A halál tagadása és a halhatatlanná tétel gesztusa is benne van Ernaux szüleiről szóló kisregényeiben

A halál tagadása és a halhatatlanná tétel gesztusa is benne van Ernaux szüleiről szóló kisregényeiben

tavalyi Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható A hely/Egy asszony című kötetben (olvass bele). Bár a két mű öt év eltéréssel íródott, mégis szerves egységet alkotnak és megvan bennük minden, amiért Ernaux kiemelkedő író: az autofikció, a szikár, szenvtelen, tűpontos mondatokból felépített világ, melyben egyszerre jelenik meg a személyes és a kollektív emlékezet, a történelem tükröződése egyéni sorsokban. A hely, mely az írónő első nagy irodalmi sikere volt 1983-ban, édesapjának állít emléket úgy, hogy életét a történelmi idővonalra vetíti, társadalmi kontextust rajzol a nincstelenségből kiskereskedői státuszba emelkedő férfiről. Az Egy asszony párhuzamos történet, Ernaux édesanyja halála után írt leltár egy nőről az emlékezet kezdetétől annak végéig, az Alzheimer-kórig. A Szávai János fordításában megjelenő A hely/Egy asszony a hét könyve.

Apró Annamária | 2023. április 17. |
Annie Ernaux
A hely / Egy asszony
Ford.: Szávai János, Magvető, 2023, 128 oldal
-

2022 őszén a francia kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának, Annie Ernaux-nak ítélte oda a Svéd Királyi Akadémia a Nobel-díjat. A 82 éves író szerint a Nobel „férfiaknak szóló” intézmény, ami a hagyomány iránti vágyban nyilvánul meg. Ez annyira igaz, hogy Ernaux mindössze a tizenhetedik női Nobel-díjas író, mindemellett a tizenhatodik francia szerző, akinek odaítélték a világ legrangosabb irodalmi kitüntetését. A Nobel-díj történetében Franciaország adta a legtöbb díjazottat, eddig azonban kizárólag férfiakat, Sartre, Camus, Le Clézio, Mauriac és Modiano után Annie Ernaux az első francia írónő a sorban.

Az Akadémia indoklása szerint a díjat „azért a bátorságért és pontos éleslátásért” kapta, „amellyel feltárja a személyes emlékezet gyökereit, elidegenedését és kollektív korlátait”. „Ernaux az írásaiban következetesen, különböző nézőpontokból vizsgálja az erős nemi, nyelvi és osztálykülönbségek által jellemzett életet” – állt a hivatalos közleményben. Ernaux művészetére Bourdieu és Proust is nagy hatással volt, a francia szociológus Christine Détrez pedig úgy gondolja, Ernaux könyvei olyan hatással vannak a mai francia nőkre,

amilyen hatással Simone de Beauvoir művei voltak az előző generációra.

Ernaux legkiemelkedőbb és legismertebb műve az Évek című 2008-as történelmi emlékirat (kritikánk róla ITT olvasható), amely magyarul 2021-ben jelent meg a Magvető Kiadónál Lőrinszky Ildikó fordításában. Az autofikció az 1940-es évektől egészen a 2000-es évek elejéig mutatja be a francia társadalom változásait. Habár az Évek az életmű csúcsa, Ernaux írói technikája, elbeszélésmódja, témái már írói karrierje elején körvonalazódtak. Első jelentős irodalmi sikere A hely volt, melyért elnyerte a második legrangosabb francia irodalmi díjnak számító Renaudot-t. A hely párja az édesanyjának emléket állító Egy asszony, a két kisregény először 1997-ben Árulás / Egy asszony címmel jelent meg magyarul egy kötetben, Szávai János fordításában.

„Az ember nem fogadja el a szülei halálát, próbálja újra megtalálni őket,

az írás pedig egy eszköz ebben”

– nyilatkozta egy korabeli interjúban Ernaux, aki szerint a halál tagadása és a halhatatlanná tétel gesztusa is benne van a szüleiről szóló írásban. „Ugyanakkor az írás sosem helyettesítheti az életet, ez egy előre elvesztett csata, ennek ellenére muszáj írni.” A két, mindössze százoldalas kisregény auto-szocio-biográfia, „nem életrajz, természetesen nem is regény, hanem talán valami átmenet az irodalom, a szociográfia és a történetírás között” – ahogy Ernaux az Egy asszony zárlatában fogalmaz.

Ugyanerről beszél az apjáról szóló visszaemlékezéskor: a regényírás lehetetlen egy olyan élettel kapcsolatban, melyet a szükségszerűség határoz meg, nincs joga „művészkedni” az apja portréjának megalkotása közben, mert az árulás lenne az apjával szemben. „Az emlékek költészete, a diadalmaskodó gúnyolódás kizárt” – írja, ehelyett a lehető leglaposabb stílust választja, az egyszerűséget azonban művészi szintre emeli, pontos, éles, tökéletes mondatokból alkotja meg a szöveget.

Az érzelemmentes fogalmazásmód nagyon érzékeny megfigyelőt takar,

aki a személyes, teljesen egyedi tapasztalását egy tágabb perspektívából írja meg, összekapcsolva az individuum megélését a társadaloméval. Az író így nemcsak családja történetét meséli el, hanem nemzedékek krónikása, a francia társadalom változásainak megörökítője. Ernaux tehát az emlékek őre, az írásban a legfőbb motivációja, hogy a meg nem írt történetek elvesznek, a feledésbe merülnek. „Az írás egy harc a felejtés ellen” – mondja egy interjúban a Nobel-díjas író, aki az Évek című könyvét is ezzel a gondolattal nyitja: „Eltűnik majd az összes kép.”

Ernaux normandiai paraszti családból származik, az írni és olvasni sem tudó, napszámos apai nagyapja történetével kezdi megrajzolni saját családtörténetét képek, emléktöredékek, a családban fennmaradt, ismétlődő mondatok és apró epizódok segítségével olyan emberekről, akikről nem maradhatott fent általuk írt írásos emlék, csak az elbeszélt történetek. Az, hogy az írástudatlan nagypapától a család eljut három generáció leforgása alatt a Nobel-díjas íróig, nem valósítható meg komoly törések nélkül: az iskolát 12 évesen kényszerből elhagyó, munkásként dolgozó apa és egyetemet végzett, tanári állást kapó lánya között

a lány serdülőkorától egyre nő a szakadék,

melyet Ernaux egyenesen névtelen osztálykülönbségnek ír le. A töredékekből felépített apakép egy szorgalmas munkásemberé, aki folyamatosan kényszerpályákon mozogva mindent megtett azért, hogy egyetlen gyermeke nagyot léphessen a társadalmi ranglétrán, ez volt a legnagyobb büszkesége és talán létének igazolása is, de épp ez a lépés emelt szinte áttörhetetlen falakat kettejük közé. A helyben megjelenő fiatal lány belépve a polgári miliőbe más szemüveggel kezdi el szemlélni szüleit, közvetlen környezetét, feltűnik neki apja szorongása, zavara, dühe, kisebbségi komplexusai, rettegése a megszégyenüléstől a számára idegen helyzetekben. Más nyelvet beszélnek: apja ugyan leküzdi a tájnyelvet, de franciája nem jó franciaságú, fél az új szavaktól, és bár kiváló társalgó, előkelőbb társaságban inkább nem szólal meg.

A Nobel-díjas Annie Ernaux tovább harcol, hogy a nők választhassanak: anyává válnak-e vagy sem
A Nobel-díjas Annie Ernaux tovább harcol, hogy a nők választhassanak: anyává válnak-e vagy sem

Annie Ernaux a francia társadalom, a 20. századi francia történelem második felének legjelentősebb krónikása, a kollektív emlékezet megőrzője, aki a saját tapasztalatait leszűrve írja meg történeteit. Ernaux méltatásaival együtt a felelősségérzete is megnőtt, mióta a Svéd Akadémia neki ítélte az idei irodalmi Nobel-díjat.

Tovább olvasok

Az apja nyelvének része a sikamlós kétértelműség, de az irónia soha. Ugyanazon szavaknak is más értelme van számukra, a kultúrával való szakítás azt jelenti apja számára, hogy nem akar többé paraszt lenni és a kultúrnövényekkel foglalkozni. A szó másik jelentésének nem volt értelme számára. Ahogy Ernaux távolodik szülei nyelvétől, lecseréli az olvasmányait, zenéit, mindent, amit a családtól hoz, eltávolodik a gondolataiktól, vágyaiktól is.

A családi kódot felülírja az oktatás:

a nézetekből előítélet lesz, az addigi kincsekből bóvli, az apjából „egyszerű, derék ember”. Az új nyelvet elsajátítva érkezik meg a polgári világba és hagyja maga mögött a normandiai vegyesbolt-italkimérést, mely a szülei számára maga volt a társadalmi felemelkedés záloga. A család hiába dolgozott egész életében azért, hogy az egyetlen gyermek tanulhasson és beléphessen a kiváltságosok városi értelmiségi világába, mikor ez megtörténik, a szeretett lány egyszerre idegenné válik, egyszerre büszkék rá és szégyellik. „Talán azért írok, mert nem volt mit mondanunk egymásnak” – hangzik a súlyos mondat. A helyben Ernaux végül újrateremti azt az örökséget, melyről lemondott, mikor belépett a polgári világba.

Az Egy asszony, melyet Ernaux Alzheimer-kórban szenvedő, lassan fizikálisan és szellemileg is leépülő édesanyja halála után ír,

nem az anyának állít emléket, hanem a nőnek, aki rajta kívül létezett,

és aki a környezetéből kivételes módon tudott kiemelkedni, megvalósította álmait: munkásnőből bolti eladó lett saját kiskereskedésében. A kisregényből egy népes normandiai parasztcsalád története rajzolódik ki, ahol a karakán, társadalmi felemelkedésre vágyó, erős és független lány szakítani tud a családi mintákkal, nem merül el az alkoholizmusban és nem elégszik meg az üzemi munkásléttel. Bár ő is nagyon hamar abbahagyja tanulmányait, fontos számára a tanulás, olvas, nyitott marad, alkalmazkodik a társadalmi változásokhoz. „Ő nem tudta mindazt megvalósítani, amit szeretett volna, de a tanulás vágyát átörökítette belém” – nyilatkozta Ernaux, aki az első diplomás lett a családjában. Erős, céltudatos, kapcsolatában domináló nő képe rajzolódik ki az anyáról, aki pontosan látja alacsony társadalmi helyzetét és mer lázadni ellene. A félénk és merev férjével ellentétben mert fejlődni, de két arca volt: egy a vevőknek és egy a családnak, mosolyát előbbinek, keserűségét utóbbinak tartogatta.

Annie Ernaux a szüleinek állít emléket egy-egy kisregényben
Annie Ernaux a szüleinek állít emléket egy-egy kisregényben

A Nobel-díjas Annie Ernaux megírja szülei élettörténetét: A hely az apa regénye, az Egy asszony az anyáé. Az író őszintén beszámol arról, milyen nehéz volt édesapja számára a társadalmi felemelkedés, valamint arról is, hogyan nézett szembe édesanyja a személyiséget is felszámoló Alzheimer-kórral. Olvass bele az anyáról írt kisregénybe!

Tovább olvasok

Anya és lánya között az életvégig megmarad a kapocs, a cinkosság, nagymamaként Ernaux anyja bár idegenül mozog a polgári világban, mégis tud alkalmazkodni hozzá. A fizikai és szellemi hanyatlás időszakában pedig megfordulnak a szerepek, a lánynak kell a gondoskodó szerepbe lépnie, miközben anyja egyre tehetetlenebb, kiszolgáltatottabb, gyermekibb lesz. Ernaux a két anya- és példaképét gyakorlatilag egyszerre veszíti el: Simone de Beauvoir, a világias, nyitott és felszabadító szellem és a vallásos, kötött gondolkodású édesanyja szinte egyszerre halnak meg. Az Egy asszony célja az, hogy ezúttal az írónő szülje meg saját anyját, teremtse újra halála után úgy, hogy lehámozza róla az anyaszerepet és teljes valójában mutatja be a nőt, akinek emlékeit már halála előtt felszámolta az Alzheimer.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Annie Ernaux a szüleinek állít emléket egy-egy kisregényben

A Nobel-díjas Annie Ernaux megírja szülei élettörténetét: A hely az apa regénye, az Egy asszony az anyáé. Az író őszintén beszámol arról, milyen nehéz volt édesapja számára a társadalmi felemelkedés, valamint arról is, hogyan nézett szembe édesanyja a személyiséget is felszámoló Alzheimer-kórral. Olvass bele az anyáról írt kisregénybe!

...
Hírek

Annie Ernaux sokszor azért szeretkezett, hogy írásra késztesse magát

A Nobel-díjas francia író egy korábbi, felszabadító erejű viszonyára emlékezik, melyet egy harminc évvel fiatalabb diákkal folytatott. 

...
Hírek

Annie Ernaux nyerte 2022-ben az irodalmi Nobelt!

A francia Annie Ernaux nyerte 2022-ben az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint azért a bátorságért és éleslátásért, amivel feltárja a személyes memória gyökereit, elidegenedését és határait.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Hírek
...
Beleolvasó

Erdős Virág verseiben nem válik szét a közélet és a magánélet ‒ Olvass bele!

...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.

Olvass!
...
Beleolvasó

Erdős Virág verseiben nem válik szét a közélet és a magánélet ‒ Olvass bele!

Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Olvass bele az Eltérő tartalomba!

...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

Titkok, erőszak és szektákhoz hasonló légkör: Karin Smirnoff könyvében egy gyászoló testvérpár küzd a szeretetért és az elfogadásért. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!