A halál tagadása és a halhatatlanná tétel gesztusa is benne van Ernaux szüleiről szóló kisregényeiben

A halál tagadása és a halhatatlanná tétel gesztusa is benne van Ernaux szüleiről szóló kisregényeiben

tavalyi Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható A hely/Egy asszony című kötetben (olvass bele). Bár a két mű öt év eltéréssel íródott, mégis szerves egységet alkotnak és megvan bennük minden, amiért Ernaux kiemelkedő író: az autofikció, a szikár, szenvtelen, tűpontos mondatokból felépített világ, melyben egyszerre jelenik meg a személyes és a kollektív emlékezet, a történelem tükröződése egyéni sorsokban. A hely, mely az írónő első nagy irodalmi sikere volt 1983-ban, édesapjának állít emléket úgy, hogy életét a történelmi idővonalra vetíti, társadalmi kontextust rajzol a nincstelenségből kiskereskedői státuszba emelkedő férfiről. Az Egy asszony párhuzamos történet, Ernaux édesanyja halála után írt leltár egy nőről az emlékezet kezdetétől annak végéig, az Alzheimer-kórig. A Szávai János fordításában megjelenő A hely/Egy asszony a hét könyve.

Apró Annamária | 2023. április 17. |
Annie Ernaux
A hely / Egy asszony
Ford.: Szávai János, Magvető, 2023, 128 oldal
-

2022 őszén a francia kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának, Annie Ernaux-nak ítélte oda a Svéd Királyi Akadémia a Nobel-díjat. A 82 éves író szerint a Nobel „férfiaknak szóló” intézmény, ami a hagyomány iránti vágyban nyilvánul meg. Ez annyira igaz, hogy Ernaux mindössze a tizenhetedik női Nobel-díjas író, mindemellett a tizenhatodik francia szerző, akinek odaítélték a világ legrangosabb irodalmi kitüntetését. A Nobel-díj történetében Franciaország adta a legtöbb díjazottat, eddig azonban kizárólag férfiakat, Sartre, Camus, Le Clézio, Mauriac és Modiano után Annie Ernaux az első francia írónő a sorban.

Az Akadémia indoklása szerint a díjat „azért a bátorságért és pontos éleslátásért” kapta, „amellyel feltárja a személyes emlékezet gyökereit, elidegenedését és kollektív korlátait”. „Ernaux az írásaiban következetesen, különböző nézőpontokból vizsgálja az erős nemi, nyelvi és osztálykülönbségek által jellemzett életet” – állt a hivatalos közleményben. Ernaux művészetére Bourdieu és Proust is nagy hatással volt, a francia szociológus Christine Détrez pedig úgy gondolja, Ernaux könyvei olyan hatással vannak a mai francia nőkre,

amilyen hatással Simone de Beauvoir művei voltak az előző generációra.

Ernaux legkiemelkedőbb és legismertebb műve az Évek című 2008-as történelmi emlékirat (kritikánk róla ITT olvasható), amely magyarul 2021-ben jelent meg a Magvető Kiadónál Lőrinszky Ildikó fordításában. Az autofikció az 1940-es évektől egészen a 2000-es évek elejéig mutatja be a francia társadalom változásait. Habár az Évek az életmű csúcsa, Ernaux írói technikája, elbeszélésmódja, témái már írói karrierje elején körvonalazódtak. Első jelentős irodalmi sikere A hely volt, melyért elnyerte a második legrangosabb francia irodalmi díjnak számító Renaudot-t. A hely párja az édesanyjának emléket állító Egy asszony, a két kisregény először 1997-ben Árulás / Egy asszony címmel jelent meg magyarul egy kötetben, Szávai János fordításában.

„Az ember nem fogadja el a szülei halálát, próbálja újra megtalálni őket,

az írás pedig egy eszköz ebben”

– nyilatkozta egy korabeli interjúban Ernaux, aki szerint a halál tagadása és a halhatatlanná tétel gesztusa is benne van a szüleiről szóló írásban. „Ugyanakkor az írás sosem helyettesítheti az életet, ez egy előre elvesztett csata, ennek ellenére muszáj írni.” A két, mindössze százoldalas kisregény auto-szocio-biográfia, „nem életrajz, természetesen nem is regény, hanem talán valami átmenet az irodalom, a szociográfia és a történetírás között” – ahogy Ernaux az Egy asszony zárlatában fogalmaz.

Ugyanerről beszél az apjáról szóló visszaemlékezéskor: a regényírás lehetetlen egy olyan élettel kapcsolatban, melyet a szükségszerűség határoz meg, nincs joga „művészkedni” az apja portréjának megalkotása közben, mert az árulás lenne az apjával szemben. „Az emlékek költészete, a diadalmaskodó gúnyolódás kizárt” – írja, ehelyett a lehető leglaposabb stílust választja, az egyszerűséget azonban művészi szintre emeli, pontos, éles, tökéletes mondatokból alkotja meg a szöveget.

Az érzelemmentes fogalmazásmód nagyon érzékeny megfigyelőt takar,

aki a személyes, teljesen egyedi tapasztalását egy tágabb perspektívából írja meg, összekapcsolva az individuum megélését a társadaloméval. Az író így nemcsak családja történetét meséli el, hanem nemzedékek krónikása, a francia társadalom változásainak megörökítője. Ernaux tehát az emlékek őre, az írásban a legfőbb motivációja, hogy a meg nem írt történetek elvesznek, a feledésbe merülnek. „Az írás egy harc a felejtés ellen” – mondja egy interjúban a Nobel-díjas író, aki az Évek című könyvét is ezzel a gondolattal nyitja: „Eltűnik majd az összes kép.”

Ernaux normandiai paraszti családból származik, az írni és olvasni sem tudó, napszámos apai nagyapja történetével kezdi megrajzolni saját családtörténetét képek, emléktöredékek, a családban fennmaradt, ismétlődő mondatok és apró epizódok segítségével olyan emberekről, akikről nem maradhatott fent általuk írt írásos emlék, csak az elbeszélt történetek. Az, hogy az írástudatlan nagypapától a család eljut három generáció leforgása alatt a Nobel-díjas íróig, nem valósítható meg komoly törések nélkül: az iskolát 12 évesen kényszerből elhagyó, munkásként dolgozó apa és egyetemet végzett, tanári állást kapó lánya között

a lány serdülőkorától egyre nő a szakadék,

melyet Ernaux egyenesen névtelen osztálykülönbségnek ír le. A töredékekből felépített apakép egy szorgalmas munkásemberé, aki folyamatosan kényszerpályákon mozogva mindent megtett azért, hogy egyetlen gyermeke nagyot léphessen a társadalmi ranglétrán, ez volt a legnagyobb büszkesége és talán létének igazolása is, de épp ez a lépés emelt szinte áttörhetetlen falakat kettejük közé. A helyben megjelenő fiatal lány belépve a polgári miliőbe más szemüveggel kezdi el szemlélni szüleit, közvetlen környezetét, feltűnik neki apja szorongása, zavara, dühe, kisebbségi komplexusai, rettegése a megszégyenüléstől a számára idegen helyzetekben. Más nyelvet beszélnek: apja ugyan leküzdi a tájnyelvet, de franciája nem jó franciaságú, fél az új szavaktól, és bár kiváló társalgó, előkelőbb társaságban inkább nem szólal meg.

A Nobel-díjas Annie Ernaux tovább harcol, hogy a nők választhassanak: anyává válnak-e vagy sem
A Nobel-díjas Annie Ernaux tovább harcol, hogy a nők választhassanak: anyává válnak-e vagy sem

Annie Ernaux a francia társadalom, a 20. századi francia történelem második felének legjelentősebb krónikása, a kollektív emlékezet megőrzője, aki a saját tapasztalatait leszűrve írja meg történeteit. Ernaux méltatásaival együtt a felelősségérzete is megnőtt, mióta a Svéd Akadémia neki ítélte az idei irodalmi Nobel-díjat.

Tovább olvasok

Az apja nyelvének része a sikamlós kétértelműség, de az irónia soha. Ugyanazon szavaknak is más értelme van számukra, a kultúrával való szakítás azt jelenti apja számára, hogy nem akar többé paraszt lenni és a kultúrnövényekkel foglalkozni. A szó másik jelentésének nem volt értelme számára. Ahogy Ernaux távolodik szülei nyelvétől, lecseréli az olvasmányait, zenéit, mindent, amit a családtól hoz, eltávolodik a gondolataiktól, vágyaiktól is.

A családi kódot felülírja az oktatás:

a nézetekből előítélet lesz, az addigi kincsekből bóvli, az apjából „egyszerű, derék ember”. Az új nyelvet elsajátítva érkezik meg a polgári világba és hagyja maga mögött a normandiai vegyesbolt-italkimérést, mely a szülei számára maga volt a társadalmi felemelkedés záloga. A család hiába dolgozott egész életében azért, hogy az egyetlen gyermek tanulhasson és beléphessen a kiváltságosok városi értelmiségi világába, mikor ez megtörténik, a szeretett lány egyszerre idegenné válik, egyszerre büszkék rá és szégyellik. „Talán azért írok, mert nem volt mit mondanunk egymásnak” – hangzik a súlyos mondat. A helyben Ernaux végül újrateremti azt az örökséget, melyről lemondott, mikor belépett a polgári világba.

Az Egy asszony, melyet Ernaux Alzheimer-kórban szenvedő, lassan fizikálisan és szellemileg is leépülő édesanyja halála után ír,

nem az anyának állít emléket, hanem a nőnek, aki rajta kívül létezett,

és aki a környezetéből kivételes módon tudott kiemelkedni, megvalósította álmait: munkásnőből bolti eladó lett saját kiskereskedésében. A kisregényből egy népes normandiai parasztcsalád története rajzolódik ki, ahol a karakán, társadalmi felemelkedésre vágyó, erős és független lány szakítani tud a családi mintákkal, nem merül el az alkoholizmusban és nem elégszik meg az üzemi munkásléttel. Bár ő is nagyon hamar abbahagyja tanulmányait, fontos számára a tanulás, olvas, nyitott marad, alkalmazkodik a társadalmi változásokhoz. „Ő nem tudta mindazt megvalósítani, amit szeretett volna, de a tanulás vágyát átörökítette belém” – nyilatkozta Ernaux, aki az első diplomás lett a családjában. Erős, céltudatos, kapcsolatában domináló nő képe rajzolódik ki az anyáról, aki pontosan látja alacsony társadalmi helyzetét és mer lázadni ellene. A félénk és merev férjével ellentétben mert fejlődni, de két arca volt: egy a vevőknek és egy a családnak, mosolyát előbbinek, keserűségét utóbbinak tartogatta.

Annie Ernaux a szüleinek állít emléket egy-egy kisregényben
Annie Ernaux a szüleinek állít emléket egy-egy kisregényben

A Nobel-díjas Annie Ernaux megírja szülei élettörténetét: A hely az apa regénye, az Egy asszony az anyáé. Az író őszintén beszámol arról, milyen nehéz volt édesapja számára a társadalmi felemelkedés, valamint arról is, hogyan nézett szembe édesanyja a személyiséget is felszámoló Alzheimer-kórral. Olvass bele az anyáról írt kisregénybe!

Tovább olvasok

Anya és lánya között az életvégig megmarad a kapocs, a cinkosság, nagymamaként Ernaux anyja bár idegenül mozog a polgári világban, mégis tud alkalmazkodni hozzá. A fizikai és szellemi hanyatlás időszakában pedig megfordulnak a szerepek, a lánynak kell a gondoskodó szerepbe lépnie, miközben anyja egyre tehetetlenebb, kiszolgáltatottabb, gyermekibb lesz. Ernaux a két anya- és példaképét gyakorlatilag egyszerre veszíti el: Simone de Beauvoir, a világias, nyitott és felszabadító szellem és a vallásos, kötött gondolkodású édesanyja szinte egyszerre halnak meg. Az Egy asszony célja az, hogy ezúttal az írónő szülje meg saját anyját, teremtse újra halála után úgy, hogy lehámozza róla az anyaszerepet és teljes valójában mutatja be a nőt, akinek emlékeit már halála előtt felszámolta az Alzheimer.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Annie Ernaux a szüleinek állít emléket egy-egy kisregényben

A Nobel-díjas Annie Ernaux megírja szülei élettörténetét: A hely az apa regénye, az Egy asszony az anyáé. Az író őszintén beszámol arról, milyen nehéz volt édesapja számára a társadalmi felemelkedés, valamint arról is, hogyan nézett szembe édesanyja a személyiséget is felszámoló Alzheimer-kórral. Olvass bele az anyáról írt kisregénybe!

...
Hírek

Annie Ernaux sokszor azért szeretkezett, hogy írásra késztesse magát

A Nobel-díjas francia író egy korábbi, felszabadító erejű viszonyára emlékezik, melyet egy harminc évvel fiatalabb diákkal folytatott. 

...
Hírek

Annie Ernaux nyerte 2022-ben az irodalmi Nobelt!

A francia Annie Ernaux nyerte 2022-ben az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint azért a bátorságért és éleslátásért, amivel feltárja a személyes memória gyökereit, elidegenedését és határait.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

Hírek
...
Szórakozás

A Netflixen ezeket az adaptációkat nézték a legtöbben 2023 második felében

...
Hírek

Legszívesebben belelapoznánk ezekbe a könyvekbe – csakhogy márványból vannak

...
Hírek

Gyerekrajzokra bukkantak Pompeiiben

...
Nagy

Nagy hazugság, hogy boldognak kellene lennünk ‒ Háy János a Margón

...
Szórakozás

Mégis kiszáll Baz Luhrmann A Mester és Margarita megfilmesítéséből?

...
Hírek

Egy 94 éves nagymama 80 éven át vezetett naplót arról, mit olvasott

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Csernus Imre: A magyarok zárkózottak, fosósak és félnek felelősséget vállalni

A megosztó pszichiáter, Dr. Csernus Imre bemutatta hamarosan megjelenő új kötetét, melyben azt próbálja megfejteni, mit jelent ma magyarnak lenni.

...
Nagy

K. Varga Bence: Újabb sejt születik

„Oldalra sandítva újra és újra szemügyre vehette a test vereségét, a hús halálának stációit” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

...
Nagy

Így mutatta be Robert Capa Magyarország világháború utáni vörös fordulatát

A 70 éve elhunyt legendás fotós 17 éves korában menekült el Budapestről, 17 évvel később pedig másfél hónapot töltött idehaza. A Holidaynek írt, 14 fotóval illusztrált útibeszámolójában éjsötét börleszk-jelenetekként elevenednek meg a remények és a romok.

Olvass!
...
Beleolvasó

Az apa keresése egyben az én felkutatása is egy holland regényben – Olvass bele!

A borbély fia fordulatos regény a gyászról, az újrakezdésről, a családi kapcsolatok és a vágy erejéről. Nem csupán az én- és apakeresés, de az alkotás magával ragadó története is, amely elmossa a határt jó és rossz, igaz és hamis, valóság és fikció között. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Olvass bele Nádasdy Ádám új verseskötetébe!

Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Mutatunk kettőt.

...
Beleolvasó

Mit teszel, ha kiderül, hogy talán nem a barátod gyilkosát csukták le? - Olvass bele Rebecca Makkai új krimijébe!

Amikor a sikeres tanárt és podcastert visszahívják tanítani a régi gimnáziumába, egy régi gyilkosságban is új nyomra bukkan. Olvass bele Rebecca Makkai könyvébe!