Mihail Hodorkovszkij Putyin álarca mögé látott. Olajmágnásként, Oroszország egyik leggazdagabb embereként felszólalt Putyin korrupt rendszere ellen, s ezért a Kreml megbüntette. Megfosztották vagyonától, és több mint tíz évig börtönbe zárták. Az immár szabad, de emigrációba kényszerített Hodorkovszij új könyvében bepillantást enged nekünk a harcba, amelyet hazája megmentéséért vív. Az Oroszország-feladványban gyorselemzést ad arról, hogy miként ment félre a putyini Oroszország, bemutatja országa felemelkedését és bukását, saját útját a jellegzetes szovjet ifjúkortól az olajmágnási létig, majd hatásos belső képet fest a politikai ellenállásról. A szerző erőteljes hangon áll ki a Kelet és a Nyugat közti megbékélés mellett.
Mihail Hodorkovszkij: Az Oroszország-feladvány (részlet)
Fordította: Kende Tamás
A 2020-as évek magukban hordozzák a fordulópont lehetőségét Oroszország számára. Az Ukrajna elleni invázió végképp elvetette a Putyin-vezette rendszer jövőjének bizonyosságát, ugyanakkor muníciót adott Oroszország demokratikus ellenzékének. Putyin 2021-es döntése, hogy a neves Alekszej Navalnijt börtönbe veti, a népszerű korrupcióellenes aktivistából olyan politikai foglyot csinált, amilyen én voltam két évtizeddel korábban. Navalnij bűne ugyanaz volt, mint az enyém: rámutatott az elnök korrupciójára, meggazdagodására. Ugyanúgy döntött, mint korábban én: folytatta a harcát, még ha az a börtönhöz vezetett is. Ez mindkettőnek a szabadságharcos, a demokrácia harcosának a státuszát kölcsönözte. A modern technológia ugyanakkor ezt a harcot ma már sokkal publikusabbá teszi. Navalnij leleplező anyagát Putyin nyilvános alapítványoktól lopott pénzből épített, fényűző fekete-tengeri palotájáról több mint százmillióan látták az interneten. A közösségi média segített koordinálni a Navalnij kiszabadításáért szervezett tüntetéseket, és nem csak Moszkvában és Szentpéterváron: százezrével vettek részt ezeken a tüntetéseken országszerte olyanok is, akik korábban sosem tiltakoztak a Kreml ellen. Többségükben fiatal emberek, és tiltakozásuk nem kizárólag Navalnijról szól, hanem Putyin rendszerének igazságtalanságairól is.
*
Putyin és cimborái rákaptak arra, hogy luxusrezidenciákat – egyes jelentések szerint kész palotákat – építsenek maguknak; a trendre az Alekszej Navalnij vezette Korrupcióellenes Alapítvány (FBK, Fond Borbi s Korrupciej – A ford.) hívta fel a figyelmet. 2021 januárjában Navalnij közzétett az interneten egy videót Putyin palotája: a világ legnagyobb megvesztegetése címmel. A videó nézettsége minden rekordot megdöntött az orosz közösségi portálokon. A film felvételeket mutatott be a népszerű fekete-tengeri üdülőhely, Gelendzsik tőszomszédságában egy pazar ingatlanról, amelyet állami megrendelésekkkel kitömött hálás vállalkozók építtettek Putyinnak. Navalnij szerint 1,35 milliárd illegális dollárt fordítottak a több mint 17 ezer négyzetméteres palota építésére, amely így Oroszország legnagyobb magáningatlanja. Putyin magánkikötő, szőlészet és borászat, kaszinó, kápolna, fedett hokicsarnok szolgáltatásait élvezheti, és csak a vécékefék egyenként 850 dollárba kerültek. Az elnöki ajándék finanszírozói között találhatjuk azt a Nyikolaj Samalovot, akivel Putyin még a szentpétervári városházán dolgozott együtt, és aki komoly profitra tett szert a Kremllel kötött jövedelmező szerződésekből a Krím 2014-es megszállását követően. Nyikolaj mellesleg annak a Kirillnek az apja, aki Putyin lányát vette feleségül.
Amikor napvilágra került, hogy Putyin legbelső körének más tagjai, így Dmitrij Medvegyev, Nyikolaj Patrusev, a Biztonsági Tanács volt vezetője, Vlagyimir Jakunyin, az Orosz Államvasutak volt főnöke, de még Putyin sajtótitkára, Dmitrij Peszkov is sokmillió dolláros házakban laknak, a gyors és jelzésértékű válasz nem váratott magára: Putyin hozott egy rendeletet, amely szerint az ingatlantulajdonosok nyilvántartása ezentúl minősített információnak számít, így többé nem elérhető a nagyközönség számára.
„El akarják rejteni a jachtjaikra és az otthonaikra vonatkozó információkat, ám mi mégis folytatjuk a kutatást, hisz fényképezni még tudunk” – jelentette ki Alekszej Navalnij.
*
A 2018-es események és az azokra adott kremli válaszok számtalan hasonló művelet összetéveszthetetlen jegyeit viselték magukon. Tudom, hogy a Kreml különleges szolgálatai tovább folytatták a nemzetközi szerződések által tiltott vegyi fegyverek előállítását. Ezt csinálták a szovjet időkben, és ezt csinálják ma is. Titkos laboratóriumokban állítják elő a mérgeket, amelyek a Navalnij elleni támadáson kívül számos, máig megoldatlan haláleset mögött állnak. Mióta Putyin hatalomra került, e méreglaboratóriumok kapacitása láthatóan megnövekedett, összhangba hozták a biokémia új fejleményeivel, hogy speciális mérgeket a Kreml speciális műveleteikhez. A legfőbb követelmény láthatóan az volt, hogy a mérgek által kiváltott tünetek félrevezessék a külföldi országok nyomozóit és orvosait, hogy ne ismerjék fel a Kreml keze munkáját.
Alekszandr Litvinyenko 2006-os meggyilkolásához például szándékosan használtak polóniumot. A polónium vízben oldódó, színtelen, szagtalan anyag, így az áldozat nem is tudhatja, hogy támadás érte. Ráadásul – más mérgekkel szemben – nincs ellenszere. Az FSZB azt is tudta, hogy a polónium okozta sugárfertőzés olyan ritka, hogy az orvosok nem is fogják tesztelni,
így nem jönnek rá, hogy az volt a halál oka.
Ám Litvinyenko esetében az FSZB-nek nem volt szerencséje. Arra a tényre alapozva kalkuláltak, hogy a polóniummérgezés áldozatai pár nap alatt meghalnak. De Litvinyenko erős szervezetének köszönhetően még három hétig életben maradt, és ez az idő elegendőnek bizonyult a Londoni Egyetemi Kórház orvosainak arra, hogy betegségének minden lehetséges okát megvizsgálják. A halála előtti utolsó napon jutottak el a polóniumvizsgálathoz; ha Litvinyenko egy nappal korábban hal meg, gyilkosai észrevétlenül megúszhatták volna. És ha az orvosok nem jönnek rá a halál okára, a Scotland Yard képtelen lett volna nyomon követni az alfa-sugárzás jellegzetes nyomait Londonon át Moszkváig.
Vlagyimir Putyin uralma alatt drámai mértékben megnövekedett a politikai mérgezések száma. A Putyin csecsenföldi tevékenységéről beszámoló oknyomozó újságírót, Anna Politkovszkaját is megmérgezték egyszer, mielőtt 2006-ban végül agyonlőtték. Viktor Juscsenko Kreml-ellenes ukrán elnököt dioxinnal etették meg Moszkvához hűséges biztonsági tisztek. Juscsenko túlélte a merényletet, de az arcát örökre elcsúfították a mérgezés nyomai. 2003-ban Jurij Scsekocsihin, a parlamenti ellenzék egyik hangos tagja megmagyarázatlan sugárfertőzésbehalt bele. 2004-ben Roman Cepov – aki Anatolij Szobcsak szentpétervári polgármester testőre volt, sőt egy rövid ideig Putyint is védte – ismeretlen méreg áldozata lett. A hatósági vizsgálat nem tudta megállapítani a halála okát, de a nyomozóktól származó információk szerint sugármérgezéshez hasonló tüneteket fedeztek fel rajta. 2020 augusztusában pedig az ismert ellenzéki aktivista, Alekszej Navalnij két és fél hétig volt kómában, miután a Szibériából Moszkvába tartó visszaútján megmérgezték egy új típusú Novicsokkal. Vizsgálatok révén fény derült azoknak az FSZB-s ügynököknek a kilétére, akik Navalnij ruhájára kenték a halálos mérget, ám az orosz hatóságok megtagadták ellenük a nyomozást az ügyben, mondván,
nem bizonyított, hogy bűncselekmény történt.
Ezekben az esetekben az volt a közös, hogy az áldozatok mind iszonyatos kínokat álltak ki a mérgezést követően. A polónium például belülről rohasztja szét és teszi tönkre az emberi szervezetet, felemésztve a belső szerveket, és a szörnyű fájdalmakat semmivel sem lehet enyhíteni. A jelek szerint a Kreml célja nem kizárólag a gyilkolás, hanem hogy olyan embertelen kegyetlenséggel tegyék, amely megrémíti és elrettenti minden létező és jövőbeli potenciális ellenségét világszerte; hogy példát statuáljanak, amelyet senki nem felejt el, és amely senkinek nem engedi, hogy biztonságban érezze magát, bárhol is legyen.
*
Alekszej Navalnij megmérgezése után Putyin csak nevetett, amikor azt követelték tőle, hogy indítson nyomzást. „Ugyan kinek kell [Navalnij]? – vigyorgott. – Ha valaki meg akarta volna mérgezni, az végzett volna vele.”
Amikor 2021 márciusában Joe Bidentől megkérdezték, hogy szerinte Putyin gyilkos-e, az USA elnöke habozás nélkül igennel válaszolt. Számos állami vezető hoz döntést az erőszak legitim alkalmazásáról, de ettől önmagában még nem válnak gyilkossá. Az erőszak lehet indokolt, ha közérdekből alkalmazzák, megfelelő jogi eljárást követően amikor más eszköz nem áll rendelkezésre. A kulcsszavak itt a megfelelő eljárás és a közérdek. Putyin önkényes és indokolatlan döntései nem felelnek meg ezen kritériumoknak. Azok köztörvényes bűncselekmények, emberölések, amelyek korrupt emberek érdekeit szolgálják.
