„A szavak és gondolatok átkelnek a határokon” – tartja Dr. Abdallah Abdel-Ati Abdel-Szalam Mohamed Al-Naggar, történész és műfordító. Kutatóként egyre-másra tárja fel az egyiptomi-magyar kapcsolatok epizódjait, emellett fáradhatatlan irodalomszervező, illetve már húsznál is több magyar könyvet fordított. Legutóbb Balassi Bálint verseit ültette át arabra, így közel félmilliárd olvasó számára lett elérhető a magyar nyelvű líra első klasszikusa. A napokban megjelent könyve, illetve a Balassi Bálint-emlékkarddal való kitüntetése kapcsán interjúztunk vele. Szó esett növénytani zsákutcákról, meghökkenésekről és perlekedésekről. Kiderült továbbá, hogy melyik magyar szerzőket ismerik leginkább a kairói olvasók.
Egy firenzei, de magyarul is jól tudó ismerősöm jegyezte meg, hogy Nádasdy Ádám fordításának megjelenése óta nekünk sokkal hozzáférhetőbb az Isteni színjáték, mint amennyire a mostani olasz olvasók számára érthető a szöveg. Ön hogy döntött, modern nyelven tolmácsolja az arab világ számára Balassi Bálintot vagy igyekezett valamit átmenteni a reneszánsz versek archaikus vonásaiból?
Balassi verseinek átültetésénél igyekeztem teljes mértékben visszaadni az eredeti jelentést. Mindent megtettem azért, hogy a hangzás – a ritmus és a rímelés – álljon a forrásnyelvhez a lehető legközelebb. Balassi fordítása a legnehezebb, a legtöbb időt igénylő, ám egyben a legizgalmasabb munkám volt az eddigiek közül. Talán amiatt is, mert arra törekedtem, hogy öröm legyen olvasni az arab verziót.
Különben érdekes, hogy az Isteni színjátékot említi, ugyanis korábban Dante művét is arabra fordítottam, így bátran mondhatom, hogy Balassi költészete a Divina Commediához hasonló kihívás elé állított. Mélységes gondolatokat hordoz ugyanis. És ahogy Dante elbeszélő költeménye, úgy igen kifejező, régies, sokszor a mindennapi használatból már kikopott szavakat, kifejezéseket, metaforákat és egyéb retorikai alakzatokat foglalnak magukban a magyar nemes versei is.
Dantéval meglepett, bár azt tudtam, hogy a kairói egyetemen a magyar mellett olaszt is tanult. Vissza tud emlékezni, hogy mikor találkozott először Balassi műveivel és milyen benyomást tett önre az első olvasás?
2004-ben tízhónapos ösztöndíjat kaptam az egykori Balassi Intézetbe, ahol sikerült elsajátítanom a magyar nyelvet és a névadó munkásságával is itt találkoztam legelőször. Nehéznek találtam Balassi verseit, hiszen még nem rendelkeztem az ilyen színvonalú szövegek megértéséhez szükséges nyelvtudással. Viszont azóta is visszhangoznak bennem az istenes és szerelmi költeményei: izgalmasnak, egyedinek és olvasásra méltónak gondolom őket.
Mindig élvezem, ha találkozom velük.
Most pedig az arab világ számára is bemutathatja az alkotót, hiszen a Kairosz Kiadó gondozásában nemrég megjelent Szavak ösvényein ‒ Balassi költészetének útkeresése az arab világban című kétnyelvű kötetben 29 Balassi-fordítása olvasható. Mi alapján válogattak az életműből Molnár Pál szerkesztővel?
Három szempontot vettünk figyelembe: a tematikát, a minőséget, és azt, hogy mennyire áll közel az arab kultúrához az adott darab. Kizárólag olyan versek kerültek a kötetbe, amelyek megfelelnek a művészi és irodalmi minőséghez társítható magyar és arab elvárásoknak. Ezek közé tartozik az eredetiség, a költőiség, valamint a megfogalmazás ereje.
Mennyi idő alatt állt össze a könyv?
2023 januárjában, az 54. Kairói Nemzetközi Könyvvásár idején tudtam meg, hogy idén Fekete Vince mellett én is Balassi-emlékkardban részesülök. Attól fogva magától értetődő volt, hogy a díj névadója áll majd a következő fordításkötetem középpontjában. Tavaly áprilisban megbeszéltük tehát a kiadóval, hogy 2024-ben, Bálint-napon a könyvesboltokba kerül a Szavak ösvényein. Ami egyébként nem kizárólag versfordításokból áll, hanem tartalmaz egyéb, érdekes fejezeteket is.
A jól ismert arab költő és újságíró, Attif Mohamed Abdel-Medzsid előszava Balassi költészetét a világirodalom kincseként mutatja be, én pedig azt foglalom össze, milyen kép él az arab világban Balassiról. A könyvben olvasható a költő arab szemszögből megírt életrajza és Molnár Pál szerkesztő is jegyez egy szöveget,
ami Balassinak az arab világba való belépésével foglalkozik.
Gazdag kiadvány készült, és azt hiszem, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány kezdeményezése és a Kairosz támogatása nélkül aligha látott volna napvilágot ez a kötet.
Fordított már Petőfit, Kosztolányit, Móriczot, Szerb Antalt és Füst Milánt, a kortársaink közül pedig például Bánki Éva, Berta Ádám, Száraz Miklós György vagy Vörös István műveit, de amint említette, semmi nem izzasztotta meg korábban annyira, mint Balassi versei. Mi volt bennük a legnehezebb?
A régies szavak és kifejezések fordítása elég sok időt vett igénybe. Mondok egy példát. Itt van az a szó, hogy fejér. Amikor legelőször találkoztam vele Balassinál, Fejér megyére gondoltam, és mivel a versben a rózsa követte, elkezdtem elmélyülni Fejér megye növényvilágában – próbáltam megérteni, hogy a fejér rózsa mi okból különleges. Természetesen a kutatás zsákutcába vezetett, hiszen specifikusan Fejér megyei rózsa nem létezik. Alternatívát kellett keresnem, így az alaki hasonlóság miatt eszembe jutott, hogy a fejér esetleg a fehérrel lehet azonos. Biztos, ami biztos, megérdeklődtem azért, hogy jól gondolom-e, de megerősítettek, hogy nem csalt a szimatom.
Arra viszont nem sikerült elsőre rájönnöm, kire gondol Balassi, amikor a pogány vér kifejezést használja, bár sejtettem, hogy az oszmán törökökre értheti. Azért voltam bizonytalan, mert az iszlám szerint az Istentől származó vallások hívei – vagyis a muszlim, a keresztény és a zsidó – nem lehetnek pogányok. Számomra tehát újdonságnak hatott,
hogy a költő a kereszténységen kívül minden más vallást pogánynak tekint.
Talált-e Balassi műveiben olyan metaforákat, motívumokat, amik hasonló képzeteket indítanak el egy arab nyelvű olvasóban, mint idehaza? Nekem elsőként éppen a rózsa jutott eszembe, amihez Balassi az aktuális szerelmese arcát hasonlítja sokszor, és úgy sejtem, a pompás virágnak az arab világban is gazdag szimbolikája lehet.
Jól gondolja. Balassi szerelmi költészete számos elemében hasonlít az arabokéhoz, mivel nőalakjai elevenek, valóságosak. Ahogy ön is mondta, gyakran hasonlítja rózsához a szerelmese arcát. Júliának például „A Paradicsomba termett szép új rózsa / dicsőséges orcája”, Margarétának „jegyez rózsát szép orcája”, Zsuzsannának pedig „Piros rózsa tündöklik orcáján”. Az imádott nő megszólítására Balassi a rózsa mellett sokszor használ olyan motívumokat, mint a madár, a galamb, a virág vagy a viola. És hát a történelem folyamán az arab költők is előszeretettel alkalmazták ezeket.
Korábbi írásaimban már említettem, hogy József Attila anya-, illetve szomorúság témájú versei nagyon közel állnak az arab mentalitáshoz. Most szükségesnek gondolom kiemelni, hogy Balassi istenes versei a középkori arab vallási költészet gondolatiságának még ennél is közelebbi rokonai. Az Isten felé irányuló fohászaiban Balassi szinte ugyanazokat a stiláris megoldásokat, kifejezéseket használja, mint a középkori arab tradíció legfontosabb alakjai.
Voltak-e olyan passzusok, vagy akár teljes művek, amikről le kellett mondania, mert még lábjegyzettel sem lennének érthetők vagy esetleg kulturálisan nem elfogadhatók?
Több mű fordításáról kellett lemondanom, de nem a lábjegyzetelés miatt, hanem azért, mert túlságosan messze állnak az arab kultúrától, és jogtalanul, igazságtalanul megsértik az iszlám előírásait. Az embernek tiszteletben kell tartania magát, a kultúráját, mindenekelőtt pedig a vallását és arab érzületét – ezért az előbbieket természetesen nem fordítottam le.
Balassi életét végigkísérték a perlekedések. Segédkezett például a bebörtönzött szolgái szökésében, de a verekedésből és duhajkodásból is jócskán kivette a részét, ráadásul több ízben vádolták erőszakoskodással. Mennyire lóg ki ez a rosszfiú-karakter az arab nyelvű irodalmi kánonból?
Az általam feldolgozott anyag alapján világos, hogy az arabok nagyra becsülték, tiszteletben tartották és a reneszánsz költők egyik legfontosabb alakjának tekintették Balassit. Elmondható tehát, hogy az arab olvasóközönség elsősorban a költeményeinek a minőségére fókuszál, nem pedig az életrajza részleteire. Bár hozzáteszem, az ön által említett perlekedések vagy akár verekedések szerintem még izgalmasabbá tették az életét,
ráadásul az efféle tapasztalatokból a költészete is profitált.
Az ön munkájának hála, több mint négyszáz évvel a megírásuk után most már arab nyelven is olvashatók Balassi sorai, amik így közel félmilliárd olvasó számára lettek elérhetők. Azért is gondolom fontos missziónak a fordítást, mert Balassi versein keresztül az arab világ felfedezheti annak a korszaknak egy alternatív olvasatát, amelynek úgy sejtem, főként az oszmán-arab narratíva felől ismeri a történetét. Milyen fogadtatásra számít?
A fordítás lehetővé teszi, hogy a szavak és gondolatok átkeljenek a határokon. Így kétségtelen, hogy a Balassi-verseknek az anyanyelvükön elérhető változatai lehetőséget kínálnak az arab olvasók számára a magyar irodalom és kultúra felfedezésére. Balassi betekintést nyújt az önök történelmébe, hagyományaiba és értékrendjébe, és meggyőződésem, hogy ha olvassuk őt,
az hozzájárulhat az arab és a magyar kultúra közötti kölcsönös megértéshez, tisztelethez és toleranciához is.
Az arab olvasók által megismert magyar művek ugyanis segítenek szélesíteni a világnézetünket, megnyitni a szemünket más értékek felé. A különböző nyelvek és gondolkodásmódok megismerése pedig minden esetben inspiráló tapasztalat.
A szülőhazájában, Egyiptomban egyébként mennyire érdeklődnek a nyugati kultúra klasszikusai iránt?
Egyiptom gazdag kulturális öröksége erősen kapcsolódik az ókori egyiptomi civilizációhoz és az iszlámhoz. De kétségtelen, hogy a nyugati kultúra klasszikusai jelentős hatást gyakoroltak a világra és számos országban nagy tiszteletnek örvendenek, így Egyiptomban is tanulmányozzák ezeket a műveket. Persze, az érdeklődés mértéke változó.
Egyes egyiptomi egyetemeken tanítanak görög-római irodalmat és filozófiát. Továbbá vannak kutatóintézetek és kulturális központok, amelyek előadásokat, konferenciákat szerveznek a nyugati klasszikusok megismerése érdekében. Homérosz epikus költeményei, Platón vagy Arisztotelész filozófiai munkái, Shakespeare drámái, Dante Isteni színjátéka vagy Boccaccio Dekameronja egyaránt elérhetők arabul, és keresik is a könyvesboltokban ezeket a műveket.
Azonban fontos hangsúlyozni, hogy mindezek mellett az egyiptomiak büszkék lehetnek a saját irodalmi és kulturális hagyományukra is.
Vannak-e olyan magyar szerzők, akiket ismernek, olvasnak, számon tartanak?
Az arab világban a legismertebb magyarok közé tartozik Kosztolányi Dezső. A Pacsirtának tavaly már a harmadik kiadása jelent meg, de a klasszikusok közül elérhető arabul Petőfi, József Attila, Illyés Gyula, vagy említhetném Pál Dániel Leventét, akinek már a negyedik arab nyelvű könyve készül el hamarosan. Rajtuk kívül jól ismerik J. Nagy László történészt, aki az arab világ történetével foglalkozik. Bánki Éva, Berta Ádám, Száraz Miklós György vagy Vörös István műveit pedig magam fordítottam le, és az ő könyveik is jelen vannak az arab piacon.
Mi a magyar irodalom helyzete külföldön? Hogyan lehet fordítástámogatással vagy kommunikációval változtatni ezen? A kérdéseinkre Pál Dániel Levente, a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalomszakmai igazgatója válaszol.
Tovább olvasok2021-ben jelent meg Az arab világ történelmi és kulturális kislexikona című kötet, aminek a szerkesztője volt. Ez egy olyan válogatás, amely az arab térséghez kötődő, annak történelmét formáló, katonai, politikai, gazdasági vagy kulturális területen működő kiemelkedő személyiségek életrajzát gyűjti egybe, enciklopédikus jelleggel. A Balassi-fordítás – még ha más léptékben is ‒ mintha ennek a negatívja lenne abban az értelemben, hogy egy másik kultúrában mutatja be a magyar nyelvű líra első klasszikusát. Ön jól ismeri az egyiptomi-magyar kapcsolatok történetét is, úgyhogy érdekelne, vajon milyennek látnak minket a szülőhazájában? Kik azok a magyarok, akikről egy érdeklődő kairóinak fogalma lehet?
A két ország közti kapcsolatok az Oszmán Birodalom idejére nyúlnak vissza, hiszen a 16. században török fennhatóság alá került Magyarország és Egyiptom is. Elmondható, hogy akkoriban a kölcsönös támogató attitűd volt a jellemző. Aztán a 19. század második felében és a 20. század első másfél évtizedében az egyiptomi politikában kiemelkedő szerepet játszott egy osztrák-magyar kolónia. Számos olyan személyiség volt köztük, aki szoros kapcsolatban állt az egyiptomi kedive udvarával, és tevékenysége az ország politikájának alakulására is hatást gyakorolt. Véleményem szerint a legtekintélyesebb és legkiemelkedőbb közülük az Amerikában született magyar grófkisasszony,
a méltatlanul elfeledett Puskás May.
Ő II. Abbász Hilmi, egyiptomi kedive titkos felesége volt 1900 és 1910 között, majd a muszlim vallást felvéve hivatalosan is királyné lehetett. A színésznői babérokra törő, elismert zongoraművész, író- és festőnő a fiatal Abbász iránt érzett szerelme miatt választotta lakhelyéül Egyiptomot. Az uralkodóval folytatott viszonya bepillantást enged az ország európaizálódó felső köreinek életébe, ahol az egynejűség elterjedése miatt a kedive többnejűsége és kicsapongó életvitele gyakran botrányokat okozott.
De vannak más, jelentős magyarok is. Az egyiptomiak még mindig emlékeznek Hidegkuti Nándorra, és azt mondják, ő a legnagyobb, legismertebb afrikai futballcsapat, a kairói Al-Ahly második legsikeresebb és legeredményesebb edzője. Természetesen Puskás Ferencet sem felejtették el és emlegetik,
hogy az Al-Maszriban edzősködött.
Ha pedig politikusokról esik szó, a legismertebbek Orbán Viktor, Kádár János és Nagy Imre. Az utóbbi kettő az arab médiában kialakult képéről egy-egy tanulmányom is megjelent.
Fotók: Dr. Abdallah Abdel-Ati Abdel-Szalam Mohamed Al-Naggar archívuma
