A halál tagadása és a halhatatlanná tétel gesztusa is benne van Ernaux szüleiről szóló kisregényeiben

A halál tagadása és a halhatatlanná tétel gesztusa is benne van Ernaux szüleiről szóló kisregényeiben

tavalyi Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható A hely/Egy asszony című kötetben (olvass bele). Bár a két mű öt év eltéréssel íródott, mégis szerves egységet alkotnak és megvan bennük minden, amiért Ernaux kiemelkedő író: az autofikció, a szikár, szenvtelen, tűpontos mondatokból felépített világ, melyben egyszerre jelenik meg a személyes és a kollektív emlékezet, a történelem tükröződése egyéni sorsokban. A hely, mely az írónő első nagy irodalmi sikere volt 1983-ban, édesapjának állít emléket úgy, hogy életét a történelmi idővonalra vetíti, társadalmi kontextust rajzol a nincstelenségből kiskereskedői státuszba emelkedő férfiről. Az Egy asszony párhuzamos történet, Ernaux édesanyja halála után írt leltár egy nőről az emlékezet kezdetétől annak végéig, az Alzheimer-kórig. A Szávai János fordításában megjelenő A hely/Egy asszony a hét könyve.

Apró Annamária | 2023. április 17. |
Annie Ernaux
A hely / Egy asszony
Ford.: Szávai János, Magvető, 2023, 128 oldal
-

2022 őszén a francia kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának, Annie Ernaux-nak ítélte oda a Svéd Királyi Akadémia a Nobel-díjat. A 82 éves író szerint a Nobel „férfiaknak szóló” intézmény, ami a hagyomány iránti vágyban nyilvánul meg. Ez annyira igaz, hogy Ernaux mindössze a tizenhetedik női Nobel-díjas író, mindemellett a tizenhatodik francia szerző, akinek odaítélték a világ legrangosabb irodalmi kitüntetését. A Nobel-díj történetében Franciaország adta a legtöbb díjazottat, eddig azonban kizárólag férfiakat, Sartre, Camus, Le Clézio, Mauriac és Modiano után Annie Ernaux az első francia írónő a sorban.

Az Akadémia indoklása szerint a díjat „azért a bátorságért és pontos éleslátásért” kapta, „amellyel feltárja a személyes emlékezet gyökereit, elidegenedését és kollektív korlátait”. „Ernaux az írásaiban következetesen, különböző nézőpontokból vizsgálja az erős nemi, nyelvi és osztálykülönbségek által jellemzett életet” – állt a hivatalos közleményben. Ernaux művészetére Bourdieu és Proust is nagy hatással volt, a francia szociológus Christine Détrez pedig úgy gondolja, Ernaux könyvei olyan hatással vannak a mai francia nőkre,

amilyen hatással Simone de Beauvoir művei voltak az előző generációra.

Ernaux legkiemelkedőbb és legismertebb műve az Évek című 2008-as történelmi emlékirat (kritikánk róla ITT olvasható), amely magyarul 2021-ben jelent meg a Magvető Kiadónál Lőrinszky Ildikó fordításában. Az autofikció az 1940-es évektől egészen a 2000-es évek elejéig mutatja be a francia társadalom változásait. Habár az Évek az életmű csúcsa, Ernaux írói technikája, elbeszélésmódja, témái már írói karrierje elején körvonalazódtak. Első jelentős irodalmi sikere A hely volt, melyért elnyerte a második legrangosabb francia irodalmi díjnak számító Renaudot-t. A hely párja az édesanyjának emléket állító Egy asszony, a két kisregény először 1997-ben Árulás / Egy asszony címmel jelent meg magyarul egy kötetben, Szávai János fordításában.

„Az ember nem fogadja el a szülei halálát, próbálja újra megtalálni őket,

az írás pedig egy eszköz ebben”

– nyilatkozta egy korabeli interjúban Ernaux, aki szerint a halál tagadása és a halhatatlanná tétel gesztusa is benne van a szüleiről szóló írásban. „Ugyanakkor az írás sosem helyettesítheti az életet, ez egy előre elvesztett csata, ennek ellenére muszáj írni.” A két, mindössze százoldalas kisregény auto-szocio-biográfia, „nem életrajz, természetesen nem is regény, hanem talán valami átmenet az irodalom, a szociográfia és a történetírás között” – ahogy Ernaux az Egy asszony zárlatában fogalmaz.

Ugyanerről beszél az apjáról szóló visszaemlékezéskor: a regényírás lehetetlen egy olyan élettel kapcsolatban, melyet a szükségszerűség határoz meg, nincs joga „művészkedni” az apja portréjának megalkotása közben, mert az árulás lenne az apjával szemben. „Az emlékek költészete, a diadalmaskodó gúnyolódás kizárt” – írja, ehelyett a lehető leglaposabb stílust választja, az egyszerűséget azonban művészi szintre emeli, pontos, éles, tökéletes mondatokból alkotja meg a szöveget.

Az érzelemmentes fogalmazásmód nagyon érzékeny megfigyelőt takar,

aki a személyes, teljesen egyedi tapasztalását egy tágabb perspektívából írja meg, összekapcsolva az individuum megélését a társadaloméval. Az író így nemcsak családja történetét meséli el, hanem nemzedékek krónikása, a francia társadalom változásainak megörökítője. Ernaux tehát az emlékek őre, az írásban a legfőbb motivációja, hogy a meg nem írt történetek elvesznek, a feledésbe merülnek. „Az írás egy harc a felejtés ellen” – mondja egy interjúban a Nobel-díjas író, aki az Évek című könyvét is ezzel a gondolattal nyitja: „Eltűnik majd az összes kép.”

Ernaux normandiai paraszti családból származik, az írni és olvasni sem tudó, napszámos apai nagyapja történetével kezdi megrajzolni saját családtörténetét képek, emléktöredékek, a családban fennmaradt, ismétlődő mondatok és apró epizódok segítségével olyan emberekről, akikről nem maradhatott fent általuk írt írásos emlék, csak az elbeszélt történetek. Az, hogy az írástudatlan nagypapától a család eljut három generáció leforgása alatt a Nobel-díjas íróig, nem valósítható meg komoly törések nélkül: az iskolát 12 évesen kényszerből elhagyó, munkásként dolgozó apa és egyetemet végzett, tanári állást kapó lánya között

a lány serdülőkorától egyre nő a szakadék,

melyet Ernaux egyenesen névtelen osztálykülönbségnek ír le. A töredékekből felépített apakép egy szorgalmas munkásemberé, aki folyamatosan kényszerpályákon mozogva mindent megtett azért, hogy egyetlen gyermeke nagyot léphessen a társadalmi ranglétrán, ez volt a legnagyobb büszkesége és talán létének igazolása is, de épp ez a lépés emelt szinte áttörhetetlen falakat kettejük közé. A helyben megjelenő fiatal lány belépve a polgári miliőbe más szemüveggel kezdi el szemlélni szüleit, közvetlen környezetét, feltűnik neki apja szorongása, zavara, dühe, kisebbségi komplexusai, rettegése a megszégyenüléstől a számára idegen helyzetekben. Más nyelvet beszélnek: apja ugyan leküzdi a tájnyelvet, de franciája nem jó franciaságú, fél az új szavaktól, és bár kiváló társalgó, előkelőbb társaságban inkább nem szólal meg.

A Nobel-díjas Annie Ernaux tovább harcol, hogy a nők választhassanak: anyává válnak-e vagy sem
A Nobel-díjas Annie Ernaux tovább harcol, hogy a nők választhassanak: anyává válnak-e vagy sem

Annie Ernaux a francia társadalom, a 20. századi francia történelem második felének legjelentősebb krónikása, a kollektív emlékezet megőrzője, aki a saját tapasztalatait leszűrve írja meg történeteit. Ernaux méltatásaival együtt a felelősségérzete is megnőtt, mióta tegnap a Svéd Akadémia neki ítélte az idei irodalmi Nobel-díjat. A szerző a sajtótájékoztatón elmondta, hogy továbbra is a nők jogaiért szeretne harcolni.

Tovább olvasok

Az apja nyelvének része a sikamlós kétértelműség, de az irónia soha. Ugyanazon szavaknak is más értelme van számukra, a kultúrával való szakítás azt jelenti apja számára, hogy nem akar többé paraszt lenni és a kultúrnövényekkel foglalkozni. A szó másik jelentésének nem volt értelme számára. Ahogy Ernaux távolodik szülei nyelvétől, lecseréli az olvasmányait, zenéit, mindent, amit a családtól hoz, eltávolodik a gondolataiktól, vágyaiktól is.

A családi kódot felülírja az oktatás:

a nézetekből előítélet lesz, az addigi kincsekből bóvli, az apjából „egyszerű, derék ember”. Az új nyelvet elsajátítva érkezik meg a polgári világba és hagyja maga mögött a normandiai vegyesbolt-italkimérést, mely a szülei számára maga volt a társadalmi felemelkedés záloga. A család hiába dolgozott egész életében azért, hogy az egyetlen gyermek tanulhasson és beléphessen a kiváltságosok városi értelmiségi világába, mikor ez megtörténik, a szeretett lány egyszerre idegenné válik, egyszerre büszkék rá és szégyellik. „Talán azért írok, mert nem volt mit mondanunk egymásnak” – hangzik a súlyos mondat. A helyben Ernaux végül újrateremti azt az örökséget, melyről lemondott, mikor belépett a polgári világba.

Az Egy asszony, melyet Ernaux Alzheimer-kórban szenvedő, lassan fizikálisan és szellemileg is leépülő édesanyja halála után ír,

nem az anyának állít emléket, hanem a nőnek, aki rajta kívül létezett,

és aki a környezetéből kivételes módon tudott kiemelkedni, megvalósította álmait: munkásnőből bolti eladó lett saját kiskereskedésében. A kisregényből egy népes normandiai parasztcsalád története rajzolódik ki, ahol a karakán, társadalmi felemelkedésre vágyó, erős és független lány szakítani tud a családi mintákkal, nem merül el az alkoholizmusban és nem elégszik meg az üzemi munkásléttel. Bár ő is nagyon hamar abbahagyja tanulmányait, fontos számára a tanulás, olvas, nyitott marad, alkalmazkodik a társadalmi változásokhoz. „Ő nem tudta mindazt megvalósítani, amit szeretett volna, de a tanulás vágyát átörökítette belém” – nyilatkozta Ernaux, aki az első diplomás lett a családjában. Erős, céltudatos, kapcsolatában domináló nő képe rajzolódik ki az anyáról, aki pontosan látja alacsony társadalmi helyzetét és mer lázadni ellene. A félénk és merev férjével ellentétben mert fejlődni, de két arca volt: egy a vevőknek és egy a családnak, mosolyát előbbinek, keserűségét utóbbinak tartogatta.

Annie Ernaux a szüleinek állít emléket egy-egy kisregényben
Annie Ernaux a szüleinek állít emléket egy-egy kisregényben

A Nobel-díjas Annie Ernaux megírja szülei élettörténetét: A hely az apa regénye, az Egy asszony az anyáé. Az író őszintén beszámol arról, milyen nehéz volt édesapja számára a társadalmi felemelkedés, valamint arról is, hogyan nézett szembe édesanyja a személyiséget is felszámoló Alzheimer-kórral. Olvass bele az anyáról írt kisregénybe!

Tovább olvasok

Anya és lánya között az életvégig megmarad a kapocs, a cinkosság, nagymamaként Ernaux anyja bár idegenül mozog a polgári világban, mégis tud alkalmazkodni hozzá. A fizikai és szellemi hanyatlás időszakában pedig megfordulnak a szerepek, a lánynak kell a gondoskodó szerepbe lépnie, miközben anyja egyre tehetetlenebb, kiszolgáltatottabb, gyermekibb lesz. Ernaux a két anya- és példaképét gyakorlatilag egyszerre veszíti el: Simone de Beauvoir, a világias, nyitott és felszabadító szellem és a vallásos, kötött gondolkodású édesanyja szinte egyszerre halnak meg. Az Egy asszony célja az, hogy ezúttal az írónő szülje meg saját anyját, teremtse újra halála után úgy, hogy lehámozza róla az anyaszerepet és teljes valójában mutatja be a nőt, akinek emlékeit már halála előtt felszámolta az Alzheimer.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Annie Ernaux a szüleinek állít emléket egy-egy kisregényben

A Nobel-díjas Annie Ernaux megírja szülei élettörténetét: A hely az apa regénye, az Egy asszony az anyáé. Az író őszintén beszámol arról, milyen nehéz volt édesapja számára a társadalmi felemelkedés, valamint arról is, hogyan nézett szembe édesanyja a személyiséget is felszámoló Alzheimer-kórral. Olvass bele az anyáról írt kisregénybe!

...
Hírek

Annie Ernaux sokszor azért szeretkezett, hogy írásra késztesse magát

A Nobel-díjas francia író egy korábbi, felszabadító erejű viszonyára emlékezik, melyet egy harminc évvel fiatalabb diákkal folytatott. 

...
Hírek

Annie Ernaux nyerte 2022-ben az irodalmi Nobelt!

A francia Annie Ernaux nyerte 2022-ben az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint azért a bátorságért és éleslátásért, amivel feltárja a személyes memória gyökereit, elidegenedését és határait.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Hírek
...
Hírek

Elhunyt a Dumbledore professzort alakító Sir Michael Gambon

...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

...
Hírek

Népmesék, megelevenedő nevek és a víz történetei [Programajánló]

...
Gyerekirodalom

Kelta kincsvadászattal folytatódhatnak Mikó Csaba balatoni kalandjai

...
Hírek

Munkába állnak a hollywoodi forgatókönyvírók

...
Hírek

Bret Easton Ellis: Minden könyvemet magamnak írtam, soha nem másoknak

...
Hírek

Bödőcs Tibor: A népi-urbánus vita itt zajlik, bennem

...
Hírek

Múló idő, várandósság és beszélgetés önmagunkkal - magyar irodalom a Könyvfesztiválon

...
Gyerekirodalom

„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics” - Idén tízévesek a kuflik

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

Olvass!
...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

A Helikon Margó Könyvek sorozatában megjelent Özönvíz egy ökológiai katasztrófa küszöbén játszódik és a kíméletlen túlélési kényszerről mesél. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ughy Szabina novelláiból kiderül, hogy milyen áron válhat láthatóvá egy nő

Milyen árat kell fizetni egy nőnek, hogy szépnek, egészségesnek tűnjön? Ughy Szabina elbeszéléseiben a nők számára az önmagukra ismerés, testük és szellemük újrafelfedezése alapélmény. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ali Smith-nél két testvér próbálja túlélni a legrosszabb időket

Az Évszak-kvartett befejező részében a skót író ismét jelenünk legégetőbb kérdéseit vizsgálja, miközben a világ lassan karanténba zárul. Olvass bele a Nyárba!