„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” – hangzik A kis herceg egyik leghíresebb mondata, bár a legtöbben valószínűleg a „Jól csak a szívével lát az ember” kezdetű részletet kapták az év végi iskolai ajándékkönyvükbe írva. Nem vitás, hogy Antoine de Saint-Exupéry a legismertebb francia írók közé tartozik, akinek esszéisztikus, meditatív karakterű regényeiből nem csak ezt az egyet érdemes újra/elolvasnod (ízelítőül itt gyűjtöttük össze tőle a kedvenc idézeteinket).
A pilóta-író Exupéry 1944-ben ezen a napon zuhant a tengerbe repülőjével a francia partoknál, alig 44 évesen – előtte viszont kalandos, sokszínű életet élt.
Aki rossz autóügynök, menjen el írónak
A szerző Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry néven született Lyonban 1900. június 29-én egy régi arisztokrata családban. Már gyerekként is hajtotta a repülés utáni vágy: egyszer állítólag fémlemezeket szerelt a biciklijére, mert abban bízott,
ha elég gyorsan teker, felemelkedhet.
A Képzőművészeti Főiskolán építészetet tanult, majd gyerekkori álmát teljesítve 1921-ben bevonult katonai szolgálatra, ahol repülős kiképzést kapott. Előbb az akkor francia gyarmat Marokkóban lett pilóta, később egy repülőezredben hadnagyként szolgált Párizs mellett. 1923-ban leszerelt, egy ideig hivatalnok, majd nem túl sikeres gépkocsiügynök volt: másfél év alatt ugyanis csak egy teherautót tudott eladni.
Nagy szerepet vállalt viszont a polgári légiposta-szolgáltatás kiépítésében. 1927-ben az első francia légitársaság pilótája lett a Toulouse-Dakar vonalon, majd másfél évig a marokkói Cap Juby légitámaszpont parancsnokaként próbált közvetíteni a berber felkelők és a franciák között, aminek köszönhetően
több elfogott pilóta életét mentette meg.
Ekkor már dolgozott A déli futárgép című regényén, amely végleges formájában 1928-ban jelent meg. Egy évvel később Buenos Airesbe utazott, ahol másfél évet töltött az Aeroposta Argentina légitársaság igazgatójaként. 1931-ben feleségül vette Consuelo Suncínt, egy argentin újságíró özvegyét, aki – egyes kritikusok szerint – A kis herceg rózsaszimbólumának ihletője volt. Ugyancsak 1931-ben jelent meg Éjszakai repülés című regénye, amely rögtön Femina-díjat kapott, lefordították angolra, később film és opera is készült belőle.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A pilóta és akkor már író Saint-Exupéry 1935-ben sorsfordító vállalkozásra indult: megkísérelte megdönteni a Párizs-Saigon légi út rekordját, gépe azonban lezuhant a Líbiai-sivatagban és ő társával öt napig bolyongott úgy, hogy csupán némi kávéjuk, kekszük és csokoládéjuk volt. Hamar kiszáradtak és hallucinálni kezdtek, szerencséjükre egy beduin végül rájuk talált és megmentette őket. Ez az élmény adta A kis herceg alapötletét, és ebből született meg 1939-ben Az ember földje, amely elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját.
Saint-Exupéry 1936-ban Spanyolországba utazott, hogy tudósításokat írjon a polgárháborúról, s ekkor kezdte írni – befejezetlenül maradt – Citadella című művét, amely csak halála után jelent meg.
Apropó, Consuelo
Több évtizedes jogi csatározásnak vetett végett 2021-ben, hogy Saint-Exupéry és a felesége, Consuelo Suncín jogörökösei végre meg tudtak egyezni, hogy közösen adják ki a házaspár szerelmes leveleit.
Az örökösök vitája egyébként valamennyire tükrözte a pár kapcsolatát is: Saint-Exupéry családjának rosszallása ellenére házasodtak össze, akik nem nézték jó szemmel, hogy a férfi egy külföldivel köti össze az életét. Egyébként sem volt könnyű dolguk egymással,
a szeszélyes, nőcsábász kalandor és az indulatos művész hol szakított, hol kibékült.
Saint-Exupéry családja az író halála után megpróbálta minél jobban eltüntetni a nő nyomait az életéből. Consuelo Suncín ezt úgy torolta meg, hogy a jogdíjak ráeső részét a kertész-sofőrjére, José Fructuoso Martinezre hagyta 1979-ben bekövetkezett halála előtt.
A kis herceg nem Európában született
1939-ben, a második világháború kitörése után a negyvenéves író felderítő pilóta lett a francia légierőnél. Az összeomlás után Portugálián át kijutott az Egyesült Államokba, ahol New Yorkban, majd egy ideig a kanadai, francia nyelvű Québecben élt.
Ebben az időszakban két írása is megjelent; az első, a Levél egy túszhoz ahhoz a negyvenmillió emberhez szólt, akik a megszállás idején is Franciaországban maradtak. A másik a század talán legkedveltebb irodalmi meséje, „a gyermekeknek és felnőtteknek” szánt, 1943-ban megjelent A kis herceg.
A történeten az író általában éjszaka dolgozott, és akár hajnali 2-kor is rátelefonált a barátaira, hogy felolvasson nekik egy-egy részt. Írás közben gyakran ivott kávét és teát, cigarettára is gyújtott. Ennek a „munkamódszernek” a nyomai aztán
pecsétek és lyukak formájában máig láthatók az eredeti kéziraton.
Akkoriban Saint-Exupéry sok időt töltött az újságíró Silvia Hamilton lakásán, aki elmondása szerint a gyomrán át „szelídítette meg” őt – sokak szerint ő volt a Róka inspirációs forrása is. Mielőtt az író visszatért volna a francia légierőhöz, neki adta át az eredeti, általa illusztrált kéziratot – és aztán soha nem tért vissza érte.
A kis herceg tehát Amerikában született, a háború miatt franciául csak 1946-ban jelenhetett meg. Az illusztrációk vázlataira érdekes módon Svájban találtak rá, egy régi winterthuri házban, egy 2018-ban elhunyt ingatlanmágnás gyűjteményében rejtőztek.
Csak még egy felszállás
Saint-Exupéry 1943 márciusában ismét Észak-Afrikába ment, és – bár magát de Gaulle-ellenesnek mondta – csatlakozott a tábornok vezette szabad francia haderőhöz. 1944 után kora miatt nem engedték repülni, ő azonban minden követ megmozgatott a tilalom feloldásáért, még Roosevelt elnök fia is közbenjárt az érdekében.
Először csak öt felszállásra kapott engedélyt, majd még hármat kiharcolt. Nyolcadjára 1944. július 31-én reggel szállt fel Lightning P-38-as gépével Korzikáról, de többé nem tért vissza. Az alábbi fotót az író hagyatékát kezelő intézet Facebook-oldalán osztották meg, rajta az író látható az utolsó napjaiban:
Halálának körülményeit a mai napig legendák övezik: egyes feltételezések szerint öngyilkos lett, mások szerint rosszul lett és lezuhant. Két német veterán is azt vallotta, hogy ő lőtte le az író gépét, de erre nem találtak bizonyítékot. 1998-ban egy halász aztán felfedezte Saint-Exupéry ezüst karkötőjét a tengerben. Gépének roncsait 2000 májusában találták meg a Marseille-hez közeli Riou szigeténél, száz méter mélyen a Földközi-tengerben.
A világhírű kis herceg
2013-ban a marokkói Tarfayában, az író egykori szolgálati helyén nyílt Saint-Exupéry Múzeum, 2014 júniusában pedig a kelet-franciaországi Saint-Maurice-de-Remens-ban, a régi családi kastélyban rendeztek be múzeumot.
Saint-Exupéry legnépszerűbb műve, A kis herceg több mint 220 nyelven és dialektusban jelent meg (például a mai Mexikó területén élő otomík nyelvére), 80 millió példánnyal és napjainkban is „a világ 50 legolvasottabb könyve” között szerepel. Készült belőle musical, rádiójáték, képregény, színpadi adaptáció, bábjáték és modern táncshow is. Még a kabuli könyvesboltos is adott el belőle tavasszal, hiába a tálib fenyegetés.
A mű kéziratát az eredeti illusztrációkkal együtt a New York-i The Morgan Library and Museum őrzi, de 2022-ben a párizsi Iparművészeti Múzeum A la rencontre du Petit Prince (Ismerje meg a kis herceget) című kiállításán először láthatták Európában az érdeklődők.
Egy élet, ami filmre kívánkozik
Saint-Exupéry életéről több film és egy színdarab is készült. Az év végén érkező új, Saint-Ex című életrajzi filmben Louis Garrel alakítja az írót, a színész partnerei Vincent Cassel és Diane Kruger lesznek.
És az író nevét viseli számos intézmény, köztük a lyoni repülőtér, egy 1975-ben felfedezett aszteroida (2578 Saint-Exupéry), és egy argentínai nemzeti parkban hegyet is elneveztek róla. Az euró bevezetése előtt az író és az általa rajzolt kis herceg-alak volt látható az 50 frankos bankjegyen.
Saint-Exupéry kalandos munkája, hivatása iránti rajongó szeretete bőséges élményanyagot nyújtott irodalmi műveihez. Számára az írás elsősorban saját élményeinek naplószerű rögzítését jelentette, megörökítését annak a különleges, átfogó nézőpontnak, amelyet a repülés nyújtott.
Regényeiben, melyek főképp önvallomások és elvont reflexiók lejegyzései, nem követi a történetre épülő hagyományos regényírói módszereket. Írásai lazán egymásba kapcsolódó meditációk, amelyek
a repülés adta szabadság élményét, a bajtársiasság tisztaságát, a nehézségek leküzdésének szépségét és a másokkal szembeni felelősséget méltatják.
Források: MTI, hvg.hu, Könyves Magazin
Nyitófotó: Antoine de Saint-Exupéry/Facebook
