott többet kiszabadulni. Az elmegyógyintézetben halt meg.
Korábban senki nem akarta kiadni teljes változatban
Schreber története már önmagában is igen furcsa, de a könyvének sorsa is hasonlóan hányattatott volt. A szöveg először 1903-ban egy kis, ezoterikus kiadványokkal foglalkozó német kiadónál jelent meg, viszont erről az egykori feleségének apósa is tudomást szerzett, aki féltve a család hírnevét már megjelenéskor felvásárolta a könyvek jelentős részét, és megsemmisítette őket.
Szerencsére pár példány megmaradt, amiből aztán a 20. század közepén több fordítás is készült, és ezzel újra bekerült az érdeklődés középpontjába. Viszont – eddig – senki nem merte vagy akarta teljes változatban kiadni, több kiadás csak csonkított, rövidített formában látott napvilágot, ugyanis túl bonyolultnak, sűrűnek találták. Ezzel ellentétben a magyar teljes, hiánytalan változatban látott napvilágot.
Rekonstruáltuk az eredeti dizájnt. Megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy azt a könyvet kapja meg az olvasó, amit 1903-ban Lipcsében megkaphatott volna.
Ez a szöveg nagyon-nagyon sok szinten keretezi és magyarázza önmagát, nincsen szüksége külső autoritásokra, hogy ezt megtegyék helyette” – fogalmazott a kötetbemutatón Csete Soma.
Az egzisztenciális küzdelem, ami a modern gondolkodás alapjává vált
Az Egy idegbeteg feljegyzései megjelenését követően elég kevés visszhangot kapott, mégis különös módon utat talált a korszak legfontosabb gondolkodóihoz.
Sigmund Freud például egy egész könyvet szánt Schreber történetének megértéséhez, ez Az úgynevezett Schreber-eset című írása.
Jacques Lacan francia pszichoanalitikus a pszichózis és annak nyelvi megjelenését kutatja Schrebernél, de számos más kultúraelméleti, médiaelméleti és filozófiai irányzat egyik alapját képezi ez a különös eset.
Rádiójáték is készült belőle, és irodalmi és filmes feldolgozást is kapott. Két film is készült a bíró életéről, az első 2006-ban a könyvvel azonos címen, és állítólag a Mechanikus narancs írója, Anthony Burgess is készített egy forgatókönyvet a történetből, de az sosem jelent meg.
Fotó: Wikipédia
