Legyen a kávé szükséglet vagy őszinte szenvedély az életünkben, egyet azért a legtöbb fogyasztó tud: csínján kell bánni az adagokkal. A mai, kutatásokon alapuló ajánlások szerint a napi koffeinmennyiség 400 mg, de maximum 600 mg lehet, különben megzavarhatja a szervezetünk működését. Ez egyébként öt eszpresszónak felel meg.
Ehhez képest Balzac akkora kávérajongó volt, hogy akár 50 csészével is megivott egy nap. Azt nem tudjuk, hogy ez mennyire erős vagy gyenge főzés volt – de azért az 50 semmiképp sem kis adag.
Az őrületes munkatempó kulcsa
Balzac rengeteget írt, Emberi Színjáték című történetfolyama 95 regényből és elbeszélésből áll, és haláláig dolgozott rajta. Mindehhez kíméletlen munkatempót diktált magának.
Este 6-kor lefeküdt, majd hajnali 1-kor felkelt, és reggel 8-ig dolgozott. Ezután szundított egy kicsit, majd újabb hét órát dolgozott.
Hogy lehet ezt bírni éveken át? Balzac egyik titka a kávé volt, amit „nagy erőnek” nevezett az életében. Olyan eltökéltséggel alkalmazta, hogy volt, hogy
darált kávét evett üres gyomorra.
Ezt azért már ő is „szörnyű, elég brutális módszernek” nevezte, amit kifejezetten „erős testfelépítésű, sűrű fekete hajú és májfoltos, nagy, szögletes kezű és tekebábu alakú lábakkal rendelkező” férfiaknak ajánlott. Hogy mennyire viccelt, nem egyértelmű, mindenesetre példának hozta egy – vélhetően – koffeinmérgezést kapott ismerősét, akit magas, szőke, karcsú és „papírmasé-gyomrúnak” ír le, és azt a következtetést szűri le, hogy a testalkat és a kávéfogyasztás összefügg.
Óda a kávéhoz
A fentieket egyébként egy esszében fejtegette (A kávé gyönyöreiről és fájdalmairól), ami a jogász, politikus és gasztronómus Anthelme Brillat-Savarin Az ízlés fiziológiája című könyvének függelékében jelent meg. (A teljes esszét itt olvashatod el angol fordításban.)
Ebben Balzac például azt írja: „A kávé megpörköli a belsődet. Sokan állítják, hogy a kávé inspirálja őket; de ahogy az köztudott,
a kávé az unalmas embereket még unalmassabbá teszi.”
Az író esszéjében hosszasan ecseteli a kávé egészségügyi hatásait, és elrettentő példákat is ír az ital okozta gyomorbántalmakról:
„Van például Londonban egy férfi, akinek mértéktelen kávéfogyasztása okozott gyomorgöcsöket. Egy párizsi vésnöknek, akit személyesen ismerek, öt évbe telt felépülni abból a fizikai állapotból, amit a kávé iránti szeretete okozott neki.”
Ír a kávé elkészítésének módjairól és egyértelműen a ma cold brew-ként elhíresült eljárás mellett teszi le a voksát. Szerinte tehát a legjobb kávé nem forró, hanem hideg vízzel készül.
Végül összehasonlítja a teát a kávéval, és ennek apropóján kifejti, hogy a nagy mennyiségű teafogyasztásnak köszönhetjük „az angol morális filozófiát”, a sápadt bőrt, a képmutatást és a rágalmazást. Majd hozzáteszi, a tea sem testileg, sem erkölcsileg nem rontja meg a nőket.
Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.
„A túlzott kávéfogyasztás, akárcsak a teázás, a bőr nagymértékű kiszáradását okozza, amely megperzselődik. A kávé gyakran okoz izzadást és heves szomjúságot. Azoknak, akik túlzásba viszik, a nyála olyan sűrű és száraz lesz a nyelvükön, mint a papír.”
Balzac 51 évesen bekövetkező halálához erőteljesen hozzájárult a kicsapongó életmódja, ám vannak, akik konkrétan a koffeintúladagolásnak tudják be. A világirodalom egyik legnagyobb írója mindenesetre a kávé elkötelezett szerelmeseként is ismert, ennek állít emléket a New Yorker videója Paul Giamattival a főszerepben:
