Fotó: Igor Moukhin/ Wikipédia
2012. február 12-én a Pussy Riot csoport öt tagja színes maszkokban, erősítővel és gitárral felszerelkezve tűnt fel a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban, hogy előadjanak egy punk imát. A színes-zajos szeánszon Isten anyjához könyörögtek, hogy szabadítsa meg őket Putyintól. Ezután hosszú és kíméletlen jogi procedúra eredményeként közülük ketten végül munkatáborba kerültek.
Masha Gessen: A szavak ereje - Pussy Riot
Fordította: Parászka Boróka, Athenaeum Kiadó, 2019, 400 oldal, 3999 HUF
Masha Gessen orosz-amerikai újságíró azonban eltökélte, hogy a végére jár, mi motiválta a Pussy Riotot arra, hogy ilyen merészen tiltakozzanak a rendszer ellen. Végigülte a lányok tárgyalását, levelezett velük, meginterjúvolta barátaikat és rokonaikat, börtönlátogatást tett; alapos munkát végzett. A szavak ereje című könyvében Gessen nem kíméli az olvasóját, rákényszerít arra, hogy megértsük, mi a punk, a feminizmus, és főleg mit jelent aktivistának lenni – akkor is, ha azok közé tartozunk, akiktől mindez távolt áll.
A Pussy Riot
A Pussy Riot a Vojna (Háború) nevű aktivista szervezetből kinőtt női aktivista csoport, amelynek a három perbe fogott lányon kívül még 10-12 anonim tagja volt, akik többé-kevésbé cserélődtek; egy akción nem mindig volt mindegyikük jelen. Sokuk személye máig nem azonosítható, köszönhetően az akció közben viselt rikító színes símaszkoknak, és annak, hogy többnyire hamis személyazonosságot adtak meg a hatóságoknak, ha fellépéseik során lekapcsolták őket.
Borítópornó: Masha Gessen - A szavak ereje - Pussy Riot
Borítópornó rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek a nagy ötletek, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Ezúttal Földi Andreával beszélgettünk Masha Gessen könyvéről, A szavak erejéről, amely a Pussy Riot tagjainak történetét meséli el. A szavak ereje - Pussy Riot. 2012.
Polgárpukkasztó performanszaikat jellemzően nyilvános helyeken hajtották végre egyfajta flash mobként. Erősen feminista színezetű szövegeikkel a patriarchális berendezkedés ellen, a kritikai gondolkodásért, a demokráciáért álltak ki, és élesen kritizálták Putyint és rezsimjét, valamint a fogyasztói társadalmat. A Pussy Riot tehát inkább működött aktivista csoportként, mint zenészekként, és aktivista mivoltuk sem véletlen: Gessen a kötet elejét a három lány bemutatására szánja, és már ekkor kiderül, hogy művelt, tájékozott nők, igazi gondolkodók, akik készek megváltoztatni a világot. Punk, feminizmus, aktivizmus: mind szélsőségesnek tűnő, a nem létező átlagembertől távol álló intenzív ideák és attitűdök, amelyeket könnyen ér az öncélúság vádja. A szereplők és az őket körülvevő Oroszország megismerése után azonban már hiába próbáljuk rájuk ragasztani ezt a bélyeget.
Kik voltak ők?
Fotó: Denis Bochkarev/Wikipédia
Nágya (Nagyezsda Tolokonnyikova) Norilszk bányavárosából származik, ahol a sötét délutánokat olvasással töltötte, autodidakta módon kialakítva saját tanulási programját, mert az iskola untatta. A századforduló orosz egzisztencialista filozófusait olvasta; Nyikolaj Bergyajevet és Lev Sesztovot, valamint Sartre, Schopenhauer és Kierkegaard műveit, később még fordított is filozófiai műveket – ha épp olyat szeretett volna olvasni, amit még nem fordítottak oroszra. Harcolt azért, hogy az iskola felismerje: a kritikai ösztönzésnek elsőnek kell lennie az oktatásban – de emiatt természetesen konfliktusokba keveredett. Apja visszaemlékezései szerint kiváló tanuló volt, napi öt-hat órát töltött tanulással, és a számítógép előtt aludt el.
„Az én igazi tanulásom akkor kezdődött, mikor hazaértem az iskolából. Inkább különböző, könyvtárból kölcsönzött alternatív könyvek, irodalmi kritikák és lélekhez szóló szövegek mellett ültem és olvastam” - hangsúlyozta Gessennek írt levelében. „A külseje mellett az fogott meg, hogy ennek az elsőéves norilszki lánynak volt fogalma arról, kik a moszkvai konceptualisták. Az esztétika tanszéknek még Andy Warhol is túl sok volt” – nyilatkozta róla a férje.
Kat (Jekatyerina Szamucevics) árvaházban nevelkedett, majd örökbe fogadták, szülei konzervatívan nevelték. Édesanyja azt jósolta neki, hogy az életét a konyhában éli majd le, és ez megrémítette. Kiváló tanuló volt ő is. A moszkvai energetikai egyetemen tanult, de csalódott benne: „Az intézet felszerelése elöregedett, a témavezetőm kilencvenéves volt… az állam nem akart pénzt fektetni abba, hogy vonzóvá tegye a kutatásokat” - összegezte benyomásait. Nem sokkal később atom-tengerelattjárók fegyverellenőrző rendszerei számára fejlesztett szoftvereket, de ebből is kiábrándult, ahogy mondja, a korrupció miatt. Kat úgy látta, Oroszországban a mérnökök leginkább az állami szervezeteknek gürcölnek. Végül megtalálta nagy szerelme, és ez a fotózás volt, amelyet sokáig titkolt szigorú apja elől – első lázadása az volt, hogy beiratkozott egy fotós iskolába. Először absztrakt dolgokat fotózott, majd a 2007-2008-as tanévben az osztálya a választások megörökítését kapta feladatul, ekkor kezdett a politika felé fordulni. Egy barátjával felfedeztek egy választási körzetet, ahol holt lelkek szavazatait számlálták – egy pszichiátria volt. Magukat fotózták, ahogy az egyik kórteremben a szavazóurnát keresik – ki is dobták őket. Kat nem sokkal később csatlakozott a Vojnához.
Maria (Maria Aljohina) eredetileg inkább volt természetvédő aktivista, mint punk performanszművész. Matematikaiskolába íratták, de Maria lázadozott. Édesanyja hamar rájött, hogy óriási szakadék tátong kettejük között, és úgy döntött, nem erőltet semmit: elismerte, hogy nem tud tanácsokat adni a lányának, akiben ez inkább a függetlenség és megbecsültség érzését keltette.
„Valószínűleg a legfontosabb dolog az volt a gyerekkoromban, hogy semmit sem tiltottak indokolás nélkül. Ha valamit tiltottak a családban, akkor annak világos oka volt. Szabadon dönthettem, cselekedhettem” – emlékszik vissza Maria.
Az iskola után egy videokölcsönzőben dolgozott, és David Lynch, Hitchcock, Fellini, Lars von Trier filmjeit nézte, Darren Aronofsky komor műveiért egyenesen rajongott. Egyszer hallott róla, hogy Utrisban ki akarnak irtani egy erdős területet – felkereste hát a Greenpeace-t annak reményében, hogy esetleg majd tehet valamit az ügyért, ők pedig néhány aláírásgyűjtő ívet nyomtak a kezébe. Valószínűleg nem számítottak rá, hogy Maria egy hét alatt 4300 aláírást fog összegyűjteni. Végül újságírói pályára lépett, de ebben nagyon bizonytalan volt.
„Azt hittem, hogy igazi jó újságíró lesz, aki majd társadalmi problémákról ír. Ugyanakkor nagyon határozatlan volt, mert igazából a világot akarta megváltani. Mindig azt kérdezgette: mi a célja ezeknek a prózagyakorlatoknak, hogy járulnak ezek hozzá ahhoz, hogy megváltozzon a világ?” – meséli barátja, Olja.
Miben éltek ezek a lányok?
Fotó: Denis Bochkarev/ Wikimedia
Minden jelenség kontextusban értelmezendő, így pedig egy feminista punk bandát sem értelmezhetünk szülőhazája nélkül. Gessen képet ad arról, milyen közhangulat uralkodott a banda születésekor Oroszországban. Akkoriban sokan tiltakoztak a rendszer ellen, a Vojna akciói egymást érték, voltak rendőri fellépések, amelyek többnyire nem végződtek büntetőeljárással. Ez a hangulat végül a kereslet-kínálat elve mentén, mintegy végtermékként, a Pussy Riot megszületésében csúcsosodott ki. És hogy ez a kontextus mennyire igényelte a lázadást, azt nem is a Vojna akcióinak bemutatása vagy a Pussy Riot tevékenységét megelőző moszkvai megmozdulások, tüntetések emelik ki leginkább, hanem a kötet második harmadában zajló per, és annak már-már kafkai mivolta. A tárgyalás groteszkségén akár nevethetnénk is néha, de mégsem sikerül, mert tudjuk, hogy tényleg megtörtént. Egymást érik a szakszerű jogi eljárás paródiájának is beillő momentumok: a bíróságon megpróbálják definiálni a fedetlen váll fogalmát, hogy a lányok alulöltözöttségét alátámasszák; pszichológiai szakvéleményt olvasnak fel a bíró előtt, amelyben mindegyiküknél személyiségzavart állapítanak meg, a tünetek pedig az „aktív életvitel”, a „fokozott ambíció”, és „a saját látásmódhoz való abnormális ragaszkodás”. A tanúktól nem az események leírását kérdezik, hanem a véleményüket és a személyes megélésüket kell elmondaniuk a bíróságon, nem egyszer a szájukba adják a mondatokat.
A lányok pedig nem hazudtolták meg magukat, ügyvédeiket megszégyenítő alapossággal álltak ki magukért a bíróságon, és írták meg védőbeszédeiket. Hosszú, tiszta és logikus érveléssel készültek annak ellenére, hogy tudták: nem sok esélyük van megúszni a börtönt. Vagy inkább éppen azért, mert tisztában voltak vele, hogy a szavaikat a bíróságon kívül is hallják majd – ez volt az ő performanszuk, a groteszk per pedig tökéletes kontrasztot adott a szavaiknak –, így akik ellenük voltak, maguk szolgáltatták a díszletet a szöveghez.
Nágya és Maria két-két évet kaptak vallási gyűlöletkeltésért. Jekatyerina végül felfüggesztett büntetést kapott, de a procedúrán neki is át kellett esnie.
Masha Gessen könyve matematikai egyenlet, maga a Recept. Végy nőket, szabad véleményformálást, helyezd őket egy autoriter rendszerbe, keverj bele bőven punk inspirációt – és kijön a Pussy Riot. Végeredményben A szavak ereje egy hosszú tankönyvi példa, amely definiálja a lázadást.
Szerző: Széplaki Berta
