„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

Népes publikum gyűlt össze szerda este az Arany János utcai Blinken OSA Archívum előadótermének impozáns üvegteteje alatt. Páran a Petőfi minden időben: A Petőfi-kultusz politikai változásai 1942 és 1956 között című kamaratárlat falakra aggatott dokumentumaival ismerkedtünk, mások pötyögtek, vagy híreket olvastak a telefonjukon, esetleg rég látott ismerősöknek örültek a nézőtér széksorai között. A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvénye pontban hat órakor vette kezdetét. A házigazda Mink András köszöntötte a meghívott vendégeket – Csunderlik Péter történészt és Margócsy István irodalomtörténészt –, majd Váradi Gergely és Veszelovszki Janka színművészeket kérte meg, hogy olvassák fel a Petőfi Sándorról szóló első szemelvényeket.

Fotó: Végel Dánel/BlinkenOSA

Vass Norbert | 2023. március 23. |

Mialatt Jókai Mór az 1882-es fővárosi szoboravatóra írt szövegét hallgattuk, amelyben megvalósultként veszi sorra Petőfi hajdani követeléseit és álmait, elindult a fejemben a mozi. Azt képzeltem, nesz támad a hátunk mögül. Határozott, bátor léptek zaja, és föltűnik a bejárat körül egy alacsony termetű, vékonydongájú, szénszemű fiú. Fél számmal kisebb kabátja félig takarta csak a göndör kokárdasziluettet, amit vásott zakója hajtókájára tűzve viselt, és matt wax tartotta össze kíváncsi-kusza tincseit. Az oldaláról lógó hosszú kard a beszélgetést rögzítő kamera állványába akadt, úgyhogy kis híján orra bukott, de célra tartott továbbra is, az első sor felé. Az üresen maradt egyetlen székre ült, aztán hogy leplezze az enyhe zavart, amit mégiscsak érezhetett, torkot köszörült, a pódiumon ülők felé biccentett, és azt mondta nekik félhangosan: Szoszi van, szoszi van, Nagyurak!

Ez a jelenet persze a képzeletemben játszódott le csupán. Azóta ugyanis, hogy kiscsoportos koromban zsírkrétával színezett, celluxszal hurkapálcára erősített papírtrikolórt tűztem a lánglelkű költőről elnevezett kaposvári köztéren a lánglelkű költő szobra elé, Petőfi terén a saját sztereotípiáim foglya vagyok. Mások sem lehetnek ezzel máshogyan. Az est során hallott, Petőfi Sándorról szóló (vagy legalábbis a nevét használó) szövegek legalábbis erről győztek meg. És az elhangzó részleteket, valamint a meghívott vendégek szórakoztató és kitűnő kommentárjait hallgatva megbizonyosodhattunk arról is, hogy lobogó helyett Petőfi inkább dobogó.

Emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

És ahogy sorjáztak az őt kisajátító passzusok, egyre kíváncsibb lettem, hogy mit gondolna ezek hallatán a kétszáz éve született alacsony termetű, vékonydongájú, szénszemű fiú. De ne szaladjunk előre ennyire. Szemezgessünk inkább a rendezvény dramaturgiája szerint a dualizmustól napjainkig ívelő Petőfi-szövegek közül, és ámuljunk a változó korok kaméleonszerűen változó Petőfi-képein.

-

Jókai Mór már említett, az 1882-es szoboravatón elmondott beszédében úgy fogalmazott, van egy szeretett királyunk, akit kedvelne a magas talapzatról jobbját az ég felé nyújtó Duna-parti ércszobor modellje is. Az írófejedelem arra a Ferenc Józsefre gondolt természetesen, aki alatt a forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követően melegedett meg a trón, úgyhogy szavai – Margócsy István szerint – egyszerre abszurdak és érdekesek. Az ELTE nyugalmazott professzora hozzátette: Jókai Mór ennek ellenére azon kevesek közé sorolható, akik a dualizmus korában vállalták Petőfi teljes költészetét. Még ha a költő működésének eszmei hátterét a korszak uralkodó ideológiájának megfelelően mondta is fel a nyilvánosság előtt A kőszívű ember fiaiból éppen március 15-ét kifelejtő szerző. Azt pedig, hogy a 19. század második felében az irodalom immár a társadalmi manipuláció eszköze is, jól mutatja tán, hogy

az ünnepségeken egyszerre dicsőítették Petőfit és a királyt.

Csunderlik Péter félmosollyal az arcán fűzi hozzá, hogy ha ilyen barátai vannak valakinek, amilyen az elhangzott beszéd alapján Jókai volt Petőfinek, akkor ellenségekre nem is igen van szüksége. És megerősíti, hogy abszurd az 1867-es kiegyezést megvalósult negyvennyolcként beállítani.

Szóba kerül aztán, hogy a századfordulón egész másként emlékezett meg Petőfiről a hivatalos nyilvánosság, és az ellenzéki szociáldemokrata párt. Utóbbiak a világszabadság költőjének tartották ‒ plebejus múltja okán könnyűszerrel integrálható volt ugyanis az internacionalista forradalmárok arcképcsarnokába ‒, és transzcendens vonásokkal ruházták fel. Olyannyira, hogy ‒ amint Margócsy István emlékeztetett – egy gyűlés alkalmával Szántó Kovács János Petőfi arcképéhez fordulva mondott imát.

Így aztán különös, hogy Gyóni Géza a Nagy Háború idején írt költeményében Petőfi az oroszellenes harcok, a „muszka rémség” apostolaként tűnik fel, míg a Népszava a Tanácsköztársaság utolsó napjaiban közölt cikkében azt olvashatjuk, komoly érdemeket szerzett a „magyar mágnások elaludt lelkiismeretének a felébresztése” terén, hiszen „piros zászlóról és világszabadságról énekelt”. Margócsy figyelmünkbe ajánlja Nagykanizsa első világháborús emlékművét, amelyen a csatatéri bakának a költő mutat utat. Ez a korszakban nem is olyan meglepő, elvégre – a már idézett Népszava-cikk szerint ‒ „a kapitalizmus és militarizmus háborgó tengerén ide-oda dobált sajkán, kalózhajóktól minden oldalról fenyegetve a reménytelenség vaksötét éjszakájában is az Internacionálé csillagát látta”. 

-

Így volt-e vagy sem, nehéz lenne már megmondani, az viszont kétségtelen, hogy – Margócsy megfogalmazása szerint –

a költő a legkülönbözőbb politikai erők számára jelentett „legitimáló varázsigét”.

Ugyanakkor – tette hozzá az irodalomtörténész – senkinek sem volt szüksége a teljes Petőfire, a nevét használták csupán, amelyet hasonló retorikai fogások és metaforika mentén jószerivel bárki ellen bevethetőnek véltek a politikusok. Csunderlik Péter rámutat, hogy nem is igen haboztak, ha Petőfi „hadba hívásáról” volt szó. A Tanácsköztársaság idején nyomott bélyegsorozaton Dózsa György, Martinovics Ignác, Karl Marx és Friedrich Engels mellett Petőfi arcképe szerepel.

Hogy Kun Béláék bélyeggyűjteményében helye volt Petőfinek, már-már evidencia. Sokkal komolyabb fejtörést okozhatott azonban ‒ fejtette ki Csunderlik Péter ‒ az önmagát ellenforradalmiként meghatározó Horthy-rezsimnek, hogy 1923-ban nyakába kapta a költő születésének centenáriumát. Mint megtudjuk Margócsytól, afféle csodatevő sámánként hivatkoztak akkoriban Petőfire, aki ez alkalommal a revizionista törekvéseknek lett az élharcosa – miközben durván cenzúrázták a versgyűjteményeit.

Hallunk aztán egy Rákosi Mátyás-idézetet, amelyben Petőfi a fasiszta barbárság ellen aktivizálja magát, a szélsőjobboldali publicisztikában eközben oroszellenes, fajmagyar hősként osztja a kokikat. A Kádár-korszakban termelőszövetkezeteket és laktanyákat neveztek el róla, illetve a 19. századi irodalomtörténetben is ekkor foglalta el a központi helyet. Arról írtak az akadémikusok, hogy költészetének forradalmi volt minden mozzanata. Nem kis derültséget okozott, amikor Margócsy felidézi a kor neves irodalomtörténészének megállapítását, mely szerint a Szeptember végén forradalmár-demokrata szerelemérzést exponál.

A konszolidálódó Kádár-éra idején meghirdetett „mindennapok forradalmában” Petőfi lett tehát a kulcsfigura.

Hogy mégis mennyire zavaros volt a személyével kapcsolatban a korabeli ideológia, azt jól megvilágítja a részlet, amelyet Aczél György beszédéből olvastak fel nekünk. A kultúra Kádár-kori ura arra biztatta e szerint a tanuló ifjúságot, hogy vegyék le a polcról a költő könyveit. Találják a verseiben örömüket. És ebben – ért egyet a két vendég –. a sorok között benne volt, hogy míg a gazdag életművel ismerkednek a szobakonyhák árnyas ablakai alatt, addig sem vonulnak az utcára a hajdanvolt kisdobosok.

-

Mialatt a Gyurkó László-, Komócsin Zoltán-, Antall József-, majd Orbán Viktor-szemelvényeket hallgatom, azon töprengek, hogy van-e a történelmünkben bárki más, akit ennyiképpen énekelt meg az utókor. Nem lehetnek túl sokan. Egyiküket Mink András említi meg, amikor egy, a nyolcvanas években, az ELTE bölcsészkarán meghirdetett vitaestet idéz fel. Az anekdota szerint az ankét címe – Kommunista volt-e Petőfi? – alá, az egyetemi büfébe kiragasztott plakátra egy szellemes hallgató azt kanyarította filctollal, hogy Néger volt-e Kossuth? Ez a sziporka jól mutatja talán

a dualizmustól napjainkig terjedő, nyomokban Petőfit tartalmazó délibáb-beszédek abszurditásait.

„Néger volt-e Kossuth?” – morfondírozok a kerékpáron hazafelé, és ahogy elhaladok a Duna-parton a kétszáz éve született vékonydongájú, szénszemű fiú égbe nyúló szobra előtt, Márton László sorait dünnyögöm: „Hogy a királyokat felakasszátok? / Ez Habsburg Ottó kedvenc verse volt. / Így megy az eszmetörténeti bolt: / tréfára váltható az átok.”

A Blinken OSA Archívum Petőfi-délibábok című sorozatának további alkalmairól itt olvashatnak.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Több száz Petőfi-kézirat között böngészhetünk az interneten

Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma alkalmából mintegy ötszáz a költőhöz kapcsolódó kézirattal bővült szerdától az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) internetes tartalomszolgálatatása, a Copia.

...
Hírek

Szabó Borbála: Petőfi zseniális, humoros, izgága [Petőfi200]

Szabó Borbála A János vitéz-kód című kötetében újraértelmezte és modern környezetbe helyezte az ország egyik legismertebb kötelezőjét, most pedig elárulta, mit gondol Petőfiről.

...
Gyerekirodalom

Mi köze van Petőfinek Sherlockhoz, és mit keres Szendrey Júlia a forradalom élén?

Petőfi sokszor egyfajta absztrakcióként jelenik meg a közbeszédben vagy épp az oktatásban. Inkább idol, mint hús-vér ember – szándéka szerint a Költővel nem járnék című antológia ezen is próbál árnyalni.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Csernus Imre: A magyarok zárkózottak, fosósak és félnek felelősséget vállalni

A megosztó pszichiáter, Dr. Csernus Imre bemutatta hamarosan megjelenő új kötetét, melyben azt próbálja megfejteni, mit jelent ma magyarnak lenni.

...
Nagy

K. Varga Bence: Újabb sejt születik

„Oldalra sandítva újra és újra szemügyre vehette a test vereségét, a hús halálának stációit” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

...
Nagy

Így mutatta be Robert Capa Magyarország világháború utáni vörös fordulatát

A 70 éve elhunyt legendás fotós 17 éves korában menekült el Budapestről, 17 évvel később pedig másfél hónapot töltött idehaza. A Holidaynek írt, 14 fotóval illusztrált útibeszámolójában éjsötét börleszk-jelenetekként elevenednek meg a remények és a romok.

A hét könyve
Kritika
Nick Cave könyve megtört szívű elmélkedés hitről, zenéről és gyászról
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

Hírek
...
Szórakozás

A Netflixen ezeket az adaptációkat nézték a legtöbben 2023 második felében

...
Hírek

Legszívesebben belelapoznánk ezekbe a könyvekbe – csakhogy márványból vannak

...
Hírek

Gyerekrajzokra bukkantak Pompeiiben

...
Nagy

Nagy hazugság, hogy boldognak kellene lennünk ‒ Háy János a Margón

...
Szórakozás

Mégis kiszáll Baz Luhrmann A Mester és Margarita megfilmesítéséből?

...
Hírek

Egy 94 éves nagymama 80 éven át vezetett naplót arról, mit olvasott