Beleolvasó fekete vince vers magvető

Fekete Vince versei a test tusáját, a gyász visszatükröződéseit mutatják meg

Könyves Magazin | 2022. május 06. |
Fekete Vince
Halálgyakorlatok
Magvető, 2022, 100 oldal
-

„Nincs történet a buborékok mélyén” – írja az új kötet Alászállás című versében Fekete Vince. A Halálgyakorlatok költeményei egy közeli hozzátartozó elvesztésén keresztül a halál eseményszerűségét mutatják meg, a test tusáját és a lélek lehetőségeit, a gyász visszatükröződéseit, a két part – élet és halál – közötti hullámtöréseket, érzékcsalódásokat és horizont-összeolvadásokat; a kötetnek keretet is adó metaforákkal: az apályt és a dagályt.

Hogy a halál közvetlen közelében az élet közvetett és hirtelen távoli lesz. Míg a halál fogalma fekete lyukként mintha elnémítaná a nyelvet, addig a kötetben a meghalás gyakorlata inkább feldúsítja azt, ekképpen lesz a variációkból létesülő versszólamokban meghatározó a nyelvi zajlás, a retorikai morajlás, a pontosító beszéd – mintha a megfelelő szavak a helyes sorrendben, ha meg nem is állítják, de talán lassítják és tompítják a zuhanást. Így lesznek a Halálgyakorlatok sűrű versei egyszerre metafizikus, bölcseleti költemények és a távozás valóságos mivoltát érzékeltető lírai naplójegyzetek.

Fekete Vince: Halálgyakorlatok (részlet)

 

(Távozó nyelv)

 

Anyám mesél, nagyapád negyvenhatban,

vagy mikor, nem tudom, de te tudod, mit

akarok mondani, beledobta oda, a kútba?,

 

igen, ott van azóta is, biztosan, már meg is

rozsdásodhatott, az az izé, az a…, az a…,

 

nem akar engedelmeskedni a nyelv a szájában,

ez a dermedt és fémszerű húsdarab, tudod,

mire gondolok, mondja, tudom, mondom,

 

a pisztolyt, vagy kézigránátot?, nem tudom,

 

bizonytalanodik el hirtelen, aki birtokosa volt

a szónak valamikor, mert nem találja, nem jön,

 

azt mondja, nincsen, máshol van, és tudja, hogy

tudom, mire gondol, mint aki csak az egymáshoz

tartozás hangjait érti és képezi, az a miféle,

 

az a hogyishívják, pisztoly, mondom, pisztoly,

mondja, s hogy az utóbbi időben, mióta ezeket a

gyógyszereket adják neki… Azok, ők?, kérdezem,

 

igen, nincsenek szavai, gyors, könnyű szavak,

amilyenek valamikor, meggyőzők, finomak, és

érvek sincsenek, hiába próbálgatja a szavakat,

a helyes kiejtést, mert az sem jön mindig, csak

 

néha, váratlanul, ott a kútban, oda dobta, hogy

nehogy megtalálják, mert ha igen, akkor mi lesz?,

mi lett volna, nem tudja, mondja, megölik?, nem

 

tudja, itt van karnyújtásnyira, pár méterre tőlünk,

a föld felszínétől, az udvartól, a betongyűrűk alján,

a sárban, az iszapban, a lerakodásban, mint a nyelv

 

is, az ő nyelve, az is karnyújtásnyira, úgy tűnik, és

mégsem éri el, a pincében, alattunk, a szoba alatt, a

mélyben, ott, valamilyen polcokon, lehajol, nyúl értük,

 

mint egy gyerek, mint gyerekkorában, nyújtózkodik,

s amikor már-már elérné, ujjbegyei érintenék a kérgüket,

súlyosan vissza-

 

zökken, visszazuhan, és remegnek-rezegnek ezek a

polcok, a gyerekkoréi, a felnőttkoréi, esnek és zuhannak

róluk a dolgok, mint a befőttek, bucskáznak alá, valahová,

a mélybe, az iszapba, a sárba, a sötétségbe…

 

 

(Holtág)

 

Sürgölődik körülöttem, etetni akar

folyton, egyél,

neked készítettem, neked, érted csináltam,

 

időnként

váratlanul megsimogat, hisz hazajöttem, hozzá

jöttem, hozzá, aki évek óta egyedül él, az ösben,

ott, ahonnan kihalt

anyja, apja, szinte mindenkije, és most

itt vagyok neki én,

 

a ritkán látogató szomszédok, ismerősök helyett

az övé erre az órára, másfél órára, el akar mondani

mindent,

hogy mi történt ma, mit csinált a kertben, mit a

pincében,

 

hogy a tyúkok, a csirkék, s hogy nem lesz

többé már

macskája soha, aki, igen, Aki munkából hazaérve

a tornácon

várja, mindent akar, mindent ide, nekem adni, és

beszélni,

 

mindent elmondani, hogy milyen volt régen,

gyermekkorában,

a szülők idejében, amikor este kiültek a padra,

és sötétedésig trécseltek

a szomszédokkal, de most nincs

 

senki, csak ez az Anu, de az bolond, az még

annyira sem tud beszélni, mint én, mondja, meséli,

megszületett,

gyermek volt, majd felnőtt, megismerte, beleszeretett,

összeházasodtak,

gyerekeik születtek, nevelt, felnevelt, aztán szinte

minden

közelebbi hozzátartozóját eltemette,

de túlélte,

 

nem roppant belé, nem roskadt meg alatta, s most

itt áll előttem, mellettem,

hetvenhét évesen, mint egy gyermek, rebbenő

tekintettel, rettenetes fiatalkori, élete

virágjabeli

évtizedek után, amikor az embernek valamivel oldani

kellett

 

azt az iszonyatot, ami akkor volt, apádnak például

alkohollal, el is vitte

ötvennégy évesen, és magára maradt a semmilyen,

csavargyáras

fizetésével, a gyerekeivel, ott, a gödör szélén,

élete derekán,

 

és bele akarta dobni magát, utána akart menni, ment is

volna,

ha nem vagytok Ti akkor, mondja, olyan mélység van

a tekintetében, aminek

alján nem hallatszik az értelem csobbanása, beszélni

akar, mondani

akar, mindent elmondani, de a történetek nem állnak

össze, nincs

lassan áramló idővonal, csak ez a feneketlen mélység,

csupán

 

egy-egy cserép a múltból, tanácstalanul felvesz

egyet-egyet közülük,

de kiesik a kezéből, elejti, elveszíti, nem találja, nem

tudja

összerakni

őket –

 

(Ördöghalak)

 

Micsoda mély tengerféneken fekszenek

a szavai, rajtuk a tér és az idő

keresztmetszete,

 

mint valami hieroglifák,

csak éppen ő nem tudja megfejteni már

őket, nem tudja felébreszteni

ezeket a szunnyadó

 

élőlényeket, nem támadnak

fel már soha, nincs több életük, némák,

fenyegetőek, hiába szólongatja

 

kérdéseivel, mert nem felelnek,

nem láthatóak, sötétek, élettelenek,

elszökött belőlük a dolgok

értelme, üzenete,

 

nincs is üzenetük, nem mondanak semmit már

senkinek, neki sem,

hiába élt velük annyi

 

évtizeden át, felismerhetetlenek, nem hívhatja

elő semmiféle ördöngös technikával,

nem is próbálkozik, illetve igen, de nem

 

sikerül, sem ma, sem holnap, holnapután

még úgy sem, tegyél le, mondjál le

róluk, mondaná, de szakad meg a szív

 

a fájdalomtól, hiszen hogy mondhatnál le

róluk, akiket legjobban szerettél,

próbálkozol inkább, kapargatod a

 

kérgüket, hámozni próbálod őket,

de minek, rájössz, sikertelen minden

fáradságos munkád, nem tudod kiváltani

 

magad már az idegenségből, szavaid otthona

a mély, a hideg-rideg sötét, kétszáz méterrel

az óceánok felszíne alatt az ultrafekete bőr

 

által kibocsátott ultrafekete fény, mint a

prédaállatoké, amit a vadászó halak, a kutatókereső

értelem nem képes

megvilágítani, mert

 

bőrük a fény 99,96 százalékát elnyeli, és

ez a fény nem tud

menekülni ebből az anyagból,

 

az anyag lényegében láthatatlanná válik

az emberi szem számára, a háromdimenziós

tárgyak kétdimenziósnak tűnnek, így jól

 

elrejtőzhetnek a környező

feketeségben –

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Philip K. Dick elképzelte, irányíthatja-e egy szuperszámítógép a világot

Philip K. Dick korai regénye egyrészt a totalitárius rendszert, másrészt ember és gép kapcsolatát vizsgálja oly módon, amely ma is érvényes. Olvass bele!

...

Cserna-Szabó András regénye egy kumisz szagú, groteszk road movie, a főszerepben egy berber törpével

Attila hun király idején forrong a világ, az akkori eseményeket pedig Zerkó meséli el, aki kalandos élete során volt rabszolga és isten, udvari bohóc és börtöntöltelék, cirkuszi látványosság és hímringyó - legfőképpen pedig szemtanúja Róma, Bizánc és a hunok küzdelmének. Olvass bele Cserna-Szabó András új regényébe!

...

Zoltán Gábor novelláiban a kíméletlenség és részvét szétválaszthatatlan

Zoltán Gábor novellistaként kezdte pályáját, de kisprózakötetet utoljára 1999-ben adott közre. Levegőt venni című könyve így több mint húsz év novelláinak keresztmetszete. Olvass bele!

MARGÓ
...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.

...

Mécs Anna: Azokat a részeket akartam megmutatni, amik a nő testén és lelkén kevésbé észrevehetőek 

Mécs Anna Rutin című új kötetét Réz Anna és a szerző mutatta be az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon.

Kiemeltek
...

„A BookTokon mindenben segítettek” – romantasy szerzők a műfaj sikeréről

Mit nyújt az olvasóknak és a szerzőknek a romantasy?

...

9 ígéretes adaptáció az őszi estékre a Netflix, a Max és az Apple TV kínálatából

Újragondolták a Veszedelmes viszonyokat, jön a Frankenstein és Stephen King rettegett bohóca is visszatér.

...

Fodor Marcsi: A korabeli nőknek azt kellett bizonyítaniuk, hogy nőként egyáltalán írhatnak-e

Ha nem hallunk az irodalomórán női szerzőkről, azt gondoljuk: nem is voltak. 

...

Mérő Vera: Régóta mondom, hogy bocsánatot kérni nagyon jó dolog

...

Tapasztó Orsi: Gyerek mellett sokszor csak túlélsz [Ezt senki nem mondta!]

...

Kiss Viki könyvajánlója: Személyes célom, hogy az összes Colleen Hoover-könyvet elolvassam

Hírek
...

John Updike 25 ezer levelet írhatott élete során: most elolvashatjuk ezeket

...

Krasznahorkai is külföldre vitte a hagyatékát

...

Kiderült, hogy eddig nem a teljes szövegét ismertük Szerb Antal Utas és holdvilágának

...

A Katona József Színház segít, hogy fogj hozzá Krasznahorkai László műveinek olvasásához

...

A Magvető felidézte, milyen volt, amikor Kertész Imre Nobel-díjas lett

...

„Féltem, hogy szexrabszolgaként fogok meghalni” – megjelent Virginia Giuffre memoárja