Mihail Siskin: Putyin a tünet, nem a betegség

Mihail Siskin: Putyin a tünet, nem a betegség

Rendszer- és gondolkodásváltást sürgető véleménycikket publikált Mihail Siskin orosz író a Guardianben, viszonylag hosszú és elég sokatmondó címmel: “Sem a NATO, sem Ukrajna nem tudja putyintalanítani Oroszországot. Nekünk, oroszoknak kell megtennünk”. Siskin cikkében amellett érvel, hogy az új, demokratikus Oroszország nem lehetséges anélkül, hogy az oroszok meg ne változtatnák a “nemzeti gondolkodásmódjukat” - és el ne ismernék a nemzeti vétküket.

sa | 2022. március 29. |

Siskin azzal kezdi, hogy miközben az ukrán városok bombázását és a meggyilkolt gyerekeket nem mutatja az orosz köztévé, fáj látnia, mennyi honfitársa támogatja a háborút. Ez a többség, míg a háború ellen tiltakozó kisebbséget szétverik és letartóztatják a rendőrök.

Szerinte a modern világot egy forradalom választja el a legtöbb oroszországi embertől: az az átalakulás, ami a kollektív tudat elsőbbsége helyett az egyén prioritásait kezdte előtérbe helyezni. Az emberek évezredekig azonosultak a törzsükkel és teljesen kiszolgáltatottak voltak a falkavezérnek, nevezzék azt törzsfőnek, kánnak vagy cárnak. 

“Csakhogy az elmúlt évszázadokban átalakult a társadalmi rend egy olyanná, amiben az egyén szabad.”

Siskin az amerikai alkotmány kezdő szavait idézi (“We the people”), mivel szerinte egy ilyen fontos szöveg csak egy újfajta emberiséggel születhetett meg, ami tudatában volt az emberi méltóságnak.

Az író szerint ezt az óriási civilizációs szakadékot még mindig nem sikerült áthidalni, és ez a hazája drámája. Míg egy kisebbség már készen állna arra, hogy demokratikus társadalomban éljen, a jelentős többség még mindig meghajol a hatalom előtt és elfogadja a régi életmódot. Azt, amiben generációk egyetlen túlélési lehetősége a hallgatás volt és az elégedettség a hatóságokkal. Hiszen, aki nem maradt csendben, az ment a börtönbe vagy emigrálnia kellett, mielőtt túl késő lett volna.

Siskin szerint kétszer már elbuktak az orosz demokrata próbálkozások: 1917-ben és 1990-ben, és a vége mindig diktatúra lett.

“A diktatúra és a diktátor hozza létre a rabszolga népességet vagy a rabszolga népesség teremti meg a diktatúrát és a diktátort?”

teszi fel a kérdést. “Hogy lehet ezt az ördögi kört megtörni? Hogyan kezdődhet el az új Oroszország?”

Némi diktatúratörténeti kitekintés után Siskin rátér a szerinte helyes megoldásra.

“Sem a NATO, sem az ukránok nem tudják putyintalanítani Oroszországot. Nekünk, oroszoknak kell rendbe tenni az országunkat. Készen áll a népem a feladatra? (...) Az orosz tudatnak el kell tudnia fogadni, hogy több ország is létezhet, amiben orosz az állam nyelve. A birodalmat el kell távolítani az elmékből és a lelkekből, mint egy rosszindulatú tumort. Csak ekkor tudnak az új államok reformokat végrehajtani.”

Suskin ezután arról ír, hogy a demokráciához kritikus mennyiségű állampolgár és érett polgári társadalom kell, és az egészet - Navalnijt idézve - szabad választásokkal kell kezdeni. De mi garantálja a választások tisztaságát? “Egy jóindulatú cárban reménykedő társadalmat nem lehet egy óra alatt felelős választókká alakítani” - írja. És működhetnek a demokratikus reformok, ha még mindig a Putyin-rezsim korrupt tisztviselői vannak pozícióban? “A világ »orosz Nürnbergért« kiált, de Oroszországon belül ki fogja ezt megszervezni? Ki tárja fel a bűnöket és bünteti meg a bűnösöket? A bűnözők maguk? El lehet mozdítani Putyint, de ki fog hirtelen a milliónyi korrupt hivatalnok, haszonleső rendőr és bíró helyére ülni?”

Siskin azzal zárja gondolatait, hogy 

Oroszország csak egy hosszadalmas és fájdalmas újjászületés árán tud előre lépni.

A külföldi szankciók nem a legrosszabbak, amik történhetnek, mert sokkal rettenetesebb, amikor az orosz népben nincs belső újjászületés. “Putyin a tünet, nem a betegség.”

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Ulickaja szerint Putyin gyengének látja a Nyugatot, ezért fenyegeti

Szerinte a katonai erőszak “egyetlen ember őrülete”, aki a követőivel kisajátította az orosz nép sorsát.

...

Ljudmila Ulickaja: Az ítélet közeleg, urak! 

Az ukrajnai háborúról – március 11. címmel jelent meg Ljudmila Ulickaja írása magyarul a Magvető Kiadó jóvoltából a Literán, a cikket Morcsányi Géza fordította.

...

Ulickaja: A mai nap történéseiért viselt felelősségben mi, kortárs szemtanúk is osztozunk

Az orosz író üzenetében azt írta, egyetlen ember és hű cinkosainak őrülete irányítja az ország sorsát. Csak találgatnunk lehet, mit írnak majd erről ötven év múlva a történelemkönyvek. 

Angela Merkel: A 15 öltönyös között én voltam a piros blézeres

Angela Merkel: A 15 öltönyös között én voltam a piros blézeres

Angela Merkel Budapesten járt, hogy bemutassa a Szabadság című memoárját. Ott voltunk.

Szerzőink

Szabolcsi Alexander
Szabolcsi Alexander

Egyik csata a másik után: a politikai ellentétek végletekig tolt játszótere

chk
chk

Jane Goodall, aki küldetésének tekintette, hogy reményt adjon

Hírek
...

Darvasi László nyerte az első Esterházy Irodalmi Díjat

...

Egészséges erotika vagy az abúzus romantizálása a #Spicytok?

...

Esterházy robotként éled újra és az Al néz szembe a színpadon

...

Ebbe az országba szinte senki nem utazik

A hét könyve
Kritika
Az űrből nézve az élet csak apró dráma a világegyetemben
Péterfy Bori: Rock and rollból hazajönni hajnalban, majd másnap iskolába vinni a gyereket [Ezt senki nem mondta!]

Péterfy Bori: Rock and rollból hazajönni hajnalban, majd másnap iskolába vinni a gyereket [Ezt senki nem mondta!]

Mit jelent anyának, művésznek és nőnek lenni egyszerre? Péterfy Borit kérdeztük. 

Kiemeltek
...

Fehér Renátó: Kik és milyenre írják a történetünket, ha mi elhallgatunk?

Az Életünk folyóirat új korszakát Fehér Renátó köszönti.

...

Ők az idei Nobel-díj legnagyobb esélyesei: Krasznahorkai is köztük van

Úgy tűnik, ismét szurkolhatunk Krasznahorkai Lászlónak, de Nádas Péter is ott van a listán.

...

Jane Goodall, aki küldetésének tekintette, hogy reményt adjon

Minden megváltozott, amikor Jane Goodall kinyújtotta a kezét a csimpánz felé, és az megfogta.