Kosztolányi regénye a csúnyaság és a szülői szeretet kényes kérdéseit egyszerre vizsgálja

Kosztolányi regénye a csúnyaság és a szülői szeretet kényes kérdéseit egyszerre vizsgálja

Megszokhatatlan arcú, húsos orrú, savós szemű lány, elmaradott, poros kisváros, jobb sorsra érdemes, idősödő szülőpár – egy felejthetetlen, legendás filmfeldolgozást is megélt regény „összetevői”, melyek együtt igencsak gyúlékony elegyet teremtenek. Egy háromtagú család méltósággal viselt, csendes tragédiája, melyben egy középkorú vénlány kalitkába zárja önmagát és szüleit is, mikor a kudarcokat kerülendő a teljes elszigeteltséget, az emberektől való visszavonulást választja. Amikor aztán egy hétre elutazik, hirtelen kisüt a nap, elindul az élet, de a kizökkent helyzetben felszínre kerül az is, hogy a szülők, minden törődésük ellenére, talán mégsem szeretik a lányukat. A női csúnyaságról való beszéd korlátai és a szülői szeretet tabuja egyszerre kerül elő egy hihetetlenül jól szerkesztett, metaforikus elemekben gazdag szövegben. Újraolvasó rovatunkban ezúttal Kosztolányi Pacsirta című regényét vettük elő, mely idén száz éve jelent meg, de mit sem vesztett erejéből.

Kolozsi Orsolya | 2024. január 24. |
kosztolányi dezső
Pacsirta
Osiris, 2019, 164 oldal
Kosztolányi Dezső: Pacsirta könyv

A Nyugat folyóirat első nemzedékéhez tartozó, lírikusként, prózaíróként és műfordítóként is kiemelkedő Kosztolányi Dezső, a Hajnali részegség szerzője, Esti Kornél alakjának megteremtője a huszadik század húszas éveiben több nagyszerű regényt írt. A legismertebb ezek közül kétségtelenül a szorongásait elfojtó, nem emberként, hanem szinte gépként kezelt cselédlányról szóló Édes Anna, de legalább ilyen fontos regény a Pacsirta, melynek csúnya hősét a rossznyelvek szerint az író saját húgáról mintázta. 

A csúnyaság, és elsősorban a női csúnyaság olyan tabutéma, melyről nehéz beszélni, miközben világunkban minden a szépségről szól. A csúnyaság, akárcsak a szépség, nehezen körülírható esztétikai jelenség, szubjektív benyomások összessége, mindenki számára mást és mást jelent. Talán éppen ezért gondoljuk, hogy a csúnyaság, mint olyan, nem létezik. De nem képmutatás ez? Mi van azokkal, akiknek nemcsak szépség, hanem semmiféle karizma, vonzerő vagy egyetlen kedves vagy bájos vonás sem jutott? Kosztolányi ilyen hőst választ, és egy lehetséges sorsváltozatot mutat be. Mindezt ráadásul összeköti egy másik tabuval, mely talán még az előzőnél is megdönthetetlenebb:

mi van akkor, ha valaki, bármennyire próbálja is, nem képes szeretni a gyermekét?

Egyáltalán, létezhet ilyen? A Pacsirta többek között ezekre a fontos kérdésre reflektál rendkívüli őszinteséggel, mégis érzékenyen.

-

A történet a tizenkilencedik század utolsó évében, szeptember elsején indul és egész pontosan egy hetet mutat be a Vajkay család életéből. A nyugalmazott levéltáros és felesége Sárszegen, egy képzeletbeli (de feltehetően az író szülővárosáról, Szabadkáról mintázott) városban élnek lányukkal, Pacsirtával. Visszavonultan, csöndesen, látszólag békésen és nagy szeretetben telnek napjaik, mindent megtesznek vénlánnyá vált gyermekükért, tapintattal kezelik helyzetét és féltő gondoskodással óvják a lányt, aki életük középpontja, egyetlen értelme. Hogy szülői szerepük számukra a legfontosabb, sőt, talán identitásuk egyetlen határozott alapja, jól mutatja, hogy egymást is apának és anyának szólítják, sőt a narrátor is gyakran így hivatkozik rájuk. S míg ők hatvanhoz közelítve is apa és anya, addig a 35 éves Pacsirta bennereked egyfajta gyerekszerepben, ahogy a mindentudó elbeszélő beceneve kapcsán ezt meg is fogalmazza:

„Őt nevezték el így régen, Pacsirtának, nagyon régen, mikor még énekelt. Azóta a név rajta ragadt, és viseli, mint kinőtt gyermekruhát.”

A nyitófejezetben csak pár kép sejlik fel ebből az életből, fekete és „egérszürke” ruhák, behúzott vállak, csendes félrenézések, halvány mosolyok, és valami ki nem mondott feszültség a kedves szavak és gesztusok mögött. A megszokott hétköznapok, melyekbe olvasóként épp csak beleshetünk, pont kizökkenni készülnek a szokott menetükből, az agyonféltett lány ugyanis vidékre utazik, egy hétre szétszakad a hármas kis szövetség, a házaspárnak nélkülöznie kell a felnőtt lány jelenlétét. A mindössze hét napos távollétre mint valami tragédiára készülnek, de végül, hosszas búcsúzkodások és nagy zokogások közepette elindul a vonat, Pacsirtát pedig nem is látjuk többet, csak a regény legvégén, ugyanezen az állomáson, amikor visszatér (illetve a kettő között egy hosszabb levélben is hírt ad magáról). A Pacsirta a címe ellenére elsősorban a szülők regénye lesz, bár kár lenne tagadni, hogy a címszereplő, bár fizikailag nincs jelen, hiányában mégis ott van, minden mozdulatban, összenézésben és az emberre vádlón meredő tárgyban, de elsősorban bűntudat és lelkifurdalás formájában. 

A második fejezet hosszas búcsújelenete után elkezdődik a Pacsirta nélküli élet, melyben először csak halványan, aztán egyre erősebben jelenik meg a fény, szó szerinti és átvitt értelemben is. A spórolós lány távollétében visszacsavarják az izzókat a csillárba és a nyár is visszatér szeptember első hetére, megmutatva, hogy az elmúláshoz, az öregedéshez kapcsolt évszakban is vannak még fények, van még érzékelhető melegség és öröm. Az öreg házaspár (akik valójában nem is annyira öregek) eleinte húzódozva, de aztán egyre lelkesebben veti bele magát Sárszeg életébe. Vajkayék vendéglőbe mennek, az apa végre zsírosabb ételeket eszik, sört iszik, sőt, szivarra gyújt, az anya táskát vesz magának. Szóba elegyednek az emberekkel, régi barátokkal (és ennek apropóján Kosztolányi olykor társadalmi regénnyé, a provinciális kisváros bemutatásává színezi ezt az alapvetően lélektani regényt), belehallgatnak a pletykákba, a város történéseibe, ünneplőbe öltöznek, színházba mennek és otthonukban is felszabadultabban élnek, az anya például újra játszani kezd az addig lezárt zongorán. Ennek a szépen kibontott, lassan induló, aztán egyre tempósabb felszabadulásnak a mélyén persze mindvégig ott lapul a szorongás, a házaspár tagjai úgy érzik, mintha valamilyen bűnt követnének el. 

-

Az örömökkel és szabadsággal teli héten gyakran visszarántja őket egy-egy apró momentum vagy látvány, mint amilyen Pacsirta üres szobája is, melynek leírásával az elbeszélő a távollévő lányról is sokat elárul: „A leány szobája valaha tiszta, fehér kápolnához hasonlított. Festései azonban idővel megkoptak, selyempárnái bepiszkolódtak, megszürkültek. Üres szépítőszeres tégelyek álltak a szekrényekben, imakönyvek, melyekből szentképek csipkés szélei látszottak, német fölírással, bársonyba kötött, cirádás emlékalbumok, báli legyezők, telefirkálva nevekkel, táncrendek, illatzacskók, hamis fürtök, melyek spárgán függtek. Pacsirta tükre az ajtó mellett, a legsötétebb sarokban lógott, északnak fordítva. Csönd lebegett mindenen.” Az örömbe és a kellemes, társaságban töltött idő melegségébe minduntalan, mint makacs huzat tör be Pacsirta „emléke”, az ő életformájához való alkalmazkodás igénye, és a feszültségből eredő lelkifurdalás. Ez a belső ellentét az apát feszíti jobban (és egyébként is ő az alaposabban és árnyaltabban ábrázolt karakter), a szellem pedig – ahogy az Édes Anna zárlatában is – kiszabadul a palackból, vagy freudi kifejezéssel élve

az elfojtott tudattartalmak végül csak előkerülnek.

A szöveg elején az apa álma, ahol lányát „megcsonkítva”, kopaszra nyírva, késszúrásokkal, holtan és leborotválva, halottan látja, már utalhatott arra, mi zajlik benne, mélyen eltemetve, de kell némi alkohol és az egykori férfitársasággal, a Párducokkal eltöltött este ahhoz, hogy hazabotorkálva megfogalmazza a kimondhatatlant: „Mi őt nem szeretjük. (…) Igenis – kiabált Ákos, és kezével az asztalra vert, mint előbb. – Gyűlöljük őt, utáljuk. (…) Azt akarnánk, hogy ne is legyen itt, úgy, mint most. És azt se bánnánk, ha szegény, akár ebben a pillanatban meg… Nem mondta ki a szörnyű szót, de így még szörnyűbb volt, mintha kimondta volna”. 

-

A narrátor által is értelmezett jelenetben, mely egyben a regény tetőpontja, egy nagyon komplex és ellentmondásos érzelmi állapot jelenik meg, melynek annyi összetevője van, hogy gyakorlatilag érthetetlen, átélhetetlen. Keveredik benne az apai féltés, a sajnálat, a szánalom, a részvét, a megalázottság, a szeretet, a gyűlölet, valamiféle lázadás és egy pillanatnyi felismerés, melyet nem lehet megfogalmazni, és ha lehetne is, nem szabad kimondani. Kosztolányi Freud kortársa, és a bécsi pszichiáter elméleteinek hatása minden regényében megfigyelhető, de a századforduló lélektani paradigmaváltása nem csak leckeként felmondva jelenik meg a szövegeiben. Az író nem csupán egy elméletet illusztrál, hanem láthatóan nagyon jól ismeri az embereket, és

sorai között mindig ott a részvét, érti vagy legalább próbálja érteni a szenvedőket, a belső ellentmondásokat, a mélyen húzódó, sokszor láthatatlan tragédiákat.

A Pacsirta lapjain sem ítél el senkit (sem a lányt, sem a szülőket), mintha ezzel is azt sugallaná, hogy vannak helyzetek, melyekből a legnagyobb jóindulat ellenére sem vezet út kifelé. Ahol nem hibás senki, legfeljebb csak a sors, amit nem lehet receptekkel, jótanácsokkal helyretenni, megjavítani. Az apa kirohanása nem hoz megtisztulást vagy feloldást, Pacsirta a regény végén megérkezik az állomásra, majd haza, és ahogy eddig, mindenki magában, csendben hordozza tovább a saját terhét, és az élet megy tovább. A csúnya kis galamb, Tubi (akit a lány vidékről cipel magával egy kalitkában) pedig félreérthetetlenül megjeleníti, hogy a rabság folytatódik, a kalitka ajtaja nem nyílik ki, mert vannak dolgok, melyeket nem lehet kimondani, nem lehet megbeszélni, hanem

hurcolni kell őket keresztül a poros, sáros kis utcákon és élni kell velük, ahogy lehet.

(A képek a Ranódy László által rendezett 1963-as filmfeldolgozásból valók. Pacsirtát Nagy Anna, az anyát Tolnay Klári, az apát Páger Antal alakítja.)

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Új film készült Kosztolányi Dezső Pacsirtájából

Hamarosan bemutatják az új Pacsirta-filmet. Kosztolányi Dezső híres regényéből Paczolay Béla rendezett új adaptációt. A filmben főleg a Pesti Magyar Színház színészei játszanak, többek közt Rancsó Dezső, Bede-Fazekas Anna és Péteri Lilla is látható benne. 

...
Hírek

Eddig ismeretlen Kosztolányi-kézirat került a Petőfi Irodalmi Múzeumba

Eddig még nem közölt, ezért a szakma és a szélesebb nyilvánosság előtt egyaránt ismeretlen Kosztolányi-kézirat került a Petőfi Irodalmi Múzeumba – olvashatjuk a PIM blogján. A Kosztolányitól származó levelezőlapot Trianon 101. évfordulóján osztották meg az olvasókkal.

...
Nagy

Freud öröksége: ahol Kosztolányi és Stephen King találkozik

Sigmund Freud születésének 165. évfordulóján körüljárjuk, hányféle izgalmas módon hatott a pszichoanalízis atyja az irodalomra.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

...
Zöld

Peter Attia: a ránk leselkedő betegségek az apokalipszis lovasai

A hosszú élet nem a sorson vagy a géneken múlik: te is tehetsz érte ‒ tartja a világhírű orvosszerző, Peter Attia. Vedd fel a harcot te is, hogy elkerüld a diagnózis kimondását! Hogy hogyan? Olvass bele!

Szerzőink

...
Kiss Imola

A bántalmazás az irodalmi közegben sem az egyén ügye, hanem közös felelősség

...
Sándor Anna

Dűne 2: Hőssé válhat, aki tétovázik, mielőtt megragadja a hatalmat?

...
Kolozsi Orsolya

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

A hét könyve
Kritika
Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van
...
Zöld

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

Litkai Gergely podcastsorozatának témája ez alkalommal a Repair - Hogyan hozhatjuk rendbe az elromlott tárgyakat, kapcsolatainkat és társadalmunkat című kötet, amiről a szerzővel, Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológussal beszélgettek.

Polc

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

...

A diktatúra fenntartóinak süketnéma a lelkiismerete

...

A Hideg krematóriumban pucérra vetkőzik a reménytelenség

...

A háborúban a halál minden sarkon ott leselkedik, és csak a véletlenen múlik, kit visz magával

...